Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - JELENÜNK - Ebergényi András: A művezetők (I.)
JELENÜNK A művezetők* (I.) A meghatározás — művezető — korántsem problémamentes, amely főként a műszakiak helyzeté- nék tisztázatlanságából, ellentmondásos megítéléséből ered. Mi alapvetően a termelési folyamatban elfoglalt hely szerint az üzemi vezetési hierarchia legalsó fokán álló, közvetlen termelésirányókat fogjuk alsószintű műszaki vezetőnek tekinteni. E réteget a köznapi értelemben művezetőnek nevezik, akinek a feladata a termelés irányítása. A termelési folyamat nagyfokú specializálódása következtében azonban az irányítói feladatok funkciók szerint szétváltak, így az alsószintű műszaki vezetőket számos elnevezés alatt tartják nyilván. A Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) szervezeti felépítését, struktúráját és hagyományait figyelembe véve, a vizsgált réteget a művezetőkre, főművezetőkre és diszpécserekre korlátoztuk. Nem soroltuk ide az üzemek egyéb alsószintű vezetőit (mégha műszaki besorolásúak is), ha nem a termelés irányításával, koordinálásával foglalkoznak. Szintén nem foglalkoztunk az üzemék gazdasági, adminisztratív vezetőivel sem hasonló okok miatt. Ezzel a behatárolással egy elég heterogén réteget választottunk le, amely azonban a termelési folyamat irányításával, koordinálásával, vezetésével közvetlenül foglalkozik. A csoporton belül is lényeges különbségek vannak. A diszpécserek elsőrendű feladata az anyagi előkészítés (szerszám, gép, anyag, készülék stb.) tehát közvetlen vezetési .feladatot nem látnak el. A főművezetői réteg elvileg szintén nem irányítja közvetlenül a termelést, hanem inkább koordinálói, szervezői feladatokat lát él, az alárendelt ciklusok, műhelyek, üzemrészek között. A tanulmány célja A tanulmányban rövid törtéteni áttekintést adok a közvetlen termelésirányító réteg szerepéről az üzemben, illetve a társadalomban elfoglalt helyéről. A tanulmány szempontjából elegendő, ha a két világháború között kialakult helyzetet elemzem részletesebben és erről az alapról kiindulva kísérem figyelemmel a helyzetüket, szerepük válto* Részletek egy nagyobb tanulmányból zását napjainkig. Külön ki fogok térni arra a kérdésre is, mennyiben fedi egymást a felszabadulás előtti korszak élőmunkása, mestere, művezetője a ma művezetőjével. 1945. mérföldkő az ország életében. Az azóta végbement hatalmas társadalmi változások nem hagyták érintetlenül a művezetőket sem. Végig kívánom követni az egyes intézkedések, változások hatását a réteg összetételére, szerepére és legfőképpen az üzemben elfoglalt helyére napjainkig. Külön kívánok foglalkozni a képzésben bekövetkezett változásokkal, elsősorban a technikusképzés módosításának hatásával. A tanulmány legfőbb célja meghatározni a réteg helyzetét és feladatait a termelési folyamatban. A hangsúly itt a folyamaton van. A művezetőket tehát nem önmagukban, mint külön réteget, hanem mint egy folyamat részeseit, szereplőit tárgyalom. Ezáltal válik lehetségessé, hogy mind jelenlegi szerepüket mind a jövőbeni feladataikat világosan meghatározhassuk. Azt azonban már elölj árában le lehet szögezni, hogy továbbfejlődésünk szempontjából a művezetőket kulcspozícióban levő rétegnek tekintem, akik munkája meghatározó a jelenben és a jövőben is. Éppen ezért részletesen ismertetni fogom az üzemi végrehajtó szervezetben (struktúra) elfoglalt helyüket és ezzel párhuzamosan felvázolom a velük szemben támasztható követelményrendszert. Mindenekelőtt a felvett interjúk és kérdőívek adataira támaszkodva nagy vonalakban meg fogom határozni a réteg pillanatnyi helyzetét. Itt fogok kitérni arra, hogy a műszaki fejlődés intenzív szakaszából adódó megváltozott követelmények hogyan érintik az alsószintű műszaki vezetőket. Ki fogok térni azökra az ellentmondásokra, amelyek nehezítik a művezetők helyzetének megítélését, mind ideiológiailag, mind a termelésben betöltött szerep szempontjából. A technika fejlődésének intenzív szakasza és a világgazdasági korszakváltás válaszút elé állította a magyar gazdaságot is. A régi módszerekkel, szemléletmóddal már ma sem, de a jövőben még kevésbé lehet helytállni vállalatainknak. Éppen ezért szükséges volt felmérni, hogy a mai alsószintű műszaki réteg hogyan tud alkalmazkodni (felnőni) a megváltozott követelményekhez. Az alkal17
