Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonczi Miklós: Fontos Sándor festményei és Kalmár Márton szobrai a Hatvani Galériában

„költőiségét” hangoztatja, másrészt azt az erejét, hogy szomorúságát képes derűre váltani és e „tevékenység láttán bennünk is gyarapszik az élet”.

Mindig tartogat tarsolyában valami kedves meglepetést, a nádas táncát egy kuporgó béka figyeli, — örvénylik homok és felhő — nem Olyan végérvényesen, mint Tóth Menyhért fehér izzású felületein, — könnyebb áramlással. Különben Tóth Menyhért iránti tisztélete jegyében nyitotta meg utolsó kiállítását Mórahalmon. Többek között művészete az Ő testvére is.

A szivárványról írta Ady, hogy „abroncsként fogta az eget”, Fontos Sándor is azt írja naplójegyzetében, hogy „abroncsként feszül az ég az alföldi táj homlokára”. Ezt írja, egy kicsit másképp festi, lágyabban, puhábban. Bizony sok mindent megörökít, nem engedélyezi, hogy feledésbe merüljön a fehér tanya, a szegedi határ, a ciklámencsokor, a kazalirakó alakja, az oszló köd, az üllési homoktföld, a tanyai iskolások igyekvő csoportja, az ártéri fák lompossága, a kubikgödrök, a sirállyal röptéző Féhér-tó.

Szíabó G. László szolnoki megnyitójában Fontos Sándor hideg színeinek „festői dinamikájáról” szólt s arról, hogy e tájhoz kötődő hűségé jelentette megújulását. Való igaz, elhessent magától minden csapongást — Ö „Homokország” festője, szépségeinek birtokosa, ahogy Polner Zoltán jellemzi találóan művészetét. Van, amikor a Nap uralkodik

a tájon, glóriát fonva a mezei emberek békéje fölé, máskor lovak, ártéri fák jutnak főszerephez

— mindig az élet, az egyetemes létezés valamilyen egyedében. Ügy terjeszkedik minden motívuma, hogy nem sért semmi mást — a Fa úgy lesz Erdő, hogy nem pusztít. Mindenkinek és mindennek joga van az élethez — ezt festi hittel Fontos Sándor. Az elő- és háttér mindig egységes, de hol a varjak, hol a napraforgók, hol a homokbuckák jutnak főszerephez. Juhász Gyulánál és Fontos Sándornál is szőkék a mezők, kék a parasztasszonyok szeme és vakítóan kék az ég. Táj és ember azonos színből épül — a világ egységes színes otthon — festői anyanyelvén fogalmazza képein azt, ami birtoka. Grácia és ethosz — Tasmádí Attila e két szóban foglalja össze Fontos Sándor mély erkölcsisé- gét és kellemes, üde vonalvezetését — művészetének két sarkpillérét.

Kalmár Márton szántén Szegeden született, de két és fél évtizeddel később, 1946-ban. ö szobrász. Szegeden Tápai Antal — a Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál tanítványa volt. Pontos, alapos, érzékeny. Amit tud, azt teremti. Önmagához szigorú, a világgal megértő — ez tűnik ki portréiból. Amit ábrázol, amit értelmez — ez az ö köre

— nincs idegen elem művészetében. Petőfit is a maga összetettségében közelíti. Az arc lágy és kemény egyszerre — érzékeljük benne az Arany LaFontos Sándor: Vörös alkony (tempera)

4