Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Bolykiné Fogarasi Klára: Képversek az 1920-as évek irodalmából

YlYX

Y

Y *U

r y

r

Y

k

ä

Y

Y

Y

Y

V

Látom mediant^ C^/tőcláj virádzo szátok

marey£ A a we

ANETTE LÓRIÉ

MIA i U saStte YETTE hoi vagytok

°i<ju lányok DE Üt e , jajgató

Jzökokút mellett ez » galamb i* ríva repked

y*aó\

,»->ai^

or 'p

V %. X W ^

'i*. ^ O? ’.ti

•>*. •«í'.O+J- <

^•A^SZ,n^vVV

<’L

’ÄaX K(fcn a |1((te[])enVíi<^''*

A dadaista Tzara is többféle típusú képi verssel próbálkozik. Különböző nagyságú, vastagságú, típusú nyomdai betűkből épül a vers, s így a tipográfiával szinte akusztikai hatásokat ér el. Máskor változatos térbeli elhelyezéssel, izgalmas grafikai alkotás születik; vagy: a lármazenét képileg megjelenítő betétet illeszt a versbe. Hasábok, keretezés, számok, nyilak — tehát lírán kívüli elemek — alkalmazásával minden hagyománynak hadat üzen. Egyetlen figurális, kézírásos képverse képileg izgalmas megoldású.

A műfaji határok végső eltörlésére, felszámolására az irodalmon belül is akad példa. Ennek talán legszélsőségesebb kísérlete Nagy Pál Monoló- giuma (a Párizsi Magyar Műhely kiadásában jelent meg). Fejezetenként váltja egymást a próza, dráma, vers; belső monológok, néma tűnődések (pusztán nyomdai jelekkel megjelenítve); különböző nyelvű szövegek; tudományos, történelmi részletök; lexikoncímszavak; szóösszetételek, szóláncok; összefüggéstelen kultúrtörténeti adatok stb.

Ez lényegében a XX. századi civilizáció torz tükre, tér, idő, kultúra, a műalkotás és alkotás céltalanságának bizonyítása. Ezt tartalmilag és formailag minden „rétegében” kinyilvánítja (számozatlan oldalak, utolsó lapjai fejjel lefelé szedve — vagyis a kötet megfordítva, ismét elölről olvasandó). A mű tehát formailag végtelen.

Természetesen a régebbi irodalomban is bőven akad példa a játék, rejtvényszerűség lehetőségeinek kiaknázására (rejtjelezés, végtelen számú olvasat vagy az óind irodalomban más-más olvasatban más-más cselekmény reprodukálható stb.). De ezek éppen a tartalmi gazdagodást szolgálják.

A külső formát, a konvencionális tipográfiát az expresszionisták tördelik szét. Függőleges, ferde, hajlított irányban futnak a sorok. Az írás külső képe is részt vesz a disszonanciakeltésben, az érzelmek kivetítésében.

A legszélsőségesebb formabontást a dadaizmus hajtja végre. A színpadon egyszerre több költő (3—7 is!) szavalja versét — esetleg több nyelven; sőt kitalálják a mozgó verset: a szöveget panto- mimszerű mozdulatokkal kísérik.

Magyarországon a MA, Kassák aktivista művészeti és társadalmi folyóirata az, amely az új művészet szellemében létrejött alkotásokat kiadja.

Érdeklődése az irodalom és képzőművészetiránt a legerősebb, de sok művészetelméleti írást ad közre, amelyek az avantgárd előzményeiről, az egyes izmusokról adnak elemző-átfogó képet. Az elvek tisztázását központi feladatának érzi, hasonlóan a szimbolizmus óta fölbukkanó többi nyugat-európai folyóirathoz (Revue Blanche, Revue Wagnerienne, Der Blaue Reiter, Sturm). A MA is mindent elkövet, hogy hozzásegítse olvasóit ahhoz, hogy gondolkodásmódjuk is fölzárkózzon, lépést tartson a korral.

Világirodalmi tájékozódása gyors és messzire tekintő. Rimbaud, Max Jacob, Eluard, Apollinaire, Cocteau, Tzara, Picabia, de Gorkij, Strindberg és Whitman művei is olvashatók a folyóiratban; Picasso,,Uitz rajzai, Bartók kottái, Léger elméleti írásai is megjelennek, s azonnal tudósítanak Rosa Luxemburg, Lenin, Ady haláláról stb.

*4.

YvoUak ^

17