Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Akác István: Népdal, Férfiszóval
AKÁC ISTVÁN versei: Népdal Hát engem innen szépen kibotoztak. — A sorsom mégsem hajítom oda az erdő mélyén leskődő gonosznak: Kezem gyémánt ablakodon kopogtat... A kutya hadd ugasson; — aki vigéc: ugrasson. S az én idő-mérő szívem reggel-este ihasson. — Éjszaka meg írhasson! Madártalan szürkületben feküszik egy rózsa: — törött kard, a feje vérzik. Falu-végi kő-Mária visszanevet róla.------. ... Ki előbb Holdig bokázott, s tele pohárral járt táncot, mintha épp ő volna ... mintha épp ő volna . . . Férfiszóval Az ember szembe néz az elmúlással, s ím, megpróbálja még, amire képes, hogy tíz év tűntén majd ne feledje el, aki most gyáván semmire se képes. — — A második sort ne szülje az első; — ne ötlet legyen: — szenvedés legyen! S ha úgy érzed, már nem vagy tisztességes, hadd vágjon pofon a szerelem ... — És az az egy sor nem marad magában. Mert az az egy sor ezrek helyett kiált. 18
