Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Bencze József: Versek

Bencze József:

Versek

Nézzetek barna szemembe csillagok, önmagámtól elüldözött énem siralmas nyugalom.

Ha lehetne éretted öt felé szakadnék, ha lehetne éretted életben maradnék.

Kicsi a mi házunk apró a mi ágyunk.

Bogárkörmű ujjatok derekamon átalér, meghalok az összekulcsolt ágyatvető vágyakért.

Esőt zihál az ég elszárad a törek, a kicsépelt búza csírázni már öreg.

Csetlő-botló élet szekérkerékvető, hosszúra vett nyújtó rövidre nyűtt erő.

Kimerült sofőrök keze combján megpihenhet pogányéletű tündér szellemi sanyargatás.

Én vigyázok minden madár hangjára,

minden szerszám hangjára

és a bőségtermő világnagy határra.

Elrejtem irhádat megcsapkodott világ, ostorgubanc kocán fájdalmas a virág.

Tüdőbajos a föld kovász-hólyag erjed, hangyaharangszót szed, nyugtatószernek.

Gyingyem-gyöngyöm Tagóre fakir rokona, divatos füredi Dáma fején fekete korona.

Batyús hangya hazaballag, mint hátizsákos emberek leszöknek a fák alá nyafka kakukk gyerekek.

Rózsalopók járnak, vigyázz virágszálam maradj a szívemnek vérpiros virágom.

Tüskét sziszegj másra, mint a kígyó ajka, érettem légy, édes, pici bimbó dajka.

17