Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Bolykiné Fogarasi Klára: Képversek az 1920-as évek irodalmából

0 -,y

**1 Hj ^

f;

uc

rr\lK

V

CAN'S

vo/ 5f>r. CAJU

mnJts

.1^ e^y

4° diám

t

(Ui. Ja

<^-‘.jv\ t<nyi

Uv? *** üím> dtA fait QyaxS

P

T£

Sou.

t*Á.tf*.

OÜ. -TYXJO^S tfx-t/i fim. fcu umt &v*t

CUvU^Vu*

WÉCtAR.

K

H

$

A

CCU-^Í Qi ,

w- ^K,J

•■a

Éa ±ca&i

ku &»»«».

VUW íflüxJuV l'tiAcJLitoLvLC

tű. Cű^ciceUjíli

f OűKAÍltCfJ^lf.

(a utóűvuw eV fajjá*/ MJ& Cári

txr'ír u

it

lás az elsődleges (képírás), amely érzelmi-szemléleti vonatkozásait tekintve sokkal gazdagabb volt, mint a mai betűírás. Apollinaire is megkeresi a képvers jogosultságát bizonyító összekötő szálakat: a messze múltba futó és a legmodernebb korba szökkenő indítékokat, s elérkezik a képíráshoz: „írni és festeni, mindkettőt ugyanazon szó jelölte a régi Egyiptomban, s ez természetes is, hiszen a szavakat akkor még nem bontották föl a hangok átírását szolgáló betűkké, hanem képírásjelekkel ábrázolták őket. Ugyanez volt a helyzet a korai Görögországban”. (Réz Pál: Apollinaire világa. Európa Könyvkiadó, 1974. 299.)

A líra — történetének későbbi korszakaiban — mégis a zenével tart közelebbi rokonságot: eszköztárát leggyakrabban ebből a művészi ágból vett hatásokkal gazdagította. A lírai szöveg természetes

S

Lf\

í tJ

f a

T»u>,nl<^UA

?'<vUW«n

icMAio/ntfe

Uoq tkíxtytAi i-fmtei, ti/>

ltd

lo/twty

velejárója a zeneiség, ritmus stb. Az akusztikai jelenségek ugyan nem minden kultúrában jutnak ilyen kitüntetett szerephez: az óind poétikában a térbeli elrendezés, elhelyezkedés rendkívül fontos; a vizuális alakzatok a hangalakzatokkal azonos szerepet töltenek be. Kínában is egyenrangú eleme a lírai eszköztárnak a vizualitás: a művészi szintű kalligráfia.

A gondolkodás kezdete óta jelen van az írás és festés kettősségét felszámoló törekvés az emberben, a könyvnyomtatás óta pedig a betűk vizuális hatásának kiküszöbölése lehetetlen. Még a hagyományos vers, a zenei effektusokkal élő költészet is tekintettel van az olvasóra, amikor a sorokat meghatározott rendben tördeli, fokozva ezzel a vem hatását, a szavak konkrét tartalmi, s hangulati közlését a látvány „nyelvén” küldött üzenettel meg13