Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Bolykiné Fogarasi Klára: Képversek az 1920-as évek irodalmából
18 EsTk A FAk ALATT LISPITZ Uß FÉSÜLGETI SZÉP HAJÁT Okútok (aom . . , hm «jmí a i^raohfrz k&uSS**«Mi <3 Ar&o/d OM dkrttxntf ekkor- ki*4jifoHt u*a ijfiS#' *4 art »i.onJta _ oti '5 Oifän ffmOm lagt» VILA SOS SAG >AOúyer%*Jáe na/tfy rUL*ék**k CM pedij C7 J OonCtir^i Ute - Hcdckheno etc* todeár BECSBEN Of ián ilnteftirMf cím crudeu!to s a AOturéÓreÁ ,itöt jk*xK*cn a fH hyJmok* ti* ewekeijete* V^° IV%UL^<Í V A 12 ICA MASZ tuduj 24 VATTAGOM OLYA GOT HAirorr vt a vásaj? RA EKKOR «A-,« (‘iittféitMfiffrt tOtíid rcfíu*k^ k/jóC&ktkm fizuul ual «I» ttStfCaxMMá a Matt* ti taté <V. A^. HALO, SIPKÁKKAL ELMÚLT A NAP A mutria éhCcOm kát ó* köt*.*y*ket viragto* i ^'íjzir' k stasis« C MCdnhtt£ * A HALAK É örökse L étotadt a Jadbám L ecaCudt ? 2S6B&. T vérüSiclttl* A HARAM GSZÓ oíf «4t * itó/ HdnaJitaT cm kérőt* gombot ó=C tuclmJ ka& b&fy ISTEN SZEME MINDENT LAT ÉS EN J AZ ÖGEGAS5ZOHY »-| BATYUJÁT ÁTVIT TÉMA PATAKOM roMsroar sutokat ammf a sramcióMt* 3 kxúa kegy voHakj homtoAunéru k*t*U-A CSILLAGOT — 49 %bomarak»oa nutrék mát % <* <U OM -I »•>* Imi «**•/*! KÜLÖHMM SWARTZ ÚR MÉRLEGÉN mindent le lehet MÉRNI UTAK ^ MENTEN . > / >y fjO® *< o dombot** GYEREKEK hnoéríb** kinaiVok a tlüomoM , ; klóéi tabot máma kittéi oöata aotmaft tfrtk't* * Járnod ~ÍaS3S* MÜV'Zn LUO^K^LMtV AUOU» kuodaokj kuodmtj TKCVn u HÁT FSjilK ATtfbCSÉ ■KICKT otkűoie rntm oya rest mái <M**k apy Zuúr . A JÉ6TOOŐ FÜLE MÖGÖTT erősítve (pl. Csokonai: A reményhez) (bővebben: Zolnai Béla: A látható nyelv). A nyomtatott vers vizuális tartománya — mielőtt képverssé válna — rendkívül tág. Pl. a zene tagoló szerepét is az íráskép vállalja magára; vagy a vizuális szimbolika példája lehet a versen belül egy-egy szó levegős-lebegő különállása; a szem nyelvére lefordított csönd, a magányosság érzékeltetése stb. (bővebben: Világirodalmi Lexikon, 5. köt.: íráskép). A modern képvers keletkezéskörülményeit kutatva, az irodalom belső fejlődéséből kell kiindulnunk. Pontosabban a krízisből, amely a 20-as évék elejétől gazdasági válság, háború, nemzeti katasztrófák révén pusztít a valóságban. Megkérdőjelezhető a művészet léte, s a művészek maguk is tagadással válaszolnak (dadaizmus). Megrendül a bizalom az emberi értelemben. Az elszabadult pokol, a viszonyok tarthatatlansága arra kényszeríti a művészeket, hogy gyors, gyökeres változást sürgessenek. Forradalmat (követelnek a társadalomban, a művészetben és a formában egyaránt. Forradalmat, amely egy csapásra megoldást hoz. Az avantgárd áramlatok egészét ez a nyugtalan keresés jellemzi. Egy-egy í'észproblémát avatnak mindenhatóvá, vagy éppen a művészetek határait tüntetik el. Mindez a műfajokban is tükröződik: megszületik a szoborfestmény, a képarchitektúra, tak- tilizmus, a számvers, a képvers stb. Apollinaire Az új szellem és a költők c. tanulmányában a líra és a valóság újfajta viszonyát elemzi. A XX. század elejétől ugyanis megváltoztak létünk alapvető meghatározói: módosult időérzetünk; átalakult térszemléletünk: a földgolyó az ember áttekinthető műhelyévé vált. Tudomást kell vennünk az élet dinamikus lüktetéséről, kaleidoszkópszerű forgásáról, amely naponta ott van az összes napilapban, kegyetlen közönnyel, bizarr képeket keverve egymás mellé. Megváltozott egész világszemléletünk. A mozi pl. közérthető nyelve révén 'tömegművészetté vált. A vizuális kultúra világméretű térhódítása előtt állunk. A költészetben az „új szellem” formailag is változásokat követel. A lírában a szabadvers nyitotta meg a lehetőségek kapuit: „szabad szárnyalást” adott a versnek — de ez még csupán a kezdet — mondja Apollinaire. A formai kísérletezések a vers új és új arcát fogják fölmutatni. A hagyományos eszközök (rím, asszonánc, alliteráció) mellett a vizuális hatásra hívja föl elsőként a figyelmet: „A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük, azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot szülnek, amely napjainkig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások még tovább feszíthetek, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét.” (G. Apollinaire, 619.) A veszély természetesen fönnáll, hogy a szabadság, amely a művészetek szintéziséig vezet — zavarrá züllhet. Az új szellem két tartópillére tehát a szabadság és a rend. A kísérletezésektől ugyanakkor nem riaszthat vissza, még ha a művész a sznobok gúnyolódásait zúdítja is magára. Apollinaire megjegyzi, hogy az újfajta irodalmi próbálkozások nem feltétlenül terméketlenek, amennyiben „kevéssé lírai jellegűek”. A sokat vitatott „meghökkentésprogram” tehát nem más, mint a költészet és a valóság viszonyának újfajta értelmezése: a művész a jövőt idézze elénk, az embert holnapi érzéseire döbbentse rá. 14
