Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pozder Miklós: A szervezett természetjárás kezdetei a Mátrában
Engedély nélkül nem lehetett az erdőket járni, azokban turistáskodni. A Kékestetőn 1889-ben állítják fel, 2400 korona költséggel a 21 méter magas kilátót, Kubanek Ignác ácsmester művezetésével. Amikor ma ennek helyén a messze ellátszó, új tv-adótornyot látjuk, mellyel talán megvalósul hamarosan ismét annak lehetősége, hogy hazánk legmagasabb pontjáról széttekinthetünk a Magas-Tátra csúcsaiig és az Alföldön, le a Tiszáig — gondoljunk erre az öreg faalkotmányra is. Az osztály közvetlenül megalakulása után megindította A MÁTRA című folyóiratot. Ezt Vison- tai Henrik, illetve Dudás Adolf szerkesztette. Az első szám „beköszöntőjében” így összegzi a szerkesztőség az addigi eredményeket. „Midőn Hanák Kolos a M. Kt. E. Mátra-Osztá- lyának nagyérdemű megalapítója először szólalt fel, hogy a Mátra-Osztály megalakuljon, háromszázan ítrák alá a tagsági íveket. Két év sem múlt el azóta és a Mátra-Osztály tagjainak száma ma megüti a hatszázötvenet. Képviselve van itt a társadalom minden osztálya, rendje. Vannak olyanok is, akiknek a tagsági díj lefizetése nehezükre eshetik. De azért megfizetik szívesen és örülnek, hogy egy szemernyit lendíthetnek a nagy munkán, melynek célja, hogy egy egész vidéknek közművelődési életét, egészségügyi viszonyait, anyagi jólétét felemelje, hogy az egész emberiségnek megnyissa, hozzáférhetővé tegye a természet által pazarul felhalmozott kincseket.” Kirándulási kalauzokat adtaik ki, hamarosan megjelent a „Mátravidék” című, rövid ismertetés a Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-as évkönyvében Hanák Kolostól. Ez lett a magja a későbbi Mátra útikalauzok egész sorának. A GYÖNGYÖSI LAPOK-ban is rendszeresen jelennek meg hírek az osztály munkájáról, a mátrai turistajelzések festésétől kezdve, az osztály jegyzőkönyvekbe foglalt határozatainak közléséig. Hangulatos kis írások is jelennek meg egy-egy jól sikerült kirándulásról. A sok közül egyet kiemelve, az 1888. június 30-i számból szeretném itt idézni az „Egy mátrai kirándulás” című írás néhány sorát: .......Szinte döbbenve vesszük észre a kezektől a lig érintett vidéken a civilizáció gondoskodásának nyomait. Az útból félrehányt haraszt, tisztára söpört út, a fák oldalaira festett fehér négyszögek, mind arra figyelmeztetnek, hogy itt, az erdők sűrűjében egy gondos kéz a szépért, s ami legfőbb, hazánk természeti szépségeiért melegen érdeklődő »Mátrai egyesület« művét szemléljük. Ez az út elvezet a »messzelátóhoz«, a mátrai turisták Mekkájához, ... egy tisztás, elvitázhatatlanul emberi kezek által gondozott vagy legalább rendbehozott bokroktól ékített téren emelkedik a kisebb torony nagyságú, piramidális faalkotmány, melynek tetejéből egy fokkal ellátott árboc hívja incselkedve hőstettre a fáradhatatlan ifjú vért — ez a »messzelátó« ... Délután három óra felé haza indultunk a Kékessel és a hozzá lépcsőt képező hegyekkel párhuzamosan haladó bércek ormain, mely út annál érdekesebb volt, mert pompás kilátás, a bokrok mellett illatozó szamóca, regényes hegyszakadékok fogadtak és végcélját a markazi vár bomla- tag, és még ily alakban is tiszteletre gerjesztő romjait képezték. Aztán... ki, ki haza tért, magával vívén a Mátra bájoló voltának és egy szép napnak örökre kedves emlékét — meg egy pár áldozatot, a Mátra élesfogú köveitől szétharapdált... cipőket.” A természetjárás gondolata tehát valósággá vált, életképesnek bizonyult, és ami kiváltképp haladó vanás benne: a gyöngyösi társadalom minden rétegéből toborzódtak a tagok. Így írt erről Hanák Kolos a Magyar Turista Egyesület 25. évfordulóján megjelent emlékkönyvében : „Hogy az Egylet jóformán csak a gyöngyösi Mátrát kultiválja, nagyon érthető, mert hiszen itt vagyunk itthon, a tagok nagy része gyöngyösi... Minden gyöngyösi, hogy úgy mondjam, tagnak tekinti magát, »emménk az erdő«, amint mondják és széliében használják az Egylet alkotásait — azonban ennek csak örül az Egylet, hiszen fáradozása gyümölcsét látja abban, hogy az ő munkája révén a társadalom minden rétege nagy arányokban élvezi a szabad természet kedélynyugtató és léleknemesítő gyönyöreit.” Külön említésre méltó, hogy a helytörténeti ismeretterjesztést már akkor kapcsolták a természetjáráshoz. Erre példa, hogy az osztály 1889- ben közgyűlését a Gyökeres-forrásnál tartotta, ahol többek között Kandra Kabos, Heves megye múlt 36
