Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC IV.MV IlKaM Szőcs István: SELYEMSÁRHAJÓ Sokáig várt újrafelfedezésre a régi igazság, hogy a népművészet eredetében nem a „magaskultúra” visszfénye, hanem öntörvényű, az ősi kozmikus-organikus szemléletet tükröző, a létezés különböző szféráiról információkat közöl, s ugyanakkor magas esztétikai igénnyel teremtett világ. Abból az archaikus állapotból őriz meg valamit, amikor a természeti ember, a természet állandó szoros közelségében élve, ismerte az univerzum mozgását, a természet törvényeit, azok hatását az ember életében, s mindezek eligazították abban, hogy magát a mindenség részeként tudva, egységben lássa a világot. Ezt az egységes, teljes világot, annak látható és láthatatlan oldalát képezik le szimbólumokba sűrítve az ősművészetek, a mítoszok. Ezekben a hősök emberi magatartásformák megtestesítői, a természetfölötti jelenségek pedig a kozmikus világerőket, -törvényeket jelképezik. Ezáltal a legter- mészetelvűbb világképet fejezik ugyan ki, ugyanakkor azonban egy félelemmel vegyes tiszteletet is a világot láthatatlanul mozgató, irracionális erők iránt, amely évezredek múlva is megmaradt a kereső-kutató ember sajátjának. Az ősművészetek csak a fejlődés későbbi fokán váltak szét „magas művészetté” és népművészetté, hogy a maguk elkülönült útjain haladva újra és újra összehajoljanak, hassanak egymásra, s hogy a magas művészet erőt meríthessen a megújuláshoz a népművészet elvéből, világlátásából. Ebben a szemléletben fogant Szőcs István alapvető kultúrtörténeti és filozófiai igazságokra rávilágító könyve, a Selyemsárhajó. Egyetlen ballada, a Júlia szép leány elemzésével föltárja a mögötte rejlő, a motívumok közvetítette, hatalmas információtömeget, s lenyúl kultúránk legmélyebb gyökereihez, amelyek más, távoli kultúrákkal is összekapcsolják a mienket. Ez természetes, hiszen ha elég mélyre ásunk, ha eléggé megközelítjük az ősforrásokat, ott egyre inkább megmutatkozik az ősi világlátás, gondolkodásmód egysége, organikussága és teljességigénye. A ballada szavai, motívumai mentén visszafelé haladva időben és kultúrában, s a természetmítoszok, ősi termékenységvarázslások, kultikus szertartások, s az ezekhez fűződő legendák, mesék ismeretében Szőcs István megpróbálja körvonalazni a szövegben levő alakok és történések eredetvidékét. A többoldalú, a mítosztörténet, komparatisztika és etimológia segítségével történő megközelítés ahhoz a föltételezéshez vezette, hogy ez a sokáig egyértelműen keresztény eredetűnek tartott ballada az ókor, sőt a történelem előtti idők világát idézi, „bár rajta van a középkor pora, amelyen áthaladt”. Júlia maga sokkal közelebbi rokonságot tart a tündérekkel, az ősi gabonavarázslási áldozatokkal, sőt az Ozirisznek, Attisznak, Adonisz- nak megfelelő, de őket megelőző, a matriarchális őstársadalomban feláldozott istennőjével, mint az angyalok karába vagy egy zárdába vitt keresztény szűzzel. Tulajdonságai, funkciója és neve alapján kapcsolatba hozható a magyar Tündér Ilonákkal .gyógyító Szent Ilonákkal, a görög Szép Helénával, de a Holdistennővel az Istenanyával is, akinek a tisztelete később átment a keresztény Mária-kultuszba. A bárány neve is sokkal sűrűbb rétegződésű, semhogy egyszerűen a keresztény Agnus Deivel, az Isten bárányával azonosítható lenne, s inkább emlékeztet az ókori egyiptomi istenszobrokra vagy regősénekeink csodafiú-szarva- sára. Az olyan szimbólumok is, mint a búzavirág, koszorú, méz, viasz, mind szakrális-rituális eredetűek, de még a legkifejezettebben keresztény jelkép, a kereszt (ami itt kereszt alakú mennyei kulcs formájában jelenik meg) szintén vallási jelképként létezett a legősibb kultúrákban, mint például Egyiptomban, Föníciában, Mezopotámiában, Mexikóban és másütt. Így a ballada tulajdonképpen egy ősi, pogány természetmágiát ír le, a természetet megszemélyesítő — meghaló és föltámadó — vegetációs istenalak föláldozását a termés, a termékenység befolyásolása, biztosítása céljából. Egy másik aspektusból közelítve meg a balladát, szintén ősiségét, sőt keletkezésének időbeli körülhatá- rolhatóságát is bizonyíthatónak látjuk. Asztrálmítosz- ként is értelmezhető ugyanis, s mint ilyen, 3—4000 évvel ezelőtti csillagászati állapotot, konstellációt közvetít képekben, cselekményben. Azét a világhónapét, amikor a Zodiákuson haladva a Föld és a földről nézve a Nap a sarkalatos pontokban (itt a Tavaszpont) olyan csillagképek jegyében és olyan együttállásban tűnik föl, ahogyan azt a szöveg elmondja. S a csillagképek mozgásán, hármas ritmusán keresztül — belé- pés-érvény-kilépés — mutatja meg minden létezőnek a létformáját; „a porszemtől az emberen át a világ- egyetem rendszeréig” mindenben ez a hármasság érvényesül : kezdés-kibontakozás-végződés, születés-élés- halás. A Júlia szép leány nem elszigetelt ősi-tudás-őrző jelenség kultúránkban. Ha szórványosan is, de fönnmaradtak regősénekeinkben, egyes népszokásainkban ugyanannak a létszemléletnek a maradványai. így például a turkajárás vagy farsangolás központi szereplője is emlékeztet a ballada égi követére, de mindinkább a nyári napfordulás gyümölcs-, virág- és búzaáldásos szertartások Magyar Ilonája vezethető vissza a nőelvű, anyajogú társadalom szerelemistennőjére, miként Júlia ugyanannak a kornak a természet-termékenység istennőjére. Szőcs István módszerére jellemző, hogy először megkeresi az alakoknak, motívumoknak a megfelelőit, analógiáit a különböző kultúrkörök hagyományaiban, föltárja a hasonlóságokat, a közös eredetre valló mozzanatokat. Majd kimutatja azokat az elemeket, amelyek elválasztják távolabbi etnikum hit- és képzeletvilágától, s amelyek alapján nagyjából be lehet határolni az ősforrás területét: „Balladánk egy olyan kereszténység előtti művelődési körbe tartozik, amelynek élettere a Földközi-tenger keleti partvidéke és a Fekete-tenger, valamint a nagy orosz síkság közti vidék. Ennek a területnek — ókori fogalmak szerint: az egyiptomi-szittya övezetnek a műveltségéhez nem egy, hanem ezer szál köti.” Az ennek kapcsán fölmerülő történelmi kérdéseket inkább csak érinti, de fölhívja a figyelmet az őstörténeti ismeretek, elméletek, ítéletek vitathatóságára, ellentmondásos voltára a legújabb kutatások, régészeti leletek ismeretében. Végül többoldalú megközelítéssel bizonyítja a ballada eredetisé61
