Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Cs. Varga István: A nagyság férfi és női dimenziója

A regény és dráma műfaji különbözősége az elmélet síkján és saját írói gyakorlatában egyaránt foglalkoztatta. Felismeri, hogy Shakespeare, Schiller, Brecht és mások a cselekményt hosszában kiterítik, ízekre tagolják, minden íz egy jelenetet kap. Ezt a módszert alkalmazza Németh az Apai dicsőségben, a két Bolyai tragikus viszonyának történetében. A másik megoldással talán sikeresebben kísérletezik: a görögök, franciák, részben Csehov és Ibsen a cselekményt egy drámai fókuszba vonják, előzményt és következményt tudnak tömör, egyenes vonalú drámai formába sűríteni. Ennek a megoldásnak a remekművei: Lorca Bernarda Álba háza „klasszikus formába szorított lobbanó mondanivalójával!” Az Apai dicsőség drámai fogyatékosságok miatt nem lett „igazi dráma, inkább dramatizált regény”, amely egy érzés fellépését, alakulását, kifejlődését és eltorzulását mutatja be. Az egyes képek megkomponáltsága zártabbá tette az egyes részeket, de megnehezítette az átmenetet az egyes képek közt és elaprózta a mű drámai feszültségét. Ennek a módszernek később mégis szép eredménye lett Németh Puskin- drámája: a Csapda. Ebben a kelepce-darabban az író ügyelt „a szigorú formára, indulatsűrítésre, a nyelv nemes játékára.”

Egy rádióinterjúban annak eldöntésére, hogy egy folyamat epikai vagy drámai feldolgozást kíván-e, Németh így válaszolt: „bár a széppróza, a regény s dráma nálam mindig katarzis volt; szembenézés egy helyzettel, megtisztulás egy szorongástól — azon sose gondolkodtam, hogy regényben vagy drámában kell-e kivágnom magam belőle: annyira eltéveszthetetlen volt a választás.” (...) „Néha a választást egy személyes ok is megkönnyítette: a dráma férfi-felem, közösségi indulataim műfaja volt; — a regény inkább női felemé, azaz az apró részleteké s az azokon átsegítő kozmikus távlatoké.” Amikor pedig külső sugallatra egy regény jellegű témát színdarabban dolgozott fel, a Nagy család a téves választás miatt egész írói pályájának egyik legkeservesebb kalandja lett. Németh regényeit és drámáit a férfi és nő szempontjából, a hősökből kiindulva is lehet jellemezni. Hősnőit az író éppen nővoltuk miatt elsősorban „bizonyos erkölcsi attitűdök szemléltetésére” érezte alkalmasnak, a férfihősöket pedig eszmék hordozóinak, képviselőinek. Szerinte a nők „más dolgokat tudnak az életről, mint a férfiak. Szervesebben, aprólékosabban ismerik. A férfit jobban betöltik saját céljai, a nő, talán mert más szövését látja az életnek, finomabban is érzékeli a környező világot.” A Németh életműben karakterikus ismérvet jelentenek a regények erős asszonyalakjai és a drámák erős férfihősei. A nőben az író valami „emberfelettit” akart megmutatni, nem társadalmi, hanem mitológiai szempontból: „A férfi ennek az emberfelettinek az áldozata, például az Iszony-ban. A különbség a regények és drámák között abból adódik, hogy a regény apró vonásokból növeszt emberfeletti vonásokat, azért alkalmas hősének a nő. A dráma tettet, cselekvést követel, társadalmi térre kivetített személyiséget, ezért igényli a férfihőst.” Tehát tudatos szemlélet következménye, hogy Németh drámáiban alig van valamirevaló hősnő: a

drámákban a férfiak, a regényekben pedig a nők a fontosak. „Van a nagyságnak egy női dimenziója”, ebben tűnnek ki a nők, akik „kicsinyességükben nagyok”. Először regényben sikerült megvalósítania írói célkitűzését: „Embereket biológiai teljességükben fogni meg, egymáshoz való viszonyukban ... a kozmosz egy »aspektusát« éreztetni...

Németh drámái is bizonyítják: a történeti színművekben két korszak találkozik — amelyről szólnak és az, amelyhez szólnak. A téma erinniszként üldözi az írót, nem lehet előle kitérni. A lassúbb szövésű regény helyett mind gyakrabban folyamodik a gyorsabb lefolyású drámához. Igazi drámaíróvá az 1935-ös év teszi. A drámaíróvá válás genezisét így írja le: „ez az év látta életem romlását. A Növény olyasmit követelt tőlem, amire nem volt elég erőm. Egy új nagyobb tanúság — az én életemmel s az enyéim életével —, erre lett volna szüksége, hogy tovább nőhessen.” Németh László leszakadt „élete legendájáról”, de továbbra is az maradt fontos a számára, ami addig is éltette: „magyarság, kelet népe, szocializmus, minőség, nép”. A drámák vonulatát [Papucshős, Cseresznyés, Győzelem, Mathiász panzió, Szépítő ...] egy ellentét, léthelyzetének drámai konfliktusa indította el: „Egyéni sorsom, megaláztatásom, az eszméim és külső életem közti ellentét gyötörte s robbantotta ki..Az emberi együttélés regényében ábrázolt, prózai elemzésformában felvetett kérdései ekkor válnak drámai erejűvé az író számára.

Az Anna Karenina Némethnek kora ifjúságától „irányszabó műve, mert az üdvösségharcról szól, annak a két útját, az életgyőzelemhez vivőt s a kudarcba fúlót mutatja meg. Az én szépirodalmi munkáimat is az üdvösségharc ábrázolása fűzi egybe. Első igazi regényem, az Emberi színjáték, a bennem megnyílt két útról szól, s bár a társadalomból való kivonulás árán, életgyőzelemhez vezet; az életgyőzelem, a földi üdvözülés regénye az Égető Eszter, az Irgalom is; sőt, ha jól megnézzük, egy szörnyű pokoljárás árán az Iszony is. Drámaíróvá is az üdvösségharc tett, annak elakadása, kudarca. Ha az életgyőzelem története a legenda, az üdvösségharc elakadásának, s az ebből eredő vívódásnak a dráma lett műfaja. Dráma és legenda című írásom, melyet még 41-ben egy tervbe vett drámakötet elé szántam bevezetésül, épp olyan kulcsa szépírói munkásságomnak, mint A minőség forradalma a tanulmányíróinak.” Németh regényben és drámában is a földi, evilági értelemben vett „üdvösség természetrajzát” akarta megírni.

Az üdvözülés irodalmi műfajának a szentek történetét tartotta: „Az idea útját kellett elállni bennem, hogy a legendák birodalmából a drámáéba szoruljak át.” (...) „A drámai vívódás — akár tragikus, akár vígjátéki! — a legenda útjáról lecsúszott ember vívódása ... az igazi drámai vívódásnak kárhozat-szaga van: nem az örvény dobta ki az embert, hanem egy jótékony életmentő úszott be érte.” A vívódásnak ezt a fajtáját annyira jellemzőnek tartja, hogy szerinte ennek hatására még „a regénynek írt mű is drámává válik”, mint Ke55