Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Bartók és a szlovák népzene
munka ezután már nem folytatódott tovább. A nyomdában, 1935-ig mindössze 75 oldal készült el... Felmerülhet a kérdés, hogy végül is ki, vagy kik voltak a felelősök azért, hogy ez a nagyszerű gyűjtemény, amely azokban az években az egyetlen lezárt és korszerű tudományos eszközökkel rendezett anyagát jelentette a szlovák népzenének — ilyen sorsra jutott. Bartók keserű, s nála szokatlanul éles hangú kifakadásai a Matica Slovenská- val szemben emberileg érthetőek, hiszen a harmincas évek feszült légkörében hangzottak el, olyan körülmények között, amelyek már előrevetítették az elkövetkezendő nagy világégés árnyékát. Érthetőek, hiszen szerette volna munkáit „a levegőben lévő világkatasztrófa előtt” befejezettnek látni. A Matica részéről nézve a dolgot, s a rendelkezésünkre álló adatok tárgyilagos mérlegelésével, meg kell viszont azt is állapítanunk, hogy a kiadás az ő érdekük is volt és ezt a maguk módján igyekeztek is biztosítani. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy szlovák részről Bartók népzenei munkásságát nemzeti elfogultsággal vádoló soviniszta ízű támadások sohasem érték. A felelősség kérdését a szokásos hétköznapi módon tehát aligha lehet felvetni. Az okoknak és következményeiknek olyan egymásba fonódó láncolata áll előttünk, ahol az egyes emberek jól, vagy kevésbé jól elvégzett munkája lényegében általános viszonyok függvénye volt. S ezek a viszonyok az akkori Szlovákiában sem kedveztek a nyugodt alkotómunkának. A változást a felszabadulást követő idők hozták meg. O. Elschek és J. Kresanek szakavatott gondozásában Bartók nagy munkájának eddig két kötete látott napvilágot Slovenské ludové piesne címmel. (A Szlovák Tudományos Akadémia kiadása; 1959, 1970.) S ha végül — szeretnénk remélni, hogy az évforduló alkalmából — a mű 3. kötetét is kézhez veheti az érdeklődő, akkor talán lezárul a gyűjtemény több mint fél évszázados története. Szlovák népzene-feldolgozások Mint azt már a bevezetőnkben is érintettük, Bartókot népzenegyűjtői tevékenységének kezdetén elsősorban művészi, alkotói szempontok vezették. Zeneszerzői nyelvének stílusának megújulását várta a népdalokkal való találkozástól. Műveinek ismeretében tudjuk, hogy ez a találkozás megtörtént, s azt is, hogy életre szóló volt. A szlovák népzene hatása igen korán jelentkezett műveiben. Már az 1907 körüli időből ismerjük négy, énekhangra és zongorára írt feldolgozását. Gömöri gyűjtésének egyik dallama a Tizennégy Bagatell (Op. 6, 1908) 5. darabjában szólal meg; további két népdal a Tíz könnyű zongoradarab c. sorozatban kapott helyet. Ezekben az években írta a Gyermekeknek füzeteit is, amelyek felefele részben magyar, ill. szlovák népdalfeldolgozásokat tartalmaztak. A benne felhasznált dallamokat részben saját anyagából, részben pedig a Slovenské Spevy és más szlovák gyűjteményekből választotta. Kezdő zongorázók számára készült, de a dalok feldolgozása, az adott szerény hangszertechnikai lehetőségek mellett is magasrendű, művészi. Gyakran szerepeltek ezek az „apró darabok” Bartók hangversenyein is. A sorozat annyira a szívéhez' nőtt, hogy 1945-ben átdolgozásra is sort kerített. Az új kiadásban 39 szlovák népdalfeldolgozás kapott helyet. Tartalmuk, hangulatuk rendkívül változatos: Lakodalmas, Betyárnóta, Kergetődző, Tréfa, Furulyaszó, Siratóének és a többi is mind — a népélet egy-egy eseményét, vidám vagy szomorú pillanatát idézik. Zólyom megyei gyűjtésének emlékei kaptak hangot az 1917-ben komponált férfikari Tót népdalokban , valamint az ugyancsak akkor készült zongora- kíséretes, vegyeskari Négy szlovák népdal-ban. Zenei eszközei itt is aránylag egyszerűék: a dallamokat kísérő szólamok, kifejező harmóniákba fonódva jelzik a hátteret és a hangulatot. Legnagyobb és legművészibb szlovák népzenei ihletésű műve a kétféle változatban is megkomponált Falun. Az első változat (1924) szóló női hangra és zongorára készült. Tételei: Szénagyűjtéskor — A menyasz- szonynál — Lakodalom — Bölcsődal — Legénytánc. Ezt az első változatot Bartók két évvel később átdolgozta. A női hangok számát 4-re, illetve 8-ra bővítette, a zongora helyett különleges összetételű kamarazenekart alkalmazott; a tételek számát háromra csökkentette. (Lakodalom — Bölcsődal — Legénytánc). A műben szereplő dallamok itt is Zólyom megyei falvakból származnak. A Falun fontos helyet foglal el szerzője stílusának fejlődésében. Benne a parsztdallam a legkorszerűbb harmónia, ritmikai és formai keretekben jelenik meg. Mondhatnánk azt is, Bartók szavait idézve, hogy csak „mottó” szerepét játssza „és a fődolog az, ami köréje és alája helyeződik”. A mű hallgatásakor azonban azt is érezzük, hogy ezek az ősi dallamok roppant távlatokat sejtetnek. És ezen a ponton találkozott az éneklő közösség a zeneszerző személyes hangjával. Ügy gondoljuk: ebből a találkozásból fakadt az a tiszta forrás, amely a bartóki művészet, népeket testvériségben összefogó eszméjének éltető erejét adta. Kelemen Imre 52
