Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Bartók és a szlovák népzene
vé), Tőkésújfalu (Klátová Nová Vés), Trencsén- teplic (Trencianske Teplic) és Felsőszalatna (Vel’ká Slatina). Ezután a gyűjtésben hosszabb szünet következett egészen 1913 januárjáig; ekkor Bartók Hont megyében folytatta munkáját. Ezt megelőzően, 1910 júniusában érintkezésbe lépett a Matica Slovenská-val, s eddigi gyűjtését, kb. 400 dallamot közlésre ajánlotta fel az egyesületnek. Jellemző Bartók ügyszeretetére, hogy szerzői honoráriumra egyáltalán nem tartott igényt, s csupán 4—5 tiszteletpéldányt, valamint a Slovenské Spevy addig megjelent köteteit kérte, mert mint írta levelében, „nagyobb tanulmányt” kívánt írni a szlovák népzenéről. Leveléből az is kitűnik, hogy a dallamok közlésénél (lejegyzésmód, variánsok, fonográfhen- ger-számok feltüntetése stb.), már nagyobb igényességre törekedett, mint az addig szokásos volt. Gyűjteménye, amely a Slovenské Spevy 4. kötetét képezte volna, sajnos nem jelent meg. A lektor — a losonci Izák János — véleménye ugyanis nem volt kedvező, s a gyűjteményben talált és vélt hibákat önkényesen ő maga kívánta kijavítani. Bartók ilyen körülmények között a kéziratot visszakérte, s így a kiadás gondolata egy ideig nem merült fel. 2 gyűjtötte azt a néhány dallamot is, amelyeknél, későbbi nagy gyűjteményében, lelőhelyül Bakabánya (Pukanec) van megjelölve. Az anyag gazdagsága és változatossága feltűnt Bartóknak. Nem sokkal ezután arra az elhatározásra jutott, hogy elkészíti Egyházmarót teljes népzenei monográfiáját. Ezért 1914 januárjában újra visszatért, hogy folytassa munkáját. Ez alkalommal a szomszédos Lissó (Lisov), valamint Berencsfalu (Prencov) helységekben is gyűjtött. Ismét szóbakerült az összegyűlt anyag megjelentetése. Az eddigi, valamint a tervezett további gyűjtőutakon kapott dallamok tudományosan rendezett formában kerültek volna kiadásra, olyanformán, hogy a szövegi résszel kapcsolatos munkákat Bobál Sámuel végezte volna el, s így a gyűjtemény kettőjük neve alatt jelent volna meg. Az első világháború kitörése azonban ezt a tervet is, csakúgy, mint Bartók más, népzenével kapcsolatos tervét — meghiúsította. 3 Gyűjtőutak Zólyom megyében (1915—16) Bartókot a háború kitörése — általános emberi okokon kívül — azért is érintette fájdalmasan, mert gyűjtői munkásságának folytatását érezte veszélyben forogni. A Ilont-megyei gyűjtőutak (1913—14.) Bartók 1913. január 2-án érkezett Egyházmarótra (Kostolné Moravce) Bobál Sámuel helybeli evangélikus lelkész meghívására. Bobál, aki a gyűjtőút szervezője, előkészítője volt, a szlovák értelmiségnek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely együtt élt a néppel, s amely támogatott és felkarolt minden olyan kezdeményezést, amely a népélet értékeit kívánta feltárni, bemutatni. Ö maga is gyűjtött népi szövegeket. Bartók egyre igényesebbé váló tevékenységére jellemző, hogy bizonyos dallamok lejegyzését ekkor már különösen fontosnak tartotta. Így például nagyon érdekelték a lakodalmas énekek, valamint a gyakran „illetlen” szövegű, de ugyanakkor jellemző dallammal párosuló tréfás dalok. Szeretett volna hangszeres zenét is gyűjteni, fujarást és dudást hallani, Az alig több mint háromnapos gyűjtés jelentős eredménnyel járt, 180 dallamot sikerült lejegyeznie, ill. fonográfra felvennie az egyházmaróti énekesektől. Alighanem itt A harcterekről érkező hírek olyan izgalmat, le- hangoltságot váltottak ki belőle, hogy hosszú hónapokba telt, amig sikerült úrrá lennie nyomasztó és feszült lelkiállapotán. Legkedvesebb munkáját, a román népzene gyűjtését a bizonytalan helyzet miatt nem folytathatta, bár belényesi barátja Busi- tia János hívta, s szívesen látta volna ismét Biharban. Az akkori körülmények között a szlovák népzene kutatása látszott inkább biztosítottnak. A színhely ezúttal Zólyom megye volt, ahol Bartók az 1915-ös és 16-os években négy alkalommal járt rövidebb hosszabb ideig gyűjtőúton: 1915-ben hús- vétkor és nyáron, valamint a karácsonyi ünnepek és Vízkereszt között, továbbá 1916 áprilisának vé- gefelé, ami szintén Húsvét idejére esett. Legjelentősebb a több hétig tartó nyári gyűjtőút volt, ahová később családja is követte. Az Alacsony-Tátra lábánál fekvő Hédel (Hiadel’) nevű községben laktak, s az ottani tanító házának vendégei voltak. Vasárnaponként Bartók a szomszédos falvakban gyűjtött, ahová rendszerint gyalogszerrel jutott el, keresztül a hegyeken. Leveleiből szemléletes képét 49
