Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Bartók és a szlovák népzene

Az előzmények

A régi Magyarországon élő nemzetiségek közül a szlovákoknak volt a legjobb népzenegyűjteménye. Az 1861-ben alakult Matica Slovenská, amely feladatkörét tekintve népművelési és tudományos intézmény volt, kezdettől fogva támogatta a népdal- gyűjtést. Bár az egyesület anyagi lehetőségei igen szerények voltak, a munka nagy lendülettel indult meg. A gyűjtők, tanítók és papok, nem rendelkeztek magasabb zenei képzettséggel. Ennek ellenére, s ezt maga Bartók is többször hangsúlyozta, az általuk összegyűjtött anyag mind a tartalom, mind pedig a lejegyzés tekintetében sokkal jobb és használhatóbb volt, mint egyéb hasonló jellegű kiadvány. A gyűjtemény, amely a „Slovenské Spevy” címet kapta, három kötetben jelent meg Turóc- szentmártonban (1880, 1890; a 3. rész anyagát füzetként 1899—1907 között adták ki. E kötet zárófüzete — csaknem húszéves szünet után, 1926 júniusában látott napvilágot). A dallamokat a beküldés sorrendjében közölték. A lelőhelyeket illetően elsősorban a nyugati megyék (Trencsén, Nyitra stb.) szerepelnek gazdag anyaggal (mintegy 600 dallam), de szépszámú dallamot találunk Gömör, Hont, Zólyom és Lipót megyéből is. Feltűnő viszont, hogy a keleti megyék (Sáros, Zemplén, Sze- pes) alig több mint 100 dallammal vannak képviselve. Bartók, szlovák népdalgyűjtésének kezdetén több mint 1700 dallamot tanulmányozhatott a Slovenské Spevy addig megjelent kötetei és füzetei révén. Tudjuk azt is, hogy ismerte Medveczky Károlynak, a Zólyom megyei Gyetva községről szóló monográfiáját, amely 50 helyi dallamot tartalmazott. (A kötet Rózsahegyen jelent meg 1905-ben). Elmondhatjuk tehát, hogy az elinduláshoz adva volt a megbízható alap.

Az első gyűjtőutak (1906—1909)

Szlovák népdalgyűjtésének kezdetei úgyszólván egybeesnek a magyar dallamanyag gyűjtésének kezdeteivel. „Zenefolklorisztikai tanulmányaimat 1906-ban kezdtem meg magyar paraszt zenei anyag felkutatásával, illetve gyűjtésével. Alig kezdtem azonban ehhez a munkához, láttam, hogy pusztán

a magyar anyag ismerete egyáltalán nem elégséges a tudományos vizsgálathoz, s hogy hozzá legalábbis a környező népek anyagának lehető legalaposabb ismerete is elengedhetetlenül szükséges. Ezért már

1906- ban szlovák népzene gyűjtéséhez is hozzáfogtam, és ezt folytattam is — hosszabb megszakításokkal — egészen 1918-ig,” — írja az elindulásról később, nagy szlovák népdalgyűjteményének előszavában.

Az első gyűjtések színhelye Gerlice, (Grlica) község volt, amelyet Gömör megye északi részén találunk, s amely falu távolesik mind a vasútvonalaktól, mind pedig a főbb országutaktól.

Bartók már két évvel korábban, 1904-ben is járt itt, amikor a párizsi Rubinstein versenyre készült.

Akkor is a korán elhalt dúsgazdag Fischer Károly mérnök hozzátartozói gerlicepusztai kastélyának vendége volt. (Csak érdekességként említjük, hogy ennek a művelt családnak volt a háztartási alkalmazottja az az Erdélyből származott Dósa Lidi, akinek énekét hallva Bartók felfigyelt a székely népdalok szépségére.)

A gyűjtést augusztusban kezdte el, majd szeptemberben s októberben is folytatta és Gerlice községen kívül felkeresett néhány más közelfekvő falut is. Így jutott el Fillér (Filiar), Kopárhegy (Kro- kava) és Ratkósebes (Ratkovské Bystré) helységekbe. Egy levelének tanulsága szerint a gyűjtéseket az esti órákban végezte — napközben készült hangversenyeire, gyakorolnia kellett. „Sehogyan sem ízlett a gyakorlás — a rosseb egye meg! Szerettem volna ehelyett minél több dalt gyűjteni” — írta barátjának, Dietl Lajosnak. Az eredmény azonban —■ több mint 200 dallam — így is szép volt.

A következő években (1907—1909) Nyitra megyei falvakban gyűjtött, de ismerünk néhány Trencsén megyében lejegyzett dallamot is. Ezek az útjai már megtervezettebbek voltak. „Igazi” gyűjtőutak, amikor Bartók már nem kastélyban száll meg, hanem parasztházban lakik, s hosszú órákon át jegyzi le, s veszi fel fonográfjára a szobájában összegyűlt parasztok dalait. S hogy milyen körülmények között, azt ő maga írta le egy levelében, amelyet Ziegler Mártának, későbbi feleségének írt Darázs (Drazovce) községből 1909 február elején. Ekkor már másodízben járt ebben az alig 1000 lakosú faluban. Hideg téli idő volt, a kis parasztszobában vagy harminc ember szorongott. Levegő is alig volt, a petróleum lámpa is éppenhogy csak pislákolt. Mire az emberek este, V2 10 körül eltávoztak, a padló vízben állt, a falak s az ágynemű nedves volt. Pedig a neheze még ezután következett: mivel a házbeliek már nyugovóra tértek, a vacsorát is magának kellett elkészítenie. A gyűjtés fáradalmait azonban kedves epizódok enyhítették. Egy „szép szál ember” mikor a fonográf tölcsére (a „nagy kürt” a „truba”) elé állt, megilletődötten vette le — nagy derültség közepette — kalapját. Mások mindenfélét belekiabáltak a fonográfba — gyerekes örömet találván abban, hogy azután hallhatják saját hangjukat. Darázs községen kívül az

1907— 1909 közötti időkben Bartók a következő helyeken gyűjtött még szlovák népzenét: Apátkolos (Kliz), Felőelefánt (Horné Lefantovce), Lapásgyar- mat (Lapas), Kislapás (Maly Lapas), Russó (Hruso48