Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - JELENÜNK - Dráviczki Imre - Tajti István: Ingázó munkások Heves megyében
közlekedési lehetőségekkel és a vasúti munkások nagy számával magyarázható. Böhm Antal—Pál László (1979) a megyék közötti ingázásról is közölnek adatokat. Heves megye az eljáró ingázók száma alapján (10 437) a megyék között a harmadik, a más megyéből bejáró ingázók száma alapján (6047) pedig a negyedik helyet foglalja el. így a megye aktív keresőinek 10%-a a megyehatárt átlépve ingázik. Az ingázás méreteiről szólva tényként állapítható meg, hogy Heves megyében az ingázó munkások aránya a munkások egészéhez viszonyítva lényegesen meghaladja az országos átlagot. Ez a megye iparfejlesztésének jellemzőivel — ütemével és területi elhelyezkedésével — függ össze. Nem maga az iparosítás, hanem az iparosítás gyors üteme az, amely az ingázást a jelenlegi méretekre duzzasztotta. Jóllehet, a városok — főleg Eger és Gyöngyös — is gyorsan fejlődtek, ennek ellenére urbanizációjuk üteme és népességbefogadó képessége nem érte el munkaerő-szükségletük és foglalkoztatott munkaerejük növekedési ütemét és mértékét. Az ingázás alapvető problémája az, hogy a dolgozó munkahelye és lakása területileg kettévált, s idejének egy részét kénytelen utazással tölteni. A városokban és az ipari körzetekben lényegesen nagyobb a munkavállalási lehetőség, fejlettebb az infrastruktúra, ezért jobbak a kereseti és a vásárlási lehetőségek is, mint a többi településen. A hatás kétirányú: vonzás és vonzódás. Nemcsak a munkások keresik a megfelelő munkaalkalmakat, hanem az üzemek, vállalatok is keresik, szervezik a szükséges munkaerőt, amely nélkül nem lennének képesek feladataik ellátására. Miután az üzemek és vállalatok munkásaik részére csak nagyon szűk keretek között tudnak lakást biztosítani, így a többség számára egyetlen reális lehetőségként a naponkénti ingázás marad. Ennek a többségnek az utazását többnyire saját magük oldják meg, amely valamelyest rövidebb utazási időt jelent, mint amit a közúti közlekedés biztosítani tud, és nem utolsó sorban biztonságosabbá teszi a munkában való rendszeres megjelenést. 2. Demográfiai jellemzők A megye ingázó munkásainak demográfiai ösz- szetétele lényegében azonos a réteg egészére vonatkozó (országos) adatokkal. Vizsgálatunkban orientáló szempontnak a nem és kor szerinti megoszlást tekintettük. Ezekre vetítve vizsgáltuk az életmódbeli sajátosságokat, a műveltségi mutatókat, a munkahelyhez való kötődést, az utazásra fordított idő és a szabadidő felhasználását. A nők és a férfiak, az idősebbek és a fiatalok helyzetének és véleményének különbségeit kerestük, hogy azokból levonhassuk a megfelelő következtetéseket. Kimutatásaink ebben a bontásban tartalmazzák az adatokat. Nem és kor szerinti összetétel Férfi ősz- Nő ősz- Mind30 év 30 év szesen 30 év 30 év szesen összesen alatt fölött alatt fölött Fő 240 412 652 113 180 293 945 % 25 44 69 12 19 31 100 A vizsgálatba bevont 945 ingázó munkás 69%-a férfi, 31%-a nő. (Táblázatainkban a %-ok megadásánál csak egész számokat használtunk, a tizedeket elhagytuk.) Mint már a bevezetőben jeleztük, a megkérdezettek kiválasztása úgy történt, hogy nem és kor szerinti arányuk tükrözze a megye összes ingázó munkásának arányát. Ezért eredményeinket úgy tekintjük, mint amelyek az egészre érvényesek. A férfiak és nők aránya 2—3%-os eltérést mutat az országostól, ahol a férfiak 72,3%- ot, a nők 27,7%-ot tesznék ki. Heves megyében több olyan nagyüzem van, amely elsősorban nőket foglalkoztat, s ez magyarázza a nők 31%-os jelenlétét. A kor szerinti megoszlásban a 30 éven aluliak aránya 37%, a 30 éven felülieké pedig 63%. Az ingázók 86%-a 20—50 év közötti, átlagéletkoruk 33 év. Az országos helyzettől eltérően a megyében alacsony a 20 éven aluliak aránya a naponként ingázók között. Ez abból adódik, hogy a fiatalok inkább választják a munkásszálláson való elhelyezést, mint a naponkénti bejárást. Ezzel szemben a családos munkások a naponkénti bejárást helyezik előnybe. Ezt az a tény is megerősíti, hogy az ingázók 78%-a családos, míg az egyedülállók aránya 22%. A nem és kor szerinti megoszlás együttes számbavétele az alábbi eredményt adta, nagyságrendben: 30 éven felüli férfi 44%, 30 év alatti férfi 25%, 30 éven felüli nő 19%, 30 év alatti nő 12%. Az ingázó munkások nagyobb hányada 30 éven felüli. Ök azok, akik a szakképzettség, az iskolai végzettség hiánya miatt kevésbé válogathatnak a munkahelyek között. Többnyire családosak, családi házzal rendelkezők. A naponkénti ingázást vállalták, megszokták. Őket tekintjük az ingázók legstabilabb rétegének. A 30 éven aluli férfiak szabadabbak, mobilitáskészségük és lehetőségük nagyobb, mint az idősebbeké. Az ingázó nők száma lényegesen alacsonyabb, mint az ingázó férfiaké, de a 30 év alattiak, illetve felettiek egymáshoz viszonyított aránya lényegében azonos a férfiakéval. A nők kisebb létszámának oka a nőknek a családban és a másodlagos gazdaságban betöltött szerepével függ össze. A 30 éven felüli nőket éppen azok a tényezők — család, lakás, másodlagos gazdaság — tartják távol az ingázástól, ami a velük hasonló korú férfiaknak lehetővé teszik az ingázást. Mondhatnánk, hogy ez egy természetes munkamegosztás a nemek között. A 30 éven aluli nők részvételi arányát ezek mellett tovább csökkenti a gyermekgondozási szabadságon való részvétel. Ha a 30 éven felüli férfiak jelentik az ingázásban, vagy helyesebben a munkaerő-gazdálkodásban a viszonylagos stabilitást, akkor a 30 éven aluli nők képviselik az ellenpólust, akikkel úgy kell számolni, mint a legjobban fluktuáló, cserélődő réteggel. 3. Az ingázó munkások véleménye az ingázásról Hogyan vélekednek a naponkénti ingázásról és az azzal összefüggő gazdasági, szociális és művelődési problémákról azok, akik vállalják, maguk az ingázó munkások? Maga az a tény, hogy vállalják és csinálják is vélemény, legalább a tudomásulvé43
