Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - JELENÜNK - Dráviczki Imre - Tajti István: Ingázó munkások Heves megyében
tok mellett indokolt tanulmányozni helyzetüket ágazatonként, tájegységenként, vagy egy-egy megyében. Ez utóbbi azért is indokolt, mert a konkrét tennivalók kimunkálása és azok megvalósítása végső soron csak helyben történhet. Vizsgálatunkban az a szándék vezetett bennünket, hogy ha bármilyen szerény mértékben is, ha csupán a figyelemfelkeltés eszközével is, hozzájáruljunk a megye ingázó munkásainak helyzetével, életmódjával kapcsolatos feladatok megoldásához. Munkánkban mindvégig élveztük az MSZMP Heves megyei Bizottsága Propaganda és Művelődés- ügyi Osztályának kezdeményező készségét és támogatását. Mindenkor számíthattunk az üzemek és vállalatok gazdasági, politikai vezetőinek segítő- készségére (amiért utólag is köszönetét mondunk). Az adatgyűjtést — kérdőíves felmérés alapján — az Oktatási Igazgatóság Filozófia Tanszéke mellett működő Szociológia Speciális Tagozat második évfolyamának hallgatói végezték, „gyakorlati” munka keretében. A kérdőív az ingázó munkások demográfiai adatainak, életmódbeli jellemzőinek, az ingázás okozta gazdasági, politikai és kulturális gondjainak megismerésére irányult. Értékelhető tényeknek nemcsak az egzakt demográfiai, gazdasági és szociális adatokat tekintettük, hanem a megkérdezettek véleményét is, amit helyzetükről, gondjaikról, lehetőségeikről és céljaikról közöltek. A magunk választotta korlátozás szerint azokról az ingázó munkásokról írunk, akik naponta járnak be munkahelyükre és haza, lakóhelyükre. Munkásokról írunk, akik az ipar, építőipar, a szolgáltatás és a kereskedelem területén dolgoznak. Ezer darab kérdőívet osztottunk szét, amiből 945 darab értékelhető kérdőívet kaptunk vissza. Ilyen módon a megye ingázó munkásai 2%-ának véleményét gyűjtöttük össze. Ez a 2% demográfiai, szociális és képzettség szerinti összetételben, valamint területi elhelyezkedésben megfelelően tükrözi a megye ingázó munkásainak helyzetét. Ezért a tőlük nyert adatokat és véleményeket úgy tekintjük, mint amely lényegében a megye ingázó munkásaira jellemző. A megyei adatok értékelésénél és elemzésénél a Központi Statisztikai Hivatal 1970-es népszámlálási és az 1979-es statisztika adataira támaszkodtunk. Az országos átlagtól eltérő megyei sajátosságok kimutatásánál nagy hasznát vettük Böhm Antal—Pál László: Bejáró munkások (1979) című könyvének. Munkánk során felhasználtuk Gelsei Sándor: Ingázás Egerbe a statisztika tükrében című írását (Hevesi Szemle, 1980. március). 1. Az ingázás méretei Böhm Antal—Pál László (1979) közlése szerint az országban ingázók száma 1970-ben megközelítette az egymilliót, az aktív keresők 20%-át. Országosan minden ötödik kereső ingázott. Heves megye 160 ezer aktív keresőjéből ugyanekkor 48 790 ingázott, az aktív keresők több mint 30%-a. Tehát a megyében az ingázók aránya 50%-kal meghaladta az országos átlagot. Ez az arány lényegében változatlan maradt a 70-es évtizedben is, mert az ingázók számának növekedése itt is lelassult, s az arányokat már nem módosította. Az ország iparosodásának részeként az elmúlt három évtizedben megyénkben is olyan iparosodás ment végbe, amely a megyét is ipari-agrár jellegűvé tette és jelentősen megváltoztatta az itteni lakosság szociális összetételét, valamint település- szerkezetét. Az iparfejlesztés mértékét az is mutatja, hogy pl. az 1979-es adatok szerint a megye 160 ezer aktív keresőjéből 96 500 a munkás, amely valamivel több, mint 63%. (Országosan ez az arány 59%-) Az iparosodás következtében különösen dinamikusan fejlődtek a megye városai, elsősorban Eger és Gyöngyös, amelyeknek körzetében országosan is jelentős ipari objektumok létesültek. Munkaerő- szükségletük növekedése messze meghaladta népességük növekedését, ezért nagy vonzóerőt gyakorolnak a közelükben elhelyezkedő községek munkavállalóira. Jelentős ipari objektumok épültek községekben is: Visontán, Recsken, Sírokon, Hevesen és Bélapátfalván. Ezek munkaerő-szükségletét ugyancsak a naponta ingázó munkások elégítik ki. Az ingázó munkások szektorok szerinti megoszlása 1979-ben Szektor 1979 %-ban Ipar 25 069 51,2 Építőipar 6 281 12,8 Mezőgazdaság 4 373 8,9 Szállítás-hírközlés 6 384 13.0 Kereskedelem 3 816 7,8 Egyéb 3 048 6,2 Összesen 48 971 100,0 A fenti táblázatból látható, hogy az ingázó munkásöknak több mint fele az iparban dolgozik. Az iparban és az építőiparban dolgozók együttesen 64%-ot tesznek ki. Az ingázás tehát a megyében is az iparral függ össze. Az ingázó munkások terület szerinti megoszlása 1979-ben Település bejáró eljáró összes Eger 8 666 711 9 377 Gyöngyös 6 948 1 978 8 926 Hatvan 3 641 1 729 5 370 Város összes 19 255 4 418 23 673 Községek 4 418 40 865 45 283 Az ingázás területi megoszlása a három város nagy vonzóerejét mutatja, amely szintén az iparosodással, továbbá a városiasodással van kapcsolatban. A városok kétirányú ingázással találkoznak: a bejárással és az eljárással. Egerben a bejárókhoz viszonyítva kevesebb az eljárók aránya, mint Gyöngyösön vagy Hatvanban. Gyöngyösön Visonta közelsége (a bánya és az erőmű) miatt az eljárók száma az összes ingázó számának 22,2%-a. Hatvanban ez az arány 32,2%, amely a kedvező 42