Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám - JELENÜNK - Kovács Sándor: A termelőerők Heves megyei fejlesztése

tek. A megyében létrehozott kapacitás a felmerülő igények 50—60%-át tudta csak kielégíteni, a töb­bit országos nagyvállalatok, más megyéből felvo­nuló vállalatok elégítették ki. Az 1970-es évek elejétől mind a kivitelezési munkák gépesítésére, mind az ipari háttér kiépí­tésére jelentős erőfeszítések történtek. Az építési technológiák sokféleségét a szűkülő munkaerő-kí­nálat, a rohamosan növekvő tömegigények meg­kérdőjelezték és gyors építkezést lehetővé tevő munkafolyamatok bevezetését tették szükségessé. Ekkor vezették be a házgyári, az alagútzsalus, a könnyűszerkezetes technológiákat; építették ki a betongyárakat, aszfaltkeverő telepeket, előregyártó üzemeket; vásárolták meg az építéshez leginkább szükséges gépparkot. Kedvezőtlen volt, s jórészt a legutóbbi időkig az is maradt az építőipari struk­túra és együttműködés, valamint a befejező szak- és szerelőipari munkák helyzete. Mindezek azt eredményezték, hogy az építőiparban a termelé­kenység csak igen lassan növekedett, s az igénye­ket extenzív fejlesztéssel lehetett kielégíteni. A mélyépítési kapacitás megteremtésére irányuló kezdeményezés csak részben járt sikerrel, annak ellenére, hogy az építési igények és kivitelezői le­hetőségek között itt volt a legnagyobb a feszült­ség. Ez is akadályozta többek között a városok szennyvíztisztító kapacitásának megépítését, a hi­dak s egyéb építmények felújítását. A IV. ötéves terv végére, az V. ötéves terv kezdetére nyilvánvalóvá vált, hogy az új építési igények csökkennek, s a felújítási és karbantartá­si tevékenységet kell fokozni. Ehhez a megyei ta­nács saját eszközeiből és a központi szolgáltatás­fejlesztési alapból támogatást nyújtott több szövet­kezetnek és vállalatnak. Az elaprózott kis szövet­kezetek körzetenként egyesültek és így jutottak tá­mogatáshoz. Az eszközök és a munkaerő koncent­rálása kezdeti eredményeket mutat. A gazdasági szabályozás és a létszámstruktúra ugyanakkor nem alkalmas a karbantartási, felújítási tevékenység fo­kozásához, ezért a dolgozók átképzésére, az iskolai képzés és a gazdasági szabályozás módosítására van szükség. Az építőipari ágazatba sorolt építőipari válla­latokon, szövetkezeteken kívül — főleg a helyi igé­nyek kielégítésében — fontos szerep jutott a tsz építőbrigádoknak, a költségvetési üzemeknek, a házilagos kivitelezőknek. Ezek építési technológiája hagyományos, bár a legnehezebb munkákat min­denütt gépesítették (földmunka, betonkeverés, autó- daruzás). Építőiparunk a felszabadulás óta megyeszerte fejlődött, mozgékonysága következtében az igé­nyekhez tud menni, ugyanakkor a foglalkoztatot­tak ingázását teszi szükségessé. A megyei kapaci­tásfejlesztések Egerben és Gyöngyösön koncentrá­lódtak, miután az igények zöme is e térségben je­lentkezik. C. A mezőgazdaság fejlesztése A termelőágazatok területi fejlesztése során a mezőgazdaság hosszabb ideig kedvezőtlen helyzet­ben volt, pedig fejlesztésének szükségessége igen nyilvánvaló, ha az iparosítással járó urbanizációs és infrastruktúrális, ellátási gondokat komplexen értékeljük. Ügy vélem, nemcsak megyei, hanem országos gond is volt ez a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezéséig és a termelőszövetkezetek megerő­södéséig, s politikai gyökerei nyilvánvalóak. Erről így ír dr. Márton János, a XIII. közgazdász ván­dorgyűlés egyik szekciójának vitaindítójában: „A fejlődés, a fejlesztés fogalma, legfőbb vonásai a közvéleményben már nagyon régóta a városhoz, az iparhoz kötődnek. Ezzel szemben a gazdasági és kulturális elmaradottság bemutatására szinte nap­jainkig a mezőgazdaság és a falu szolgáltatott megbízható ismérveket... Tudjuk azonban, hogy sem az ipar, sem a városok nem fejlődhettek volna az egyre sűrűbben tömörült népesség élelmezésé­nek korszerűsítése nélkül, vagyis a falu és a me­zőgazdaság előrehaladása nélkül.” Az élelmiszer-gaz­daság egyik összetevője a mezőgazdaság, mint alap és nyersanyagszállító, tehát a szocializmusban nem maradhatott sokáig fejlesztés nélkül, az pedig ma­gával hozta a falu fejlődését is. A mezőgazdasági tevékenységen kívül a bányá­szatra van még jelentős hatással a természeti-terü­leti környezet, s ezek nagy része olyan adottság, amelynek megváltoztatására az ember még hosszú távon sem képes. Ezért a mezőgazdaság fejlesz­tésének döntően azokat az elemeit, feltételeit kell Szőlőszüret gépesítve az Egri Csillagok Termelőszövet­kezetben: munkában a szőlőkombájn 38

Next

/
Thumbnails
Contents