Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám

■ ™ ilencedik évfolyamával köszönti a Hevesi Szemle valamennyi olvasóját. Üj esztendő, s egyben egy új ötéves terv elején áll az ország és ennek az időszaknak közművelődési, közművelődés-politikai terveiben, azok megvalósításában részt kíván venni — de részt is kell vennie! — a Hevesi Szemle is. Nem áltatjuk magunkat: egy negyedévenként megjelenő, sajátos profilú megyei közművelődési folyóirat, mégha országos terjesztésű is az, nem tölthet be olyan szerepet, mint egy ugyancsak megyei vagy országos jellegű, de szak- folyóirat. Lett légyen ez a „szak” a tudomány valamelyes specifikus ága, avagy a művészetek egy-egy sajátos területe.

A Hevesi Szemle indulásakor azt vállalta, hogy „szemlézi” Heves megye szellemi életét, bemutatja „önmagának”, a megyének és egyben felmutatja az országnak is, milyen értékek leledzenek a Mátra és a Tisza közén, a Bükk alján. Eddigi munkánk sikerét igazolja, hogy számos, általunk értéknek ítélt alkotásról és alkotóról derült ki, hogy ítéletünk helyes volt és maradt, ma már országos tekintélyűek és rangúak, tudományuk, művészetük területén. De nem lenne helyes letagadnunk, hogy munkánk nem volt mentes a buktatóktól sem. Olyan szellemi produkciókra is ráütöttük a „Kiváló Áruk” emblémáját, amelyről nem sokkal később és joggal beigazolódott, hogyha selejt azért nem is, de semmiképpen sem volt első osztályú áru — második osztályú is alig.

Az új esztendő, az új ötéves terv kötelezően írja elő a józan ész számára, hogy erőinkkel okosan és hatékonyan bánjunk. Szellemi erőinkkel is. Nagyobb rostálásra az alkotások megítélésében, hogy azok válóban alkotások-e. Elmélyültebb tanulmányozásra, igényesebb ellenőrző munkára és nem utolsósorban nagyobb szakértelemre, műelemző készségre van és lesz szükségünk. A 64 oldalt úgy fel- és kihasználni, hogy azokra számról számra, évfolyamról évfolyamra csakis a legkitűnőbb, a legeredetibb, a legmarkánsabb megyei, vagy megyéhez fűződő alkotások kerüljenek, lehet nemes törekvés, de aligha valószínű, hogy maradéktalanul sikeres vállalkozás. Mégis a Szemle szerkesztő bizottságának az a kötelessége, hogy e cél maradéktalan megvalósítására törekedjen, — és ezt fogja tenni.

Mostani számunk ennek a törekvésnek egyfajta „bemutató száma”. Tartalmának sikeres volta ennek az első lépésnek a sikerét is jelenti, gyengeségei azt igazolják majd, hogy a sikerhez valóban nem könnyű az út. E számunkban áldozunk Németh László emlékének, a Bartók-centenárium is méltó helyet kap a Szemle hasábjain, a mozgássérültek évének ENSZ által kinevezett 1981. esztendő miatt érthető módon már az első számunkban rangos szakembertől, tudományos igényű dolgozatot nyújtunk át e témában az olvasónak.

Távol álljon tőlünk, hogy holmi tartalomjegyzéket adjunk át itt, ezen a helyen az olvasónak. Csupán azt akartuk érzékeltetni, hogy egyszerre próbálunk, függetlenül a negyedévi megjelenéstől aktuálisak is lenni és egyben igényesek is, megpróbálván bizonyítani, hogy e kettő korántsem zárja ki egymást.

Az elmúlt nyolc esztendő alatt majd másfél ezer mű jelent meg a Hevesi Szemle hasábjain: versek, novellák, drámarészletek, tudományos elemzések, fotók, grafikák — felsorolni is nehéz a műfajokat. S e majd másfél ezer alkotást majd kereken ezer szerző tette le az olvasó asztalára, mintegy igazolva, hogy a Hevesi Szemle szélesre nyitja a publikálás lehetőségeit a megyén belül, sőt a megyehatárokon kívül is. Függetlenül attól, hogy természetszerűleg vannak és lesznek állandó szerzői e folyóiratnak is. A számok valóban nem fejeznek ki mindent, nem fejezik ki például a megjelent alkotások minőségét sem. De egy tényt vitán felül igazolnak. Nevezetesen azt a szándékot, s egyben azt a kötelességet, amelyet a Szemle megvalósítani akar, s amelyet a megye legfelsőbb pártvezetése feladatául szabott meg, hogy jellegének keretein belül váljék „tömegeket mozgósító és felsorakoztató” folyóirattá, nos, azt talán sikerült megvalósítanunk.

Ezt tesszük, így tesszük, illetőleg lényegesen jobban igyekszünk tenni ezt a jövőben is.

1