Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Szelesi Zoltán: Medgyessy és az alföldi művészet - Cifka Péter: A negyedik hatvani tájképbiennáléról
IRODALOM MŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET Medgyessy és az alföldi művészet „Medgyessy az első magyar szobrász, akinek életműve egyetemes, az egész emberiséghez szól” — így értékelte őt Ferenczy Béni. Az új magyar szobrászat kiemelkedő alakja, Medgyessy Ferenc (1881—1958) száz évvel ezelőtt, 1881. január 10-én született. Párizsban előbb festeni tanult, s csak később váltott át a szobrászatra. Kibontakozó tehetségét nem a kor Rodin-i szellemiségével áthatott, színpadias romantikája ragadta meg, hanem a francia és olasz múzeumokban talált egyiptomi, szumir, asszír, ógörög és etruszk szobrok költői szépsége, időtlen egyszerűsége, amely tevékenységét életre szólóan megihlette. Művészete azonban mindennél erősebben kötődik a magyar etnikum hagyományaihoz. „A hódmezővásárhelyiekhez hasonlóan — állapítja meg Németh Lajos — az ő művészete is a magyar paraszti életbe eresztette szellemi gyökereit, sőt az ő művészete se nőhetett volna ki máshonnan, mint a sűrű vérű magyar Alföldből.” E kiváló mester születési centenáriumán ragadjuk meg az alkalmat, hogy az Alföld egykori és megújhodó művészetét — melybe Medgyessy munkássága is beleízül —, az alábbiakban felvázoljuk, fejlődését nyomon kövessük. Annál is inkább, mert a figyelem ismét e tájegység — s főleg Vásárhely — művészete felé fordul. Munkácsytól — Szolnokig Az Alföld tája és népe sok művészt megihletett. Kezdve a múlt század közepétől, a romantika hangján megszólaló népélet-ábrázolókkal, akik elbeszélő módon a kocsmázó legényeket és a menekülő betyárokat számos változatban jelenítették meg. A Borsos és Than után haladó Jankó, Szem- lér és társaik által kialakított paraszt-idillizmus túllépője, a tehetségével közülük kimagasló Munkácsy Mihály volt. Jeles alkotásaiban drámai szenvedéllyel tárta fel a magyar parasztság nehéz életét és szabadságszeretetét. A korai, óvatos rajzú, illusztratív népizsáner világos tónusú képeinek helyébe, Munkácsy hevesen kezelt ecsetje által a tartalom súlyának megfelelő mélyzengésű színek kerültek előtérbe. A nagy magyar festő 1891 őszén Párizsból hazautazott, hogy történelmi képéhez,^ Honfoglalás-hoz tanulmányokat készítsen. Cson^ rád megyébe is ellátogatott, ahol több idevaló p;* rasztot ismert meg, akik a Honfoglalás népi alaj, jainak modelljei lettek. A szegedi Kultúrpalotába elhelyezett Honfoglalás nagy szén- és színvázlaté ma is sokan megcsodálják. A parasztábrázc^ ; Munkácsyval elindított kritikai-realista von^i Deák-Ebner Lajos, Bihari Sándor, Pataky Lásfo, és többek valóságot tükröző festészete kapcsán.r század végéig nyomon követhető. Az 1901-ben vatalosan is elismert Szolnoki Művésztelep jelentősége nagy fontossággal bír az új magyar képzőművészet történetében. Mint Nagybányán, úgy. Szolnokon sem bontakozott ki egy egységes irányzat, de az itt működő mesterek, mint Fényes Adolf, Pólya Tibor, Zombory Lajos, Aba-Novák Vilmos és a ma is ott élő, alkotó veterán Chiovini Ferenc s mások, ha egymástól eltérően festettek is, ösz- szességükben mégis hű képet adtak az Alföld e környéki tájáról és népéről. Egri Mária: A Szolnoki Művésztelep című 1977-ben megjelent könyvében olvashatjuk, hogy „ ... a szolnoki festészet elsőként emelte művészi témává a magyar valóság egy jelentős és jellemző részét, tűzte alkotói céljává az Alföld látványának, az itt élő emberek életének, munkájának megörökítését.” A mai Szolnoki Művésztelep csakúgy, mint az Iványi-Grünwald Béla és Révész Imre által vezetett, 1912-ben alakult Kecskeméti Művésztelep, a Vásárhelyi Művészteleppel egyidőben, az ötvenes évektől indult újra fejlődésnek . Alföldi mesterek A kilencszázas évek elejétől mindinkább fokozódó társadalmi ellentmondások az alföldi mesterek, elsősorban a vásárhelyi Tornyai János és a Szentes mellett élt Koszta József festészetében hiteles tol-f mácsolást nyertek. Velük együtt szoktuk említeni Nagy Istvánt is, aki Erdélyből került az Alföldre,, s képeiből ezért is őriz szép kollekciót a bajai múzeum. Ők hárman ama élenjáró helyi művészeink közé sorolhatók, akik hazai társaikkal együtt 2
