Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Görbetoll
majd röviddel azután a szobaajtó is az indulattal besiető férfi mögött. — Atyaisten, kisfiam! — Anyja suttogva ször- nyülködött, nehogy hangja behallatszon a szobába. Szemében könnyek álltak. — Hát hogy lehet így játszani? Azt mondd meg nekem, hogy lehet... na mosakodjunk, aztán gyerünk az ágyba, mielőtt kijön az apád, és meglát. Vetkőzz gyorsan! Hogy néz ki az inged... és a vállad is, szűzanyám... na gyere csak, majd vigyázok... Dick Sand remegő térdekkel állt a nagy lavór langyos vízben, és igyekezett a tengerre gondolni. Csengey Dénes Görbetoll Félve adom közre e három kis karcolatot. Szatírát. Humoreszket. Vicces izét. Tessék választani. Bármit választanak az olvasók műfaji megjelölésnek, én akkor is félek. Félek, hogy közreadom, félek, hogy elolvassák és félek, hogy nem nevetik ki, csak engem, a közreadót, aki nem átallotta azt hinni, hogy a humor az ebbe a rovatba való. Mármint, hogy az „irodalom” címszó alá. Vagy még mármintebbül, hogy a „művészet” jelző után. Nálunk a humoristát életében kinevetik, halála után elfelejtik. Karinthy talán az egyetlen, akit nálunk halála után kinevetik. S ezzel a ki-nevetéssel adóznak zseniális humorának. Bár már olvastam oly sorokat, hogy Karinthy Frigyes nem volt humorista. író volt, Aki mellesleg írt olyan vicces dolgokat is . . . Hát ettől félek én. Hogy miután éltemben sem vagyok az egykorvolt Karinthy Frigyes, elfelejtenek nevetni írásaimon éltemben és eszükbe sem jut senkinek majdan, amikor már a nevem emlék sem lesz. De hát bátraké a szerencse, tréfára fel! — Hahaha és mégegyszer hahaha... Te persze azt hiszed, mi? — kacagott fel sztentori hangon, kissé a sátánra emlékeztetőén Pacolai, miközben ujjaival az égre mutatott. — Mit hiszek én, hahaha és mégegyszer hahaha? — próbáltam visszakérdezni és nevetni, de kevésbé sátánian. — Hogy a világmindenséget alkotó csillagrendszerek kaotikus összevisszaságban helyezkednek el... Azt hiszed, mi? Pacolai ilyen volt. Mentünk az utcán, andalog- tunk, ifjúkorunkat idéztük, és akkor váratlanul eszébe jutott az, amit a legfrissebben olvasott valami nem éppen legfrissebb tudományos folyóiratból és aztán már az isten se mentett meg senkit, hogy ő arról a kérdésről a tudományos hozzáértés alapján nyilatkozzék. így tudtam meg többek között tőle, hogy az óriásgyíkokat azért hívták óriásgyíkoknak, mert óriások és gyíkok voltak, hogy az atomnak magja van, amit persze nem lehet kiköpni úgy, mint a cseresznyét, pedig ez a gyümölcs és társa a meggy az, amely egy az egyben utánozza az atomot magostól. Az üstökösöknek üstökük van, azért is hívják őket üstökösnek, meg hogy a konténerizáció nem más, mint a civilizáció modernül ejtve, egyforma végződésük is nyilvánvalóan ezt bizonyítja. Mindezek után nem okozott végtére is semmi meglepetést a számomra Pacolai ma esti tudományos megjegyzése, miszerint a világmindenséget alkotó izék ... — Mik vannak kaotikus összevisszaságban? — Először is nincsenek — válaszolta fennsőbb- ségesen Palócai. — Másodszor is a csillagrendszerekről van szó. Most olvastam kedvenc tudományos lapomban, amely behatóan foglalkozik a csillagászat legújabb kérdéseivel — ábrándozott el, mint aiki valami régen olvasott szerelmes regény hősének képzeli magát — szóval most olvastam, hogy teljesen ostoba feltevés ez... — Micsoda? — Hát az, hogy a csillagrendszerek kaotikus összevisszaságban helyezkednek el a világegyetemben. .. Teljesen ostoba feltevés. Ezért jó, ha az ember tájékozott — tette hozzá fennsőbbsé- gesen. — De már megboosáss Pacolai, ki képzelte, ki mondta, ki állította, hogy ezek a csillagrendszerek 29
