Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Csengey Dénes: Tengerország elrepül

gyelték —, a fiúk elkerekedett szeme pedig a brazil védőfalban kacsázó Picsi hajlékony alakjára tapadt.

— Hajrá, brazilok! — harsogtak fel a kisebb cigánygyerekek, kiket szavalókórussá szervezett a kopaszra nyírt, apja vörös klottgatyáját viselő Pepi, Dick csapata pedig sebesen átmászott a kerítésen.

Sírni Dzsemmegúz tudott a legjobban, az ő dolga volt tehát előteremteni a doboz Fecske árát. A többiek eltűntek a gesztenyefák lombjában, ő pedig a járda szélére ült, fejét ölébe hajtotta, és nem telt bele egy perc, rázkódott a válla a zokogástól.

— Mi bajod, fiacskám? állt meg előtte a nyugdíjas belgyógyász főorvos, ki egészségügyi sétáját végezte a napfényes Kadarka utcán. — Mi ok lehet egy ilyen gyönyörű délelőttön az egéritatásra? — A főorvos rövidujjú fehér inget viselt, és igyekezett szépen fogalmazni, mert egyetemista korában népi írókkal barátkozott, és az ilyenkor délelőttönként jutott eszébe leggyakrabban, amikor sétája közben elnézte az akácerdővel koronázott szőlődombokat. — No, elég már a sírás, gyermekem.

— A ... a tíz fo-forintom... — nyöszörögte

Dzsemmegúz, és olyan mesteri mozdulattal emelte fel vörösre sírt arcát, hogy nem volt ember, akinek ne gyerekkori önmaga jutott volna eszébe róla, egy összetört tál, labdával telibe talált ablak cserepei fölött ácsorogva. — Borbélyhoz küldött az édesanyám... és a hüpp... a tíz forintom meg elveszett az úton... és nagyon kikapok, mert elveszett és nem tudok megnyiratkozni. . .

— No — mondta a főorvos, és a fiúk kezdtek csendesen lefelé mászni a gesztenyefákról. — No tessék. — (Amikor Dzsemmegúzt időnként valóban megnyíratták, a csapat átmenetileg kevesebbet dohányzott.)

A Kopasz-hegyre két úton lehetett feljutni, de az egyiket, amely hűvös, menetelesen emelkedő szurdikokon át vezetett, csak lányok használták és idegenek, azaz szőlősgazdák és néha egy-egy arra tévedő pár. A pincediplomácia akkor még nem volt szokásban, idegen hatóság hivatalos személyiségei nem látogatták az Országot. Dickék csak a nagy taksonyfáig mentek a járt úton, ott leültek, elszívtak egy cigarettát, majd egy karcsú ecetfa törzsén egyenként lemásztak a szakadékba, melyet évszázadok esői hasítottak a löszös domboldal hátán.

Itt kezdődött az Ország, mely fölé bodzabokrok sátora borult, és amelynek földjében tiszta nyári napokon, mint arany oszlopok álltak a sűrű lomb résein beeső napsugárnyalábok.

A csoport elszéledt. Cap az elrejtett fegyvereket szedte elő, Benedek bácsi Hunyadi Jánost ment megszemlélni, kinek szobrát két hete kezdte faragni a szakadék lösztfalába, Zsiga és Szúnyog, a legjobb mászók cseresznyéért indultak a túlparti szőlőkbe, Dick pedig egy vastag gyökérre ült, melyet, amióta egyszer egy délutánon átvágtázott rajta, Görbecsikónak nevezett, és azt mondta Dzsemme- gúznak:

— A Kőkeresztnél kerítést építenek a szurdik bejárata elé.

— Tudom — mondta Dzsemmegúz. — A Fer- gerék. Házat építenek. Na és?

Benedek bácsi sem értette, mi ebben a tragédia.

— Gondoljátok el — lelkesedett. — Mire felnőtt leszek, mind a két oldala kész lesz a szakadéknak. Itt fog állni sorban Mátyás király, Zrínyi Miklós, Bornemissza Gergely, Rákóczi, Kossuth, Petőfi. Legfelül, ahol a Simonék szokták ledobni a szemetet, ott lesz a Rákosi elvtárs. Addig még. .. majd szólni kell a Simonéknak — morfondírozott.

Charles Cap azonban tisztán látta a helyzetet, s izgatottan rázta a hat mogyorófaíjat, és amikor visszajött Zsiga meg Szúnyog, akik a kertvárosban laktak, s elmondták, hogy feléjük tutajozni lehet a pincékben minden tavasszal, még hogy a Zsiga apja, aki építészmérnök, azt mondta, lejjeb még több a talajvíz, és nincs más, mint a hegyekre építkezni, már Dzsemmegúz meg Benedek bácsi is megértette, hogy az ellenség az Országot akarja elfoglalni.

— Abból nem esznek! — kiabálta Dzsemmegúz, és lekaszabolt egy bodzavirágot. Megállunk a határon, mint Hunyadi, és nincs az a kontyos kutya. . .

— Ne kiabálj — mondta Dick, de nem nézett a nekihevült kis szőkére, hanem a bokrokat figyelte, mintha Harrist és a rabszolgakereskedőket sejtené mögöttük.

— De hát, mit akarsz? — csapta le az íjakat Cap — nem megyünk ezután a Kőkereszthez? Velünk ugyan nem lesz az, ami az indiánokkal! Itt a hegyen nem lesz rever... rezervátum!

— Beszélni kell a Pandáékkal — gondolkodott hangosan Benedek bácsi. Meg a Dovóékkal is. Muszáj összefogni, hogy erősebbek legyünk. A Panda a Fergeréket is ismeri... — pislantott Dick felé, mert tudta, hogy a kapitány nem szívesen hallja ezt a nevet. — Az is számít...

Mindenki Dickre nézett, a fiú nem maradhatott ülve.

— Vegyétek fel a fegyvert — szólt halkan, de élesen. — Odamegyünk. Felderítésre. — Még egy pillanatig állt, majd nekilódult felfelé a vízmosásnak. A többiek utána.

25