Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Korompai János: Gárdonyi Géza életének egy éve
1907 lett a kiválasztott esztendő, mert változatos eseményekkel teljes és így tanulságos keresztmetszetét ígérte az író életének. Az év kiválasztásakor nem mérlegeltük előre a feltárt adatok érdekességét: vaktában választottunk. Mindössze azt tartottuk szem előtt, hogy ne az írópálya elejéről vagy végéről vegyük az első bemutatásra kerülő évet. El akartuk kerülni a háború éveinek Gárdonyi Géza életében különösen zaklatott időszakát is. így esett választásunk az 1901 és 1914 közötti idő középső évére. Eddigi adatgyűjtésünk, amely a következő elemzések alapja, 1907-ből nyolcvanegy napra mutatott ki meghatározható eseményt vagy tevékenységet. Ezek közül januárra 10, februárra 3, márciusra 3, áprilisra 11, májusra 4, júniusra 8, júliusra 8, augusztusra 15, szeptemberre 7, októberre 3, novemberre 2, decemberre 7 adat esik. Január hónapból tíz napra találtunk feljegyezhető eseményt. 12- én írta Gárdonyi A múlt velünk él című novellát. A múzeum gyűjteményében megtalálható, nyomdát megjárt gépelt kézirat 100 oldal. A novella a Mi erősebb a halálnál kötetben jelent meg. Első címe Tulok, a második változat Ostobaságnak szomorú példája volt és csak harmadszorra alakult ki a végleges cím. önéletrajzi hangulatú történet ez egy bátortalan diákszerelemről. 13- 17-ig: Javaslatok az Akadémia nagyszótárához. ízelítő a nyelvművelő Gárdonyi több ezer oldalnyi kéziratban ránk maradt munkájából, amelyből Antibarbarus, Idegen szavak szótára, Magyarító szótár, Magyarul így, Német szemét — magyar gyöngy, Nemzetes magyar szótár, Rosta címmel tervezett harcos nyelvtisztító könyveket. Az Akadémia nagyszótárát illetően azt javasolta, hogy az abc néhány betűjére bontva, füzetekben adják ki, kérjék az előfizetőktől és vásárlóktól, vezessék a füzetekbe megjegyzéseiket és a szerkesztőség gyűjtse újból össze az így kiegészített füzeteket, majd azok alapján adják ki újból a szótárt. 14- én Gárdonyi Sándor levelet írt Debrecenből öccsének, Józsefnek. Diák testvérek híradása, amelyben jelentős mondanivaló a megtakarított pénz összege. 26-án levél Budapestről Gárdonyi Géza részére. 28-án: Álomlátás feljegyzése. Gárdonyi azt álmodta, hogy a szabadságharc bukásakor osztrák katonai bíróság halálra ítélte és agyonlövetésére készülnek. Menekül, elfogják és az ítélet végrehajtása pillanatában ... felébred. A későbbiekben még számos álomjegyzettel találkozunk. 3. vasárnap: Kritika a Vasárnapi Újságban Ábel és Eszterről. A bíráló cikkíró férfiatlansággal, gyávasággal vádolta Gárdonyi kedves regényének hősét. A cikk alá tintával megjegyzést írt, amelyben védte a szabadságot olyan karakter ábrázolásához, amilyent az író akar. A jegyzet viszontbíráló befejező mondata így szól: „Óh, te tanár!” Februárban három napot találtunk, amelyekre valamilyen eseményt jegyezhettünk fel. 4-én: Naplóbejegyzés a Hatalmas Harmadikról. Az 1902-ben megjelent regényt szinte mindenki kezdettől önélettörténetnek tartotta. Gárdonyi maga sem tagadta, hogy ezzel a könyvével rést nyitott a családi titkok ajtaján. Mint legtöbb társadalmi regényében, ebben is központi kérdés a házasság, a házasság felbonthatatlansága. Ez a napló- bejegyzés — bizonyára újsághír alapján —, egy minisztériumi hivatalnok tragédiájáról szól, aki agyonverte feleségét, mert az elzüllött, részegessé vált. A jegyzet ezekkel a mondatokkal végződik: „Hát íme a felbonthatatlan szentség! Ö nem egy részeges nőhöz esküdött...” 13-ról 14-re virradóan látott álma. Azt álmodta, hogy a Dobó-szobor avatási ünnepére az egri Piac téren összegyűlt emberek között találkozik és beszélget a már csaknem ezer éve halott Szent István királlyal. 24-én. Újságcikk a Hevesvármegyei Hírlapban Ábel és Eszterről. A könyvismertetés érdekes párja az egy hónappal korábban a Vasárnapi Újságban megjelent kritikának. Ezután is írt Gárdonyi egy saját kezű megjegyzést: „Ez az ember belelát a munkámba.” A cikk szerzőjének kézjegye: —y—r; feltehetően Halászy Caesar, Gárdonyi Géza egri cisztercita paptanár barátja. Márciusban a hónap három napjára került esemény. 18-án Gárdonyi Sándor névnapi köszöntőlevelet írt öccsének Debrecenből. 28-án Gárdonyi József kapott húsvéti üdvözletei barátaitól. 31-én: Naplóbejegyzés az Isten rabjairól. „A hónap folyamán az Isten rabjait tisztázgattam gépen s átalakítottam az eredeti Regulák szerint, amiket már kétszáz lapnál többre terjedő írás után kaptam.” Gárdonyi 1906. október elsején jegyezte be naptárába: „Kezdtem írni Szent Margit regényét.” És a könyv 1908. április 3-án jelent meg a boltokban. A most vizsgált 1907-es esztendő legfontosabb munkája tehát e nagy, számára kedves, harmadik és egyben utolsó történelmi regény megírása volt. Az idézett naplóbejegyzésből megtudjuk, hogy 1907 márciusa végén már jelentős terjedelmű kézirata volt készen. A szerzetesrend reguláinak megfelelő átdolgozások közül ez csak az első volt és tulajdonképpen a regény írásának utolsó napjáig tartott. Gárdonyi egyik dominikánus szakértője még a második kiadás előkészítésekor is javasolt kisebb kiigazításokat. Április hónapjában tizenegy napra jutott bejegyeznivalónk. 4-én: Az újságok hírt adtak Gárdonyi barátjának, Tóth Bélának haláláról. A Tóth Bélához fűződő barátság Gárdonyi életében szinte fejezetet jelentett. Éppen akkor álltak nagyon közel egymáshoz, amikor Gárdonyi nagy sikerei, az Egri csillagok és A bor megszülettek, és amikor bekövetkezett életének egyik nagy kellemetlensége, hogy elutasították felvételét a Kisfaludy Társaságba. Az egri múzeum gyűjteményében található számos Tóth Béla-levél megmutatja e barátság mélységét és jellegét. Amikor Tóth Béla értesült a Kisfaludy Társaság elutasító döntéséről, hosszú 41
