Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Történeteim
ve, az újonnan — 1979-ben — készült hartain meztelen kardpengére. A két portrészobor gondolatát így jellemezte a művész egy rádióinterjúban: „Egy paraszti kálváriát akarok itt tulajdonképpen megmintázni, és úgy hiszem, hogy ezzel egy újabb nézőpontból tudom megmutatni ezt az egész parasztmozgalmat, illetve a mozgalom és Dózsa azonosságát”. Ügy véljük, az elképzelés, amit napjaink történelemszemléleti változásai tettek lehetővé, nem csorbítja, hanem fokozza a győztes népvezérnek azt a koncepcióját, amely a közismert budai emlékműben ölt formát. Tasnádi Attila Történeteim Mindenkinek vannak történetei. A történetek, amelyek megtörténnek, néha megírásra is, néha csak megemlítésre, néha még arra sem méltók. Ám, ha valaki oly fátummal megáldott ember, hogy kész esküdni is rá, miszerint az ő történetei nemcsak megtörténtek, sőt nemcsak történetesen érdekesek, de egyenesen nevetésre ingerlők, nos, az ilyen embert humoristának nevezik. Jobb híján! Mert nevezhetnék rögeszmésnek is, azt hívén ugyanis ő, hogy egyrészt a történetei meg is történtek, s ha meg is történtek, hát érdekel is az valakit, s ha érdekel is, még jót derül is az rajta. Alant négy — természetesen és csakis — velem megtörtént történetet adok elő. Csupa derűvel. A ború az olvasóé, ha nem derül. A honorárium a történetekért az enyém, amelynek összegét őszinte szívvel ajánlom ím fel minden ellenségemnek, hogy legyen attól kedve derűjéből borúra fakadni. Mert a humorista — ellentétben! — ugyanis ott humorista, hogy a saját keservén is kész derülni. Olcsóságát adja el olcsón. Ügy kell neki, miért nem színpadi, regény- vagy filmíró. Talán azért, mert ha már kinevetik, nevessék ki azért, amiért kinevettetni akarta magát? Mit csinálok? A neves írónővel készített interjút nyári elfoglaltságait iHetően az újságíró. A jeles írónő elmondta az újságírónak, hogy az ő számára nincs kánikula és pihenés. Drámákat, regényeket ír, rendez sajtó alá, tévéjátékok készülnek alkotói műhelyében szakadatlanul. És ha mégis pihen? — kérdezte az aggódó újságíró. A neves írónő szerényen megjegyezte, hogy lazításképpen csak úgy firkálgat egy-két humoreszket. Hja, kérem, akinek könnyű ez a műfaj! Őszinte örömömre, engem is megkérdezett egy újságíró. Egy más lap, más újság írója, hogy milyen nekem a kemény nyaram (kemény telem, unott őszöm stb ___stb.), amikor mindenki más a m elegtől (hidegtől, náthától stb___stb.) szenved? — Mit csinál, mit alkot, alkot-e egyáltalán ilyen időben a kedves Mester? Miután szerencséjére Mesternek szólított, nem zárkóztam el, hogy elmondjam, mit teszek a mást pihenésre késztető kánikulai forróságban (sarkvidéki hidegben, londoni ködben stb.... stb....) Sokat teszek! — Hát, csak úgy firkálgatok, firkálgatok ... Készítek egy drámát a Frangepán televízió számára, egy másik drámasorozatommal, melynek címe I. Henrik bis zum hundertzwanzig, a basutóföldi rádiót kívánom kitüntetni. Megkértek, így hát megcsinálom, miért is ne csinálnám meg a Divina Commediát, Divina Commedicomusical címmel... Igen, a hetedik etűdömet, amelyet klavicsembaló- ra, oboára és tümpára szerzettem, azt dolgozom át, frissítem fel dzsesszorgonára, nyenyerére és üstdobra ... — Nem lesz ez sok, kedves Mester? — aggódott közbe a nemeslelkűen naiv újságíró, ám én fölényesen leintettem: — Ugyan már... Ennyi? Csekélység. Ne sajnálja tőlem ezt a kis pihenést... Sőt, még néhány apróságot tervezek, időm elütendőn, pihenésem gyarapítandón. Azt hiszem, megírom Hamlet, vagy nem lett címmel egy dán királyfi-leszármazott mai tragédiáját, aki omlettmérgezést kapott, mert a dán KÖJÁL nem ellenőrizte a helsingöri királyi üzemi konyha tisztaságát. Hát, egyelőre ennyit, csak úgy pihenésből persze, mert... — Óriási, egyenesen óriási, kedves Mester — vágott közbe az újságíró —, hogy ön mennyire termékenyen tud pihenni! 9
