Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők
Kórház reumaosztályához tartozó gyógyfürdőként 1978 végére a jelen sorok írójának kutatásai alapján, s a lehetőség, valamint a korszerű követelmények figyelembevételével, a KÖZTI tervei alapján rekonstruálták. Az ilidzsa fennmaradt főhelyisége egy 13,5X13,5 méteres négyzetes alaprajzú építmény, melyben a nyolcszögletű fürdőmedencét magában foglaló hasonló alakú helyiség 4,60—4,60 méter falhosszúságú szakaszokkal határolt. A helyiség diagonális oldalfalain, a négyzet alakú külső fal szögleteinek megfelelően egy-egy 2,31 méter mélységű háromszög alaprajzú fülke nyílik. A nyolcszögletes fürdőmedencét 1,55—1,33 méter széles körjárda öleli körül A járda eredeti szélessége 1921. évi mérnöki felmérés alapján volt megállapítható, amikor azt a medence vízfelületének a növelése érdekében 1930-ban lebontották. A medence körüljáró ja a rekonstrukció során természetesen helyreállítást nyert. A fürdőmedencébe eredetileg néhány körbefutó lépcsőfok vezetett le, mely egyébként a vendégek kényelmes elhelyezkedésére is szolgált. Ma a gyógykezelési célok szem előtt tartásával, a lejárati lépcsőszakaszoktól eltekintve, a medence körül ülőpad húzódik. A medenceteret eredetileg félgömb boltozat fedte, mely azonban, a hosszú emberöltők során elpusztult, s 1829—1839-ban egy igen lapos, nyomott boltozatot építettek helyette. Erre a munkálatra Pyrker érsek nagymértékű fürdőfejlesztésekor került sor. Ezt a török eredetű építménytől merőben idegen boltozatot a közelmúlt rekonstrukciója során megszüntették, s helyreállították az eredeti félgömbboltozatot. A korrekt helyreállítást az tette lehetővé, hogy a fürdőépület padlásterébe nyúló eredeti török falcsonkon sikerült megtalálnom a török építésű boltozat indítását. A boltozat vállánál egynéhány török tégla tanúsította az eredeti helyzetet. Kiderült, hogy az 1829—1831. évi boltozatot nem csupán nagyon laposra, de másfél méterrel alacsonyabban építették meg, s ezáltal mindenképpen megfosztották Arnaut basa ilidzsája medencehelyiségét egyik szép sajátosságától. A rekonstrukció során a felderített adatok alapján, eredeti boltvállindítássál félgömb kupolát emeltek a medence fölé. A boltozatot belülről mozaik, tetőzetét pedig vörösréz lemez borítja. A fürdőmedencét körbefutó járdaszinttől most 11,40 méter magasságban van a kupola legmagasabb pontja. A félgömbboltozat helyreállítása révén visszanyerte Arnaut ilidzsájának medencehelyisége eredeti impozáns képét. Az ilidzsa medencehelyiségével kapcsolatban néhány lényeges kérdést kell még tisztáznunk, melyek a helyiség világítására, hőszigetelésére s nem utolsósorban funkciójának megfelelő berendezésére vonatkoznak. Amíg a bejárati helyiség és az előtér, az úgynevezett tepidárium valamelyes világításáról a kupoláról aláfüggő olajlámpák gondoskodtak, addig a medencehelyiségben lámpák nem voltak, hanem a félgömb kupola centrumában, a legmagasabb ponton kialakított nagy kör, vagy nyolcszögletű nyíláson át szűrődött be valamelyes fény. De több fürdőnél, — például a budaiaknál is, — négy sorban körbefutó bevilágító nyílásokkal biztosították a medencehelyiségben uralkodó derengő fényt. Dr. Karl Klinghardt törökországi megfigyelései szerint ezek a bevilágító „üvegszem”-ek átlagban 20 centiméter átmérőjűek. A boltozat modern rekonstrukciója során a tervező az utóbbiakat gyakorlati kiviteli nehézség, nem különben súlyos következményekkel járó meghibásodási lehetőség miatt elhagyta, de a kupola centrumában nemcsak a plexivel fedett felülvilágítást, de a mérsékelt szellőzést is biztosította. A fürdőhelyiségben az orvosi gyógykezeléshez szükséges fényerőt a boltozatván magasságában rejtetten elhelyezett fénycsővilágítással oldották meg. A mozaikkal borított boltozatról visszaverődő fény is jelentékeny mértékben növeli a nyolcszögletű gyógymedence-helyiség fényviszonyait. Mindig nagy gondot kellett fordítani a félgömbboltozat hőszigetelésére is. Amíg ezt a törökök általában a boltozat téglasorára felhordott vastagabb agyagréteggel oldották meg, addig az egri Arnaut basa ilidzsánál a korszerű rekonstrukció során modern kivitelű hőszigeteléssel akadályozták meg a gyógyfürdőhelyiség nem kívánatos lehűlését. Az egri török termálfürdő medencehelyiségének négy sarkán kialakított fülkékben részben mosdómedencék állottak a fal mellett, részben pedig masszírozó- és szőrtelenítőhelyül szolgáltak. A mosdómedencék kemény kőből átlagosan 50 centiméter magasra, megközelítőleg kocka formájúra vannak faragva. Felső oldalukon a mosdómedence mélyedése van kialakítva, melybe a felette elhelyezett, elzárható fali csapból folyt a víz. A medencék kiállításából általánosságban következtetni lehet arra, hogy a fürdő alapítója, vagy építtetője nagyobb, vagy csupán mérsékeltebb költséget szánt az építményre. A formán van a lényeg, azaz, hogy az álló, térdelő, vagy éppen előtte ülő fürdővendég kényelmesen lemosdhasson, a nagy nyolcszögletű medencébe ugyanis csak lemosakodott testtel lehetett belépni. Az egri Dobó István Vármúzeum történeti kiállításán van elhelyezve egy egri török fürdőből származó mosdómedence. A masszázs hozzátartozott a törökök fürdőzéséhez. A szőrtelenítésre is a fürdőben került sor. A Korán előírta ugyanis bizonyos testrészekről a szőrzet rendszeres eltávolítását. Nem ösmeretes Arnaut basa ilidzsájának teljes kiterjedése. A boltozatos nagy nyolcszögletű medencehelyiség egy forráscsoportra épült, de hogy merre terjedt tovább, azt nem tudjuk. Figyelmet érdemel Bárány Géza főmérnök 1926-ban publikált megfigyelése, mely szerint a fürdőépülethez a nyugati oldalon, a strandon csatlakozó gyógymedence, régi nevén: „garasos fürdő” 1915. évi kialakítása során a mélyben „régi hidraulikus mészbe falazott alapfalak” kerültek elő. Én azonban nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy ezek a régi alapfalak talán nem is török kori építmény részei, hanem még a korábbi időszakból valók, melyre a XV. század végi Bakócz-kódex is utal. Ezek a Bárány főmérnök által talált, de sajnos közelebbről meg nem határozott alapfal-maradványok esetleg a legrégibb egri termálfürdőből maradtak fenn. 49
