Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők
Egy 1796. évi, az egész egri fürdőkörnyéket ábrázoló részletes térkép a kis forrástól, a „Bischöfliches Quellen Wasser”, azaz a püspöki forrás oldala mellett egy téglalap alaprajzú épületet tüntet fel. Ugyanez az épület látható a XVIII. század utolsó negyedében készült mérnöki felmérésen is. A két meleg vizű török fürdőre utal egyébként Chiarillo 1687. évi egri látképének magyarázó szövege is, ugyanis a nagyobb, azaz az Arnaut basa ilidzsájánál a „Bagni caldi” feliratot alkalmazza, azaz meleg vizű fürdőkről beszél. Nyilvánvaló, hogy az egymáshoz csupán 100 méterre álló két fürdő közül a számottevőbbet, Arnaut basáét rajzolta meg, de szöveges megjegyzésével egyértelműen utal a két termálfürdőre. Ki és mikor építette a kisebb, az Arnaut basáénál szerényebb török meleg vizű fürdőt, adatok híján nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy Ev- lija Cselebi 1664—1665. évi egri látogatása idejében már állott, s csak 1855-ben bontatta le Barta- kovics érsek az első egri uszoda kiépítése során. — a mai versenyuszodának megfelelően. Tudjuk, hogy Kara Musztafa nagyvezír működése alatt (1638. december — 1664. január) Egerben fürdőt és iskolát alapított. Nem tudjuk azonban, hogy melyik fürdő: az említett utóbbi kisebb ilidzsa, vagy pedig a két hamam melyike fűződik a nagyvezír nevéhez. Én úgy gyanítom, hogy Kara Musztafa fürdőalapítványa nem a kisebb hévizű fürdőre, hanem a vár alatti Valide szultána gőzfürdőre vonatkozik, mely mellett valóban török iskola (mestrup) állott. Milyen volt a két török termálfürdő? — merül fel a logikus kérdés. Ha nem is sok, de mindenképpen érdekes és jelentős adatokat eredményezett a kutatás. Több XVIII. századi szemtanú leírása került elő, akik még török eredetiségükben látták az épületeket. Időrendi sorrendben Bél Mátyás 1735-ben számolt be először a látottakról. „Mindkét fürdő a város Makiári kapuja előtt keletre (helyesen: délre) van, egyike a városhoz közelebb (ez a mai versenyuszoda mellett állott kisebb ilidzsa), másika körülbelül 206 lépéssel távolabb” (ez Arnaut basa fürdője). Megtudjuk azt is, hogy „a két fürdő medencéit egykor a törökök négyszögletes kövekkel körülépítették.” Bél Mátyás itt a nyolcszögletű medencét magábafoglaló helyiségre utal: „Kerek boltozattal nagyszerűen megépítettek.” Dombi Sámuel Borsod vármegye főorvosa 1766- ban megjelent munkájában olvassuk: „Megyénk nyugati határán, melyet Hevestől az Egernek nevezett patak választ el... a püspöki város (tudniillik Eger) külvárosában két fürdő van, alig néhány lépésnyi távolságra egymástól, melyek egyike a folyón túl van (ez az Arnaut basa által épített ilidzsa) ... másika a folyón innen helyezkedik el. Réginek, töröknek mondják.” Valamennyi XX. századi szerző, aki az egri fürdőről írt, idézte Dombi munkáját, de fejtegetéseik teljesen figyelmen kívül hagyták a két török hévizű fürdő létezését, mivel a XX. században a kisebb török ilidzsának már nyoma sem volt. Így azután a kisebb fürdőre tett megjegyzéseket részben a ma is álló nagy török termálfürdőre vonatkoztatták. A kisebb ilidzsáról pedig megírta Dombi doktor — ugyanis az tartozott felügyelete alá —, hogy „mindmáig fennáll szögletes kövekkel körüldíszített, régi szokás szerint megépített épülete.” Markhót Ferenc Heves és Külső Szolnok vármegyék főorvosának a Helytartótanácshoz 1764-ben megküldött jelentéséből is kitűnik a két meleg vizű fürdő építménye, melyek az Eger-patak „mindkét oldalán helyezkednek el”. Ö úgy tudja, hogy a fürdők a törökök „felfedezései” voltak. Az ilidzsákat „mecsetszerű díszes épületek”-nek jellemezte, de két helyen is külön nyomatékkai kiemelte azok nagyszerűségét („magnificentia”), noha a beszámoló idejében már nagy részben romokban hevertek. De „a romok nagyszerűségéből és sokaságából is látszik, hogy azokat népük (a törökök) nagyra becsülte.” Markhot tudományos szintű jelentésének legfigyelemreméltóbb kitétele az, melyet a török időből származó „híres”-nek és „ismerefes”-nek mondott két meleg vizű fürdő épületével kapcsolatban tett: az egyes fürdők három-három „mecsetszerű” épületkomplexumot képeznek. A nagy nyolcszögletű medence fölé boruló kupolás építmény mellett tehát még két-két másik, kétségtelenül kisebb kupola fedte a helyiségeket. A török termálfürdő lényegi magját a nyolcszögletű meleg vizű fürdőmedencét magában foglaló félgömb kupolával fedett helyiség képezte. Az épület úgynevezett bejárati helyisége a többi helyiséggel ellentétben ablakokkal megvilágitott, s általában négyzetes alaprajzú volt. A helyiséget üstükben, vagy a talajba süllyesztett mélyedésekben izzított faparázzsal melegítették, s egyben itt szárították a fürdőkendőket. A bejárati helyiséget a nagy medenceteremmel az előtér vagy átmenőhelyiség kapcsolta össze. Mind a bejárati helyiségben, mind az előtérben padok állottak a vendégek rendelkezésére. A fürdőlátogatók a bejárati helyiségben, vagy az előtérben vetkőztek le. A mosdásra szolgáló kőből faragott kis medencék, valamint a masszírozó- és szőrtelenítőfülkék a nyolcszögletű medenceteremben, vagy azzal szoros kapcsolatban kaptak elhelyezést. Vessünk most rövid pillantást a török fürdők üzemeltetésére is. A fürdőket, mint kincstári ingatlanokat az illetékes adószedőhöz benyújtott ajánlatok előterjesztése után az isztambuli defter- dári hivatal három esztendő tartamára meghatározott bér, mint kincstári jövedelem („mukátaa”) mellett adta bérbe. A fürdők esetében azzal a sajátossággal találkozunk, hogy a fürdő bérlője, azaz a mukátaa amilja egy meghatározott summa tőkepénzt kapott a kincstártól a fürdő üzemben tartásának a fedezésére, de természetesen a bérlet lejárta után ezt az összeget vissza kellett fizetni. Arnaut basa mázsájának medencehelyisége A török fürdőépület legfontosabb, lényegi része: a meleg vizű medencét magában foglaló nagy helyiség, a sokszorosan átépített egri gyógyfürdő magjában, részben eredetiségében, részben pedig helyreállított állapotban ma is fennáll. Az egykori török fürdőmedence-helyiséget a Heves megyei 48
