Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők

fürdőt, hamamot nem tudta topografizálni a város területén. Akadt olyan szerző is, aki a problémát úgy igyekezett megoldani, hogy kételkedett a két hévizű fürdő létezésében. Behatóan elemző kutatás alá kellett tehát vennem az Evlija-féle leírás nyomán a két török termálfürdő problematikáját, mivel eddig minden kutató csupán egy ilidzsáról tett említést, s a másodikat csak a török utazó na- gyotmondásának tulajdonította.

A kutatást nagyban támogatta, hogy úgy Bél Mátyás 1735-ben, mint Markhót Ferenc Heves és Külső Szolnok vármegyék főorvosa 1764-ben, és Dombi Sámuel Borsod vármegye főorvosa 1766- ban határozottan két termálvizű fürdőről adtak részletesen számot, sőt erre levéltári adatok és térképek is utalnak.

Az egyik ilidzsa közelebbi adatainak meghatározása szempontjából döntő fontosságú Georg Houf- nagel rézkaroa a XVII. század elejéről. A szép rajz az egri várat és részben a várost ábrázolja, s elsőnek rajzolta meg ilidzsánk képét. A metszet kartusában egy sokatmondó latin szöveg olvasható, mely szerint a rajz adatait Houfnagel mester mástól vette át, és 1617-ben készítette. Ez a tény pedig kétségtelenül azt jelenti, hogy a rajz az 1617 előtti néhány esztendős helyzetet tünteti fel. Ennek a következtetésnek a török hévizű fürdő datá- lása szempontjából nagy jelentősége van.

Kétségtelen, hogy Giovanni Giacomo de Rossinak Rómában, Chiarilló nak Velencében, Meriannak Frankfurtban, s végül egy névtelen olasz mesternek 1687-ben kiadott egri látképein a „Balneum”, illetve „Bagno caldo” (fürdő latinul, meleg vizű fürdő olaszul) és Houfnagel által mintegy 60 esztendővel korábban ábrázolt fürdőépület megegyezik.

Az épületet az egyes szerzők egybehangzóan nagy kerek kupolával fedett, a környék felett uralkodó, sőt ezen túlmenően, mintegy a városra is egyik legjellemzőbb épületnek tüntették fel. A rajzokon kifejezett hangsúlyozottságát egyébként a ,,Magyar Simplicissimus” leírása is alátámasztja. A sok regényes kalandon átesett német katonai trombitás, amikor eladott rabszolgaként a XVII. század derekán Eger városát leírja, a negyedik mondatában így beszélt: „Jó meleg fürdő is van mellette.” Ez a megjegyzés kétségtelenül a metszeteken ábrázolt, a városfalakon kívül álló nagy ilidzsára vonatkozik.

Katona István első közlése nyomán Gorové László is említi, hogy az egri „vár külső kapuja mellett márványkőre vésett török írás szerint:

.. Vernaut basa ... idővel szép fürdőházakat építtetett.” Ez a Vernaut, azaz Arnaut pasa által létesített nagy ilidzsa a fent vázolt meleg vizű fürdő épületével azonos. Az említett török nyelvű emléktábla még a fürdő építési idejének meghatározási kulcsát is megadja. „Ali basa, aki Konstantiná- polyba írt a vezírnek, és könyörgött, hogy innét elmehessen. Ezt ő meg is nyerte, és helyébe más jött, nevezetesen Vernaut”, azaz Arnaut basa. A Houfnagel-féle metszet az 1617. évi helyzetet rögzítette — viszont okleveles forrásból megállapítottam, hogy Ali basa 1606 nyarán még az egri pasalik ura volt, s utóda 1610 nyarán került Egerbe. Egyértelműen Arnaut egri basának tulajdoníthatjuk tehát az egyik, — magjában a mai gyógyfürdő épületkomplexumában meglevő — ilidzsa építését, melyet tehát 1610 és 1617 között emeltek. A hódító törökök tehát a városnak 1596-bani elfoglalása után mihamar igyekeztek természetszerűen saját igényüknek, ízlésüknek, vallási előírásaiknak és szokásaiknak megfelelően berendezkedni Eger városában. Ennek az iszlám török életnek egyik szükségszerű velejárójaként épült meg Arnaut basa ilidzsája. Petrycy krakkói egyetemi tanár, a török hódoltság fürdőviszonyainak egyik jó ösmerője 1635-ben megjelent munkájában azt írta, hogy a törökök a keresztény kultúra alkotásait különben pusztulni hagyták, sőt pusztították azokat, a gyógyforrásokat azonban nem hanyagolták el, hanem ha más nem volt, a keresztény templomok köveiből építettek fürdőket.

A Houfnagel-féle metszeten ábrázolt török termálfürdő, melynek jellegzetesen török nyolcszögletű medencehelyisége a mai gyógyfürdőépület magjában megtalálható, azonos Arnaut egri basa ilidzsájával. Az Évii ja Cselebi által említett két hévizű fürdő egyikét tehát sikerült nemcsak topografizálni, de azonosítani is.

A városfalakon kívül a hőforrásoknál emelt ili- dzsát Arnaut basának tulajdonítja Molnár József és Gerő Győző, a két hazai turkológus is, bár az utóbbi tévedett, amikor a Houfnagel-féle látképen ábrázolt „Balneum”-ot a vár alatti s a későbbiekben ismertetendő Valide szultána török gőzfürdő épületével azonosította. Láthatóan, Gerő figyelmen kívül hagyta, hogy a rajz világosan feltünteti a város dél felé nyílott „llidzsa-kapu”-ját, magyar nevén Almagyari-, vagy Maklári-kapuját, melynek közelében, délnyugati irányban a város fallal övezett területén kívül, a patak mellett állott a kérdéses fürdő épülete. Breznay Imre', s a nyomdokain járó Balogh György viszont vaskos tévedéssel Arnaut basa ilidzsájának tulajdonítja a vár alatti Valide szultána gőzfürdőt, hamamot, noha azt semminemű adat nem igazolja, és minden ténynek egyértelműen ellentmond.

Jelentősen nehezebb feladat volt az Évii ja Cselebi említette másik, eleddig teljesen ösmeretlen hévizű fürdő felderítése. Egy ismeretlen olasz mester 1687-4)01 származó metszete rejtette magában a megoldás kulcsát. Egernek ez a térképszerű ábrázolásán a várostól délre a falakon kívül, az Arnaut basa ilidzsája („Bagno caldo”) és a város délre nyíló kapuja között, az Eger patak („Fiume Agria”) keleti partján egy kicsiny kocka formájú épületet tüntet fel a szerző.

Nyilvánvaló, hogy a keresett török termálfürdőnek a három meleg vizű forráscsoport (1. jelenlegi gyógyfürdő és a mellette elterülő nagy meleg vizű tó, a mai strandmedence, 2. a mai versenyuszoda tava, 3. a régi úgynevezett káptalani tó, a jelenlegi fedett uszoda forráscsoportja) egyikével kellett kapcsolatban állnia. A névtelen olasz mester 1687. évi térképszerű ábrázolása arra mutat, hogy a törökök második ilidzsáját a jelenlegi versenyuszoda forrásai táplálták. A gyanút a további elemző kutatások igazolták.

47