Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők
fürdőlátogató betegsége kezelését végzi a medencében.” Találóan írja Andreas Baccius Elpidianus a törökök magyarországi fürdőiről szólva, 1571-ben Velencében megjelent művében,, hogy a mohamedánok a vizet Isten különleges ajándékának tekintik, úton-útfélen mosakodnak, mintha bűneiket akarnák lemosni. A napjában előírt többszöri folyó vízben való rituális mosdás lényegét, de ezen túlmenően, a mozlim szemében a víz tiszteletét jól fejezi ki például az imádság előtt végzett mosdás során a kéz megtisztításakor mondott imádság: „Áldott légyen az Isten, aki a tiszta vizet teremtette, annak tisztító erőt adott, és a mi hitünket megvilágosította.” A törökök rendkívüli mértékben megbecsülték a gyógyvizeiket, s forrásaikra szerte a hatalmas birodalomban fürdőket építettek. Ezek a meleg vizű fürdők (ilidzsák, kaplidzsák) elsősorban nem tisztálkodási és rituális célokat szolgáltak, hanem az erre a célra létesített helyiségekben, vagy fülkében már megmosakodott fürdőlátogató a nagy medence gyógyvizében betegsége kezelését végezte. A törökök másik fürdőtípusa a gőzfürdő, a ha- mam, mely minden mohamedánok által lakott helységben fellelhető volt. Amíg a meleg vizű fürdők, az ilidzsák a gyógyítás és üdülés céljait szolgálták, addig a gőzfürdők, a hamamok a tisztasági fürdő szerepét töltötték be. Eger abban a kedvező helyzetben volt a török hódoltság alatt, hogy a gőzfürdő mellett két meleg vizű fürdője is volt. A törökök életmódja igen puritán volt, de a közösségi célokat szolgáló épületek (mecsetek, iskolák, karavánszerájok) sorában a fürdőket is gondosan építették meg. A törököknek egy-egy magyar hódoltsági helységben való megtelepülésüket hamarosan nyomon követte a fürdő megépítése. Szépen példázza ebbéli álláspontjukat egy fennmaradt török oklevél. Eszerint 1564-ben Szülej mán szultán elrendelte a budai beglerbégnek Tolna városában fürdő létesítését, mivel a jövő-menők számára szállóház már van, de a mohamedánok a városban annyira megszaporodtak, hogy fürdőre is szükségük van. A fürdők jelentőségét az oszmán világban mi sem jellemzi jobban, minthogy egy-egy helységben az igen egyszerű, szerény, sőt gyatra építésű, kialakítású lakóházak sorából messze kitűntek az említett közösségi célok szolgálatában álló épületek, így a meleg vizű fürdők, az ilidzsák és a gőzfürdők, a hamamok. Ez volt a helyzet Eger városában is. A két török meleg vizű fürdő Az egri termálforrásokról, illetve fürdőkről Evli- ja Cselebi (1664—1665. évi egri útja tapasztalatai alapján tájékoztat: „Három hévizű fürdője van (tudniillik Eger városának), egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára. Némi tekintetben hasznosnak bizonyultak, a rü- hösséget és frengi betegséget gyógyítják.” A frengi vagy frenki betegség tulajdonképpen vérbaj volt, s a magyar népi nyelvben ma is használatos „francos” betegség formájában. Ezek az első gyógyászati adatok, melyek az egri hévíz terápiái felhasználására vonatkoznak. Mivel a vérbaj ebben a korban igen heveny formában, járványszerűen, meglehetősen nagy számban szedte áldozatait, s a különböző bőrbetegségek, a rühös- ség is e korszak egyik legelterjedtebb betegsége volt, az egri gyógyvíz jó híre nyomán a különböző betegségek ellen gyógyulást kereső tömegek fordulhattak meg az egri ilidzsák falai között. Kétségtelen, hogy a vérbaj esetében az egri termálvíz nem fejtett ki gyógyító hatást, de a vérbajos fekélyeket ideig-óráig jótékonyan befolyásolta — ahogy azt Schulhof Ödön professzor gyanította egy előadásában. Evlija Cselebitől tudjuk, hogy a török gyógyfürdőnek saját előírásuk volt, mely szerint a fürdőszolgák a betegeknek a forrás vizének használatát kizárólag engedélyezték. A gyógyulást kereső fürdővendégek nemcsak egy-egy látogatásra időztek az ilidzsában, hanem a legtöbben kúrát követtek. Minden bizonnyal Egerben is hasonló volt a helyzet ezen a téren is. A teljesség kedvéért azonban meg kell mondanunk, hogy a fürdő nagy medencéjében közösen fürdőzött egészséges és beteg egyaránt. Több szerző a két ilidzsát (az állatok fürdőjét nem számítván), és az alább ismertetendő két göz46
