Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők
tekintettel a jegyek elővételben kaphatók 3, 2 és 1 forintos árban”. Méltán tűnődhet el a ma ifjú olvasója: egy írói munkaközösség miért épp a dohányárusok színei alatt rendez irodalmi estet? Miért nem a saját szakállára? S aztán azon is: ma elég gondot jelent a kultúra munkásainak egy-egy író—olvasó találkozóra akár csak félig beültetni a nézőteret — belépődíj nélkül is ... Akkor pedig ... Ilyen ösz- szeg „mellett”? ... Akkor a belépődíj nélküli rendezvény valami alpári, „snassz”, színvonal alatti előadásfélét sejtetett? Mi tagadás, igen. No meg kiadás is akadt, terembér, világítás, takarítás. Akkor az állam még nem viselte a kulturálódás „financiális vonzatait”, ahogy azt később megtette, cselekszi ma is. Most már önmagától értetődően. Hogy aztán erre az irodalmi estre az érdeklődőket ki s mi vonzotta inkább, a Fógel—Kaufmann kvartett, a NÉKOSZ- tánccsoport és -énekkar, a két egyéni zongora- és énekszám, a helyi fiatal írók, a meghívó szerint Ádám Éva, ifj. Gyurkó Géza, Kollár István, Kulcsár Ödön, Trencsényi István? — nem lehet tudni. Amolyan ráadásként szerepelhettünk ketten, nem hevesiek is; Pestről Dénes Zsófia, aki — mint a Heves megyei Népújság május 28-i számában látom — Ady nagyváradi antiklerikális harcairól szólt; én verseimből olvastam föl. Jó három évtizeddel magam mögött, engem még csak oda lehetett erőltetni egy fiatal írói föllépésbe, az ekkor 64 éves Dénes Zsófiát azonban már semmiképp. Jó hangulatú egri megismerkedésünknek nem várt folytatása is lett. Két év múltán, a Magyar írók Szövetsége I. kongresszusán, az új városháza folyosóján a szünetben örömmel ismertük föl egymást — azt hiszem, ő előbb — s ettük együtt közös asztalnál három napig a már államosított vendéglátóipar fölszolgálta, kitűnő ebédeket az aranysávos karimájú, Gundel cégjelzéses tányérokból. Később vitafélénk is volt Dénes Zsófiával. „Akkor a hársak épp szerettek”. 1957-ben megjelent könyvében Fehér Dezsőné eltérő módon meséli el Ady és Léda megismerkedése történetét, mint ahogy Léda elmondta, s írta meg ennek alapján Révész Béla. Az ellentmondástól fölpiszkálva, egy kis glosszában kérdeztem meg: „Hol az igazság?” Az írást az Élet és Irodalomhoz juttattam el, s a lap a közlést megelőzően, észrevételezésre megküldte azt Dénes Zsófiának. Ö 1958. január 29-én keltezett, sűrűn írott, négyoldalas levélben bizonygatta a maga, illetve Fehérné igazát, ma is irodalomtörténeti érdekességnek számító momentumokkal tetézve sorait Léda, Diósi és Révész kapcsolatainak különös tartalmáról. E kitérő után, hadd vezessenek ismét vissza Egerbe Dénes Zsófia levelének búcsúszavai: „Szeretettel köszöntőm Magát, akinek Egerben elmondott szép népi, egyéni verseire, majd pedig a kellemesen áttársalgott kongresszusi ebédekre — örömmel emlékezem.” * Azt hiszem, még folyt az irodalmi est, amikor indulnom kellett az állomásra, hogy elérjem az éjszakai vonatot. A nézőtér hátterében várakoztam az útiköltségre. Fölösleges mondani is: tiszteletdíjról szó sem volt akkortájt. Nem tudom, mennyi lehetett a „tiszta bevétel”, de a néhány forint egybeteremtése se mehetett könnyen. E művelet lebonyolítója — föntebb már emlékeztünk rá — pók Lajos volt. ö, kerek harminc esztendejével, amolyan szeniornak számított a kis közösségben. Felém közeledve, mosolya lengette a hírt: rendben! Meleg kézrázás, már künn az utcán a gyönyörű májusi ég csillagsátora alatt. Jól ki kellett lépnem, hogy le ne késsem a fél tizenegyes vonatot. Kiss Gyula Az egri török fürdők Sokszor és sokat írtunk és beszéltünk már az egri török hódoltság alatt kiépült fürdőkről, elérkezettnek találjuk tehát az időt arra, hogy a legújabb kutatások tükrében monografikus teljességgel összefoglaljuk mindazt, amit Eger város török fürdőiről, fürdőkultúrájáról tudunk. A törökök fürdőiről általában Az egri fürdők történetének kétségtelenül legérdekesebb és legjellemzőbb korszaka a török hódoltság alatti felvirágzás volt. A városnak 1596- ban oszmán kézre kerülte utáni 91 esztendő a rendkívül fejlett és sajátos török fürdőkultúra egri kibontakozását jelenti. A mohamedánok fürdőkultúrája vallási alapokon nyugodott, de igen jelentékeny szerepet játszott benne a tisztálkodási tényező is. A német dr. Kari Klinghardt, a törökországi fürdőviszonyok kiváló ösmerője írja: „A Korán alapján a törököknek a test tisztítására állóvizet, mint alkalmatlant használni nem szabad — csak folyó víz használható s engedhető meg e célra ... Ellentétben más mohamedán és keresztény népekkel ugyanazon szélességi fokon, kifejezett érzékük van a tisztaság iránt, mely természetesen a vonatkozó hittétel legszigorúbb betartásában nyilvánul meg... A török fürdő ezért nélkülöz ... elvből minden kádat vagy ilyenszerű berendezést... Ott, ahol gyógyvíz van ... ezek a fürdők elsősorban nem tisztálkodási célokat szolgálnak, hanem az előzőleg már megtisztálkodott 45