Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - JELENÜNK - Sereg József: Iskola - család - társadalom
aránt csökkenti a problémák körét, máris lényeges eredményt hozott a személyiség mélyebb megismerésében. A pedagógiai korrekció eredményeként sok száz minősítés szilárdult meg tartalmi módon, sok tanulót mentett meg a negatív sikerélmény bénító sokkhatásától, sőt a tehetség felismerése, vagy éppen kibontakozása előtt keletkezett külső körülmény elhárulása folytán szintrekerüléssel, kallódásra ítélt képességek bontakozhatnak ki. A képességek értelmezésében még pedagógusberkekben is van tennivalónk, annál több és mélyebb szemléletformálásra van szükségünk a társadalomban, hiszen sokat kell még tennünk azért, hogy elfogadtassuk, miszerint a gyakorlati készség, a jó szervezőképesség, a határozott irányú gyakorlati érdeklődés és kézügyesség, közösség- szervező képesség semmivel sem kisebb értékű, mint az elméleti elvonatkoztató képesség, vagy különleges művészi adottság. Mindegyik képességformában közös, fontos elem a gondolkodási fejlettség, amely az alkotó tevékenységben realizálódik. Nevelőink a tehetségek legfeljebb felét ha felismerik, s ez nem elegendő. A mindenkivel való foglalkozás mellett a tehetségekkel való többletfoglalkozás a teljes testület komplex feladata, amely a nevelői közösség demokratikus munkamegosztásában széles körben kell kibontakozzon úgy, hogy a nagyobb ráfigyelés több értéket hozzon felszínre, sőt arra is maradjon időnk, hogy nehezen nevelhető tanulók problémáinak mélyebb elemzésekor kiválasszuk azokat, akiket éppen különös és értékes adottságuk korlátok közé szorítása állít torz optikába. Fordítottan is van elegendő tennivalónk akkor, amikor vélt és nem valós tehetségeket, eltúlzott képességmegítéléseket kell dédelgetett vágyakkal teli szülői tudatban helyretenni, vagy éppen más területű képességre a figyelmet ráirányítani. A társadalom érdekében a családdal való jó kapcsolat sok tragikus csődhelyzettől menthet így meg induló életeket. A gimnáziumok második osztályában a pályaorientáció tudatos megvalósítása érdekében a tanulók tanórai keretben szervezett rendszerben osztályfőnöki vezetéssel önismeret, képességvizsgálatok birtokában a pályairányok sokoldalú megismerése után dönthetnek, hogy a harmadik évfolyamtól kezdve milyen fakultációs rendszerben készülnek sokszoros többletismeret elsajátításával egy-egy pályairány valamelyik lépcsőfokán életcélt kialakítani. Ezek az orientáló pedagógiai foglalkozások az eddig különböző mélységben és hatékonyságban folyó nevelői feladatot tették szervezetté és lehetségesen egységessé. Biztosan igen jó teret nyújt majd a tehetség kibontakozásának a tartalmi mélységekben összehasonlíthatatlanul hatékonyabb forma. A világnézetformáló tudatos nevelés iskolai, családi és társadalmi hatása eredményeként mai fiataljaink nagy többsége a középiskola befejezése szakaszában rendelkezik egy meglehetősen széles természeti és társadalmi világképpel. Az ismeret- rendszert a szaktárgyak szintetizáló tevékenységén túl a világnézetünk alapjai tárgy közvetlenül szolgálja azzal, hogy az összefüggéseket a legegyszerűbb filozófiai általánosítással láttatni törekszik. A tárgyat tanító tanár azonban sokszor ütközik olyan nehézségbe, amely a gondolkodási készség, a kifejezőkészség, a lényeglátás és az általánosítási szint alacsony volta miatt a tanulók aktivitását mérsékli, visszafogja. Hol van hát a probléma? Talán inkább problémák, okok sorozatáról kellene beszélnünk, bár előrebocsátom, korántsem eredménytelenségről, sokkal inkább a lehetségesnél szerényebb színvonalról van szó. A világnézeti nevelés folyamatként és minden tantárgyat és iskolai tevékenységet átfogó gyakorlatként kell, hogy jelen legyen az iskolai nevelési helyzetekben. Különösen fontos a szaktárgyi órák elméleti összegező, általánosító megállapításai alkalmából a világnézeti következtetés. Nemkülönben a politikai, közéleti gyakorlati tevékenység az ifjúsági szervezetekben és önkormányzati formákban, és otthon a családi beszélgetésekben, esetleges vitákban a fiatalok véleménykifejtésének biztosítása, vitapartnerként való elfogadása. Az iskola egyre tudatosabban törekszik a világnézeti nevelés sokoldalú feltételeit, helyzeteit megteremteni, a családi környezet ilyen tekintetben még mindig meglehetősen sokszínű. A szülők problémáik megbeszélésébe, elvi, politikai, gazdasági kérdésekben ma már mindennapos véleménycseréjükbe vonják be a család fiatal, középiskolás tagjait is türelemmel és nézethelyesbítő jó szándékkal. Ismerjék el olykor a fiatal friss, éles meglátását, amennyiben helyes, azért, hogy a torzult nézeteiket kölcsönösségi alapon helyreigazíthassák más alkalommal. A társadalom többnyire helyes, de olykor torz nézetet is közvetít a 16—18 évesek felé. Az ilyen korú fiatalokra jellemzően ragadnak a megítélések, vélemények. A felszínen látnak, nagyon szeretnek beszélni, próbálgatják saját véleményük megalkotását. Ünmaguktól szeretnének eligazodni, s erre nagyon kényesek. A megértés, a vitatkozási készség, a partnerként való közeledés nevelő és szülő részéről egyaránt alapvető, s az azonos véleményformálás e két fontos póluson a fiatal legbiztosabb eligazítója. A családi miliő, az otthon demokratizmusa, véleménynyilvánítási lehetősége nélkülözhetetlen közeg, az iskolai tematikus ismeretszerzés legjobb kiegészítője. Az okos otthoni eszmecsere feloldja a gátlásokat, az érvek rendszerbe foglalása megtanít gondolkodni, határozottabbá válik a fellépés, bővül a szókincs. A szülő, mint vitapartner a nagyobb élettapasztalat birtokában és a személyes kapcsolat alapján korrigálni könnyebben tud. Természetesen van eset, s talán nem is kevés, amikor a felnőttnek is be kell vallania, hogy nem mindenhez ért, s ez még a tekintélye rovására sem megy. Felnőttoktatásra jelentkező fiatal szülők sokszor indokolják továbbtanulásukat mostanában így — „tanulnom kell, mert növekszenek a gyerekek, segíteni szeretnék, és nem akarok szégyenben maradni”. Ez bizony nagyon igaz. Egyetlen konkrét mindennapos helyzet az igazolásra. Tévét néz a család együtt, a képernyőn felvillan egy probléma, és a gyerek kérdez. A szülő, a felnőtt nem térhet ki minden esetben a válasz elől. 33
