Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - JELENÜNK - Sereg József: Iskola - család - társadalom

Nekünk azok az évek csodálatosak voltak, mert éreztük, érzékeltük, köröttünk zajlott népünk igazi végleges honfoglalása a hazában, és mi ezt akartuk még szebbé, tökéletesebbé formálni, és hittük is, hogy sikerül. Azóta sok minden helyére került, tapasztalhattuk, hogy az út nem olyan sugarasan és nem olyan gyorsan magasba ívelő, támadnak érthető és olykor felesleges, bosszantó akadályok, nehézségek, de az egész út, a megtett 35 év visz- szatekintve azért így igazán értékes, mert a küzdelmek, megharcolt sikerek és kudarcok egyaránt benne vannak eredményeinkben.

Ez a mi utunk, és a mostani tizenévesek, a nevelésünkre bízott növendékek, a mi gyermekeink, hogyan tekintenek majd vissza ötvenévesen a XXI. század elejéről a nyolcvanas évekre, a saját ifjúságukra? A mai iskola, a ma társadalma, a mai család mennyi erőt ad az ő küzdelmeikhez, a beláthatóan bonyolultabb problémákon úrrá lenni hogyan készítjük fel őket? Milyen értelmi képes- ségeket-készségeket és érzelmi fűtöttséget tartalékolhatnak a mai 18 évesek? Egyre gyakrabban fogalmazzák meg, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy előrehaladásunk kérdéses tényezői közül nem is a termelés fizikai tényezői, sokkal inkább az emberi tényezők válnak hangsúlyosakká. Nagyon fontos lesz a jövőben az élet milyensége, minősége, az ember képzettsége és tudása, alkalmassága a feladat elvégzésére, mondjuk a termelés fizikai folyamatának szervezésére, megvalósítására.

Az intelligencia, a tehetség, az ember erkölcsi habitusa és a munka kölcsönhatása, a képességek lehetséges teljes kibontása nemzeti felemelkedésünk további biztosítéka: a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata így fogalmaz: — „Az oktatás jelentősége a tudományostechnikai haladás felgyorsultával mindinkább növekszik, társadalmi, gazdasági előrehaladásunknak egyik legfontosabb tényezője. Az állami oktatás minden szintjén — általános iskolától az egyetemig — fő feladat a tanuló ifjúság általános és szakmai műveltségének megalapozása, a nevelés és képzés hatékonyságának növelése. Minden oktatási formában nagy gondot kell fordítani a tehetségek felkarolására, segítésére..

Legfőbb nemzeti kincsünk a tehetség és a szorgalom, felnövekvő ifjúságunk tehetsége, szorgalma. Jövőnk gazdasági viszonyai, életszínvonalunk függ attól, hogy hogyan találunk a lehetséges legjobb formák közt hangot a fiatalokkal, a mi iskoláink, társadalmunk, családi környezetünk milyen értelmi és érzelmi töltést ad a mostani fiatalságnak a századforduló körüli bonyolultabb problémák vállalásához és sikeres megoldásához, a folyamat ívelő továbbfejlesztéséhez.

Az iskola, a család, a társadalom együttes hatásrendszere az a közeg, ahol alakul, formálódik a felnövekvő nemzedék. A kölcsönösség a három tényező közt olyan magától érthetődően természetes, azt hinnénk a valóságban is a kapcsolat harmonikus. Nem túlzottan mélyen kell beleásnunk magunkat a problémákba, hogy érzékelhessük: e három tényező összehangolása meglehetősen bonyolult feladat, sok tennivaló van az együttműködés harmonikus megvalósításában. A nevelő

iskola feladatait csak a társadalom felé való kitá- / rulkozással, az üzemek és az intézményszervezet segítségül hívásával, az iskolaformáknak megfelelő speciális igények társadalmi úton való biztosításával, a képzési cél társadalmi determináltsága érdekében való szorosabb együttműködési készséggel végezheti. A társadalom nem nézheti és egyre inkább nem is nézi közömbösen, mi történik az iskolák falai közt, tantermekben, műhelyekben, laboratóriumokban, szabad idős iskolai tevékenységek formájában, mert az iskolában eldőlhet, meghatározóan orientálódhat a társadalom előtt álló feladatok vállalásának és végzésének milyensége, minősége. A társadalom állítja az iskolai nevelés elé a személyiségideált, amelynek minőségi formálása elsősorban az iskolában történik, de nem függetlenül a követelményt állító társadalomtól, hanem annak szerves és felelősségteljes közreműködése nélkülözhetetlen keret, sőt olykor feltétel is.

A család mint a társadalom legkisebb, de legközvetlenebbül és leghuzamosabb időben személyiségformáló alapsejtje a maga mindennapi életvitelében előkészíti, elmélyíti, megerősíti, kiteljesíti és személyesíti az iskola által megfogalmazott, de társadalmilag támasztott követelményeket, elvárásokat. A munkával kapcsolatos társadalmi értékek elsajátításában, értékének érzékelésében, gyakorlati művelésében is a legtöbbet tehet a felnövekvő fiatal helyes erkölcsi értékmérőinek rögzítésében.

Az apai-anyai, tehát szülői példa és követelmény, a testvérek közössége, a család munkamegosztási tudatossága, a belső értékrend minőségi foka, a személyes érzelmi miliő a legjobb nevelési közeg, helyette jobbat nem tudunk állítani.

A szó legnemesebb értelmében kell a ma már életvitelében, képzettségében változó családdal olyan összhangot teremteni, amelyben az együttgondolkodás szintjéig kell a nevelő és a szülő kapcsolatát bővítenünk, ez a feladat viszont csak tartalmi, sokoldalú ismeretkapcsolat útján teljesülhet. Ma is van a fogalomnak sokszor ki nem mon- dottan értékes csengése, „jó családból való gyerek”.

— Segítsük hát iskoláinkból is azt a folyamatot, amelyben az ilyen közösségek, családok formálódnak. A nevelő, elsősorban az osztályfőnök szerepe, felelőssége a súlyponti. A külső családtag szerepének vállalása és tartalommal való töltése szép pedagógiai tevékenység, mert követelmények közvetítését, megítélési torzulások helyretételét és társadalmi igények szerinti pályaorientálást egyszerre szolgálhat.

Néhány problémát szeretnék jelezni a továbbiakban anélkül, hogy akár sorrendiséget állítanék, akár a teljességre törekvés igényét támasztanám.

Vissza is térnék mindjárt az iskola problémakörére, mert az iskola a nevelés hivatásos, szervezett intézményrendszere, a fent említett három tényező között középponti irányító szerepe van a személyiség megformálásában.

A mai iskolai szervezet kialakulása történelmi folyamat, a sürgető, és fontosságában egyre alá- húzottabban jelentkező társadalmi igény az utóbbi két évtizedben különösen a középfokú oktatási intézmények szerkezetében sok változást hozott. Az élet által valamikor annyira igényelt és szüksé31