Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - JELENÜNK - Berecz István: Motorizáció
Motorizáció A tőkés termelési mód a civilizációs fejlődés új jelenségeit és lehetőségeit hozta létre. Néhány száz év távlatából mi már látjuk ennek pozitív és negatív oldalait is. A termelés és a fogyasztás, a társadalom életvitele a XX. században új vonásokkal és új eszközökkel bővült. Többek közt a szállítást biztosító motorhajtotta járművekkel. Különösen sokat fejlődtek a vízi szállító eszközök, kialakult a múlt század nagy találmánya, a vasút, s általánossá váltak. Az interkontinentális szállítás pedig jórészt csővezetékkel történik. Hetven év alatt nagy karriert futott be a közúti alapjármű, a gépkocsi is. A termeléshez kapcsolódó szállítási tevékenység megjelölésére az igen asszociatív kifejezést, a ,,mo- torizáció”-t használjuk. Műszó, azt fejezi ki, hogy a társadalom általános helyváltoztatására, szállítási tevékenységére meghatározóan (elenyésző állati vontatás mellett) a motort használjuk. Mondhatni, „motorizáltak” vagyunk. S nem mond ennek ellent az sem, hogy a föld nagy részén nem csökkent az állati vonóerő jelentősége, sőt nélkülözhetetlen, de jól megfér együtt a terjedő motorizációval. Természetesen Magyarország sem maradt ki a fejlődésből, hiszen csak személygépkocsiból ma már több mint egymillió van. Az összes gépjármű körülbelül kétmillió, de több mint 2,5 millió ember szerzett gépjárművezetői jogosítványt. 1951-ben a személyi tulajdonban levő gépjárművek száma alig haladta meg az ezer darabot. 1971-ben már ezer lakosra 25 kocsi jutott, és jelenleg ezer lakosra mintegy 100 kocsi. A számokból is látható, hogy a motorizáció különösen az utolsó 10 év dinamikus fejlődésének az eredménye. Lezárult a motorizáció előtörténete és mi is beléptünk a motorizált országok sorába. A fejlődés irányításának, sőt elviselésének útját, módját szocialista körülmények között most kell kialakítanunk, hisz nincs előttünk példa. Felvetődik a kérdés, hogy mit jelent a szocialista társadalomban az egymillió személygépkocsi? Nos, már tapasztalhattuk, hogy milyen jelentős hatása van a közművelődésre, a szocialista kultúra kialakítására. Motorizáció nélkül elképzelhetetlen lenne az egészségügyi ellátás. De elősegíti például a nemzetközi kapcsolatokat, mert az utazó emberek más népeket is megismerhetnek, s tárgyilagosan értékelhetnek. A motorizáció tehát mindenképpen jelentős társadalmi tényező. E rövid kis cikkben az egész kérdéskomplexumon belül az úthálózattal és tartozékaival foglalkozunk és elsősorban Heves megyével, a teljesség igénye nélkül. Nem hagyhatók ki egyéb vonzatok sem, amiről természetesen jobbára csak említést tehetünk. Mit jelent tehát az egymillió magántulajdonú személy- gépkocsi? Mindenekelőtt azt a fejlődést, az élet- színvonalnak azt az alakulását, hogy ezt egymillió ember meg tudta venni, vásárolni, a létszükségleti cikkekhez viszonyított magas áron. Ez minden körülmények között életnívó-emelkedést és fontos vívmányt jelent. A vásárlás célja alapvetően Magyarországon az egyéni mozgásigény kielégítése. Az autót ritkán veszik a termelés kiegészítéseként vagy feltételeként. Tehát a pihenésnek és a szabad időnek lett az eszköze. A gépkocsi továbbá egy óriási értékű vagyont jelent. Tekintettel arra, hogy Magyarországon alapvetően viszonylag új kocsik kerülnek forgalomba, ha egy 60 000 forintos átlagértéket számolunk, ez akkor is 60 000 000 000 forint. Ha egy-egy „masina” bonyolultságát, a beépített technikai szintet nézzük, fantasztikus potenciális teljesítménykapacitás és szellemi objektiválódás. Tehát jelentős vagyoni, gazdasági kérdés. Mind a kettő további kiadásokat jelez. A fenntartás, a karbantartás és javítás költségeit, valamint a működéséhez szükséges energiaköltségeket. Megannyi új munkahelyre, szakmára van szükség. Létezésük és működésük új társadalmi jelenségek tömegét hozza létre, elősegítve a termelés, fogyasztás közeledését, s a kooperációt a termelésben. A szakosodás országnyivá, földrésznyivé, glóbusméretűvé tágítva egy-egy tevékenységet, vagy „műhelyt”, egy-egy gyárat. Így Magyarország is részese az autógyártásnak és jelentős fenntartó ipara van. Az egyének számára mindez azt jelenti, hogy egymillió ember műveltsége, technikai ismeretei, szakismeretei gyarapodnak. A társadalmi életet szervező államnak új feladatai lesznek. Meg kell teremteni a mozgások feltételrendszerét, az úthálózatot, a forgalom rendjét. Intézkedni kell jogi, pénzügyi, műszaki-szakmai kérdések tömegében. Mint minden eszközzel kapcsolatban, a gépjárművel kapcsolatban is felmerül, hogy hasznossága mellett veszélyes is lehet az emberre. Megjelenik egy szomorú jelenség, a közúti közlekedési baleset, ennek erkölcsi és anyagi konzekvenciáival együtt. Megjelenik a ma még inkább negatív természet- és környezethatás. Minőségileg tehát új társadalmi jelenséggel állunk szemben, amelyhez megfelelő közelítés és bánásmód szükséges. Az egymillió magángépjármű növelte, szaporította a társadalom, az állam, az egyén feladatát, felelősségét. Intézmények, szervezetek jöttek létre, alakultak át. Jelentős a közkiadás is, de egyre nő a kocsitartó' magánosok terhe. Az egymillió kocsi jelentős javító, karbantartó hátteret kíván — szolgáltatást. A gépkocsiellátásban részt vesz a tulajdonos, magánkisiparos, szövetkezet, állami vállalat. A javításhoz, karbantartáshoz alkatrész kell. Nem utolsósorban az egymillió kocsi egyszerű elhelyezése is új feladat és gond. Az is új jelenség, hogy a lakókörnyezetben is használják, s nemcsak az autót. A motorizáció iránt fogékonyabb ifjúság a segédmotorral pótolja egyelőre a kocsit, s alkalmas hely hiányában a la21
