Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Lőkös István: Antun Gustav Matoš
egységet képező Matos-életmű egészében és nem részleteiben jelentős, mert Matosnál . a költészet, az elbeszélő próza és a kritika között nincs különbség ..mindhárom műfaj az önkifejezés eszköze, a művészi alkotótevékenység egyenrangú és értékű formája. A megállapítás annak a néhány bekezdéssel korábban leírt s a Matos-életmű genezisével kapcsolatos gondolatsornak a konklúziója, amely arra a tényre figyelmeztet, hogy a pályáját szépprózával, pontosabban elbeszélésekkel kezdő és kiteljesítő, ezzel párhuzamosan jelentős kritikai tevékenységet is folytató Matos végsősoron mintegy az említettek betetőzéseként teremti meg, mindössze nyolcvan — egynéhány verset számláló líráját. Azt a lírát, amely a legegyértelműbben példázza a költő szimbolizmusát, de erőteljes nemzeti és szociális elkötelezettségét is, amely viszont a Matos-i szimbolizmus kelet-európaiságának alfája és ómegája. A társadalomrajz és szimbolizmus változatai a novellákban Matos novellái három kötetben jelentek meg még az író életében. Mindhárom fontos állomás a horvát próza történetében. Az első kettő még a századvégen, illetve az új század küszöbén látott napvilágot: 1899-ben Mostarban jelent meg a hat elbeszélést tartalmazó Iverje (Forgácsok) c. kötet, 1900-ban a következő — már Zágrábban — Novo iverje (Űj forgácsok) címmel. A kortárs kritika — a számottevő — mindkettőt elismeréssel illette, a kor legjobb kritikusa, Milan Marjanovic a két könyv alapján Matost már 1901-ben a próza- irás olyan virtuózának nevezte, akihez fogható eladdig nem volt a horvát elbeszélőirodalom művelői között. „Stílusa — írja — az egész újabb hor- 'vát irodalomban a legcsillogóbb, legpompásabb, nyelvezete csak kevesekéhez hasonlítható ...”, írói fantáziája .. a legbizarrabb és leggroteszkebb alakok kimeríthetetlen forrása, de egyúttal a leg- lágyabb szavaké, a lélék legálomtelibb akkordjaié, a legmodernebb differenciáltságé is”. A novellák modernizmusának olyan lényegi elemeit is felismeri, mint a Matos-próza és E. A. Poe novellái közötti összefüggések, a novellákban rejlő szug- gesztivitás s a novellák impresszionisztikus momentumai. S bár végső summázatként Marjanovic e próza gyors ellobbanását jósolja — lévén maga a Masaryk-i pozitivizmus s az ennek nyomán fejlődött modernebb realista szemlélet híve —, méltatásának egésze Matos írói tehetségének elismerését jelentette. A harmadik elbeszéléskötet (Umorne price — Fáradt mesék) később, majd egy évtized múltán jelent meg (1909), de benne olyan novellákat találunk, mint a Jesenska idila (Őszi idill), a Balkon, vagy a Sjene (Árnyak) című — valamennyi a horvát szimbolista széppróza rangot teremtő és jelentő dokumentuma. A három kötet — egészében — bő másfél évtized novel la termése, tehát a teljes szépprózai oeuvre, lezártnak tekinthető egység, az analízis és értékmérés alapja. Dokumentatív jellemzője annak a prózaírói útnak, amelyet Matos az 1892-ben készült Moc savjesti (A lelkiismeret hatalma) c. elbeszélés megírásától az Umorne price bevezetőjének szánt O Tebi i o meni (Rólad és rólam) sokban az Adyéra emlékeztető írói küldetéstudat szép megfogalmazásáig megtett. Alapjában véve biztos ívelésű pálya rajzolódik ki előttünk, amelynek már első produkciója magán viseli a szimbolizmusra való törekvés jegyeit. Ösztönösen még persze, de határozott kontúrokkal, amit maga Matos hitelesít, amikor 1907- ben egy levelében azt írja, hogy elbeszélő módszerének lényege a „mindennapi szenzáció kristályosítása”, „a minél drámaibb, drasztikusabb, bi- zarrabb, enerváltabb kombinációk” teremtése, amire — írja — „... még gimnazista koromban, a Moc savjesti írásakor jöttem rá, egészen spontán...”, s amelynek „ .. .analógiáját Poe-nál, Mériménél és a mi Kovacicunknál is felfedeztem.” Már az Iverje s a Novo iverje novellaanyaga —, tehát az 1900-ig elkészült elbeszélések — a szimbolizmusra való tudatos törekvés változatait is tartalmazzák, közöttük jó néhány, a csúcsokat érintő novella is akad (Mis, Camao). De a két kötet anyaga egyéb szempontból is fontos: nevezetesen a hazai valósághoz való igen erős kötődés okán. A hazai viszonyokat jól ismerő Matos olyan élet- és élményanyagot sűrít elbeszéléseinek egy jelentős rétegébe, amely későbbi küldetéstudatának, és majd lírájában is kifejeződő társadalmi elkötelezettségének részbeni alapozása lesz (Pered, friski pered... — Perec, friss a perec..Kip domovine leta 188* — A haza 188*-as emlékműve). Az Umorne price novellái mindkét vonulat további kiteljesítését és a betetőzést is jelentik, amennyiben a bevezető írás (O Tebi i o meni kao predgovor) a költői elhivatottságnak a szimbolistákra jellemző kifejeződése, más írások viszont a szimbolista vizionalitás az elérhetetlennek tűnő szépség, a szimbolista zeneiség, képszerűség, misz- tikusság mesteri megfogalmazásai (Balkon, Cvijet sa raskrsca — A keresztűt virága, Sjena — Árnyak stb.). E tematikai és formai kettősség nyomán a századforduló horvát prózájának méltatásakor Miroslav Sicel okkal sorolja Matos elbeszéléseit két egymással ugyan szervesen összefüggő, de mégis meg- különböztetendő csoportba. Az elsőbe az anekdo- tikus elemekkel színezett s a hazai valóság aktuális társadalmi és politikai kérdéseit közelítő novellákat utalja — hangsúlyozva már itt is Matos atmoszférateremtő képességét és képszerűségre törekvő alkotómódszerét -r-, míg a másikba az alo- gikus, bizarr, emotív és psziehologizáló elbeszéléseket, amelyek artisztikumát a feszesség s az egyetlen szereplőre épített kompozíció is növeli. Végső és legjobb eredményei felől szemügyre véve e novellisztikát, rendre meg is leljük e kétféle vonulatot képező momentumokat, a korai elbeszélések is, de az Umorne price novellaanyaga is bőven kínál ezzel kapcsolatos példát. Líra és szimbolizmus Matos, bár tizenhat esztendős kora óta írogatott verseket, költői pályakezdését és költészete kibontakozását a filológia mégis az 1906 körüli és utáni 9
