Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Lőkös István: Antun Gustav Matoš

évekre teszi. Hogy miért, arra Matos Pacalba (Napszámos munka) c. önéletrajzi jegyzetében kapjuk meg a választ: „Verseket írni — írja önmagáról—, kivált szonetteket, későn kezdett, akkor amikor Belgrádban a túlfeszített írásbeli munkától görcsöket kapott és bal kézzel kellett írnia s e betegség miatt (Sdhreibkramph, crampe a la maine) le kellett mondania a zenélésről — így elégítve ki a zene iránti igényét..

Jure Kastelan, Matos költészetének legjobb hor- vát ismerője más okokat is említ, azt nevezetesen, hogy a szüntelenül megélhetési nehézségekkel küszködő író a versekért járó igen csekély honorárium miatt mellőzi korábban (1906 előtti éveiben) a lírát, továbbá, hogy az 1906 előtti évtizedben nyelvi eszköztárát sem érezhette elég gazdagnak a szimbolista líra művelésére.

Ez utóbbi feltételezés hitelét növeli az a tény is, hogy 1905-re készül el Matos nagy Baudelaire- tanulmánya, s az is, hogy egész 1905 utáni költői oeuvre-je magán viseli a Baudelaire-inspirációk jegyeit. Annyira, hogy Matos életírói-méltatói egyértelműen hangsúlyozzák: a költő Matos baudelaire-i lírával való találkozása felszabadító hatással volt a lí- raiság iránt már a novellákban is fogékonynak mutatkozó Matosra, ezért is teremthette meg látszatra robbanásszerűen, szinte egyik napról a másikra 1906 után a horvát líra akkor legmodernebb, legkorszerűbb rétegét, s a novella műfaja mellett a lírában is a horvát szimbolizmust. Nemcsak formai, de minőségi tekintetben is új eredmény volt ez: a Matos-próza egészét átszövő líraiság tört utat magának a másik műnem több lehetőséget kínáló, adekvátabb kereteiben és eszközei által.

A műfaji váltás ilyenformán tehát nem előzmények nélküli volt: a lírikusi készülődés — a korai, elsősorban is Harambasic hatását mutató verses próbálkozásokon túl — már megfigyelhető a novellák írása idején is. A Matos-versek szimbolista zeneiségének előképeit például éppúgy megleljük az elbeszélésekben, mint az impresszionisztikus tájfestés elemeit, sőt az olyan nagy, a társadalmi elkötelezettséget a szimbolista látomásosság eszközeivel megfogalmazó versnek is, mint a Móra (Lidérc) megvan a prózai előképe, méghozzá egészen korai keletkezésű novellákban (Kip domovine leta 188*). Jure Kastelan meggyőzően bizonyította azt is, hogy az egyik, artisztikum tekintetében legjobb novella, a Sjena (Árnyak) valójában ritmikus próza, olyan fokon méghozzá, hogy már akár szabadversként is felfogható.

A Kip domovine leta 188* s a Móra között kimutatható párhuzamosság aztán arra is figyelmeztet, hogy a novellák egy részének társadalmi problémafelvetése is tovább transzponálódik a Ma- tos-lírában, mi több: a legnagyobb, a szimbolista artisztikumot a csúcsokra emelő Matos-versek épp ezzel párosulva válhattak a sok évszázados horvát költészet fontos darabjaivá — példázva egyben a Matos-líra kelet-európaiságát is ...

Az út, amelyet a lírikus Matos a szimbolista költői gyakorlat adaptációjától a Móra (Lidérc) társadalmi elkötelezettséggel párosuló artisztikumáig megtett, jelentős versekkel tarkított. Domináns elem bennük a modern patriotizmus megfogalmazása éppúgy, mint a táj- és szerelmi élményé. Az egész lírai oeuvre ars poeticáját egyébként a Mla- doj Hrvatskoj c. szonettben látja a horvát irodalomtörténet-írás, ahogy Jure Kastelan megjegyzi, ez a költemény „Matos művészi credoja”.

Az ifjú Horvátországhoz címmel fordítható vers Matoä kedvelt formájában, a Baudelaire hatására megszeretett szonettformában íródott s lényegében a szimbolista költői arisztokratizmus horvát változatát fogalmazza meg. „Frázisokat és pózolást” elutasító („Nas ükus ... mrzi sve, sto slici frazi i pozi” = Ízlésünk . .. gyűlöl mindent mi frázis és póz), s a „szépség himnuszának” megéneklésére biztató-felszólító költői magatartás ez („Ljepoti cistoj himnu zapjevajmo” = A szépség tiszta himnuszát daloljuk), ami lényegében nem egyéb, mint a korabeli társadalmi valóságnak a művészet síkján történő elutasítása, azaz: művészeti progresz- szió. A horvát irodalom viszonylatában pedig: „... költői felelősség, a költői szó és a nyelvi eszközök tökéletesítésének igénye, ami a romantikus dilettantizmussal való szakítást jelentette” a maga idejében.

A költői magatartásnak-alapállásnak ez az igénye ennek megfelelő költői gyakorlatot is takar. A szimbolizmus esztétikai törekvései — az ars poetica megfogalmazásával egyidejűleg — már fontos és rangos Matos-versekben érvényesülnek. Az Utjeha kose (A haj vigasza) álom, halál és élet motívumát mossa egybe, s a korreszpondencia jellemző példáját kínálja az U vrtu (Kertben) c. vers is, s az 1905-iben íródott Kod kuce (Otthon) első strófája még inkább:

Dúsa moja caroban je kraj,

Gdjc jablan Suva gnijezda plemica,

Gdje vjetar nosi lipe miris zut I blage pjesme predvecernji sjaj.

(A lelkem bűbájos táj,

Hol jegenyék vigyázzák az ősi otthont,

Hol fakó hársak illatát hordja a szél És szelíd dallam az esti ragyogás.)

A legpregnánsabb példa tán mégis a már korábban említett Srodnost (Kapcsolat) c. költemény, mely Baudelaire híres Correspondances-ának egyenes ági rokona, a lélek és a természet közötti kor- reszpondenciák Baudelaire-i „megragadása”.

Durdic, skroman cvjetié, sitan, tih i fin,

Drsée, strepi i zebe kao da je zima,

Zvoni bijele psalme snjeznim zvoncicima Potajno kraj vrbe, gdje je stari miin.

Pramaljeca blagog ovaj rosni sin Najdrazi je nama medu cvjetovima;

Boju i svjezi miris snijega i mlijeka ima,

Nevin, bijel i cist ko éedo, suza i krin.

Visega zivota otkud slutnja ta,

Sto je kao glazba budi miris cvijeca?

Gdje je tajna duse, koju durdic zna? íz durdica dise nasa tiha sreca:

Miris tvoga biéa, moja Ljubavi,

Slavi drobni durdic, cvjetic ubavi.

10