Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Lőkös István: Antun Gustav Matoš
ismerője épp Ady Endréről szóló híres esszéjében — alkalmat találva arra is, hogy az Ady-líra és Matos költészete közötti, a társadalmi fejlődés sajátosságából törvényszerűen fakadó paralelizmu- sokra figyelmeztessen. . . Ady ... — írja egyhe- lyütt — midőn a magyar—hun abszurdum fölött kesereg, Matos-sal és Matos Stareevic-i lamentá- cióival rokon. Elgondolkodtató megállapítás, mely egyben arra is ösztönöz: időszerű, sőt sürgető feladat a kelet-európai szimbolizmus horvát mesterének magyar részről való megismerése ... Matos tizenkilenc esztendős, amikor első írása megjelenik a XIX. század második felének vezető horvát irodalmi folyóiratában, a Vijenacban (Koszorú) A lelkiismeret hatalma (Moc savjesti) címmel. Eminens íróvá avatás volt ez, a Vijenac lapjain megjelenni inkább csak beérkezett íróknak adatott meg ezekben az években. Sorsa-helyzete hozta úgy, hogy a kibontakozás, a továbblépés már mégis más közegben történt meg. Matos szerencséjére talán, mert vándorlásai nélkül aligha lett volna az egykorú modern irodalmi-művészeti törekvések ismerője, melyek tükrében aztán pontosan körvonalazódhatott benne az európai fejlődéshez való igazodás szükségessége. 1894-ben hagyta el Horvátországot, a katonai szolgálat elől menekült Belgrádba, ahol volt újságíró, novellista, kritikus, színházi csellista — tehát egy szabad, kötetlen és bohém életforma részese, s ahol a legjobb szerb írók megbecsülését és elismerését élvezhette. Aztán Genf és Párizs következett — az utóbbi különös fontosságú állomáshelyként: Baudelaire, Musset, Mallarmé, Verlaine Párizsában fogantak ugyanis, a horvát szimbolizmus legszebb, legmaradandóbb Matos-i vívmányai. Kivált Baudelaire világával való találkozása-ismerkedése volt döntő: az ő példája nyomán kedveli meg a szonettformát, s illat, szín, szó és zene szimbolista összhangjának megteremtésében csakúgy ő lesz a mestere, mint a vers zeneiségének vagy a ritmusnak a szimbolizmusra jellemző kialakításában. De alighanem itt ismeri meg alaposabban a rá megint csak nagy hatással levő E. A. Poe költészetét és prózáját is: a Matos-novellák mérföldkőnek tekinthető modernizmusa a horvát századfordulón aligha elképzelhető e Poe-inspirációk nélkül.. . Mindebből persze korántsem következik az, hogy a szülőföldtől, ezen belül a szűkebb hazától évekig távol élő Matos a hazai irodalom fejlődéséből maradéktalanul kiszakadt s kizárólag idegen világ és környezet élményeire alapozva teremti meg modernizmusában, ezen belül is szimbolista voltában eminens életművét. Velibor Gligoric, az utóbbi évek egyik legjobb Matos-interpretációjá- nak szerzője írta meg, mennyi nosztalgia élt a költőben a távoli haza iránt, melyet a gyermekkor élményei szítottak benne izzóvá. Zágráb óvárosa, a „felső város” gyermekkorban megismert képei- hangulatai éppúgy belejátszanak az idegenben írott Matos-művek világába, mint a Zágrábtól majdcsak a Dráváig nyúló zagorjei vidék tájai, politikai nézeteiben pedig mindvégig már a szülői házban megismert, az akkori horvát nemzeti tudat kialakításában oly jelentős szerepet játszó Ante Star- cevic tanaihoz kötődtek. Valójában ezért is teremthetett egy a nemzeti hagyományokat és az európai modernizmust egyesítő életművet, amelyet a horvát líra és próza Matos előtti színei is gazdagítottak. Mindenekelőtt August Harambasicra, „a horvát verselést könnyedebbé, és hajlékonyabbá, kifejezéskészletét gazdagabbá” tevő, a lírai realizmus jegyében alkotó költőre gondolunk, akit már ifjúkorában személyesen megismert. De a XIX. századi horvát regény mesterére, August Senoara is, kinek különösen két történelmi regénye, Az aranyműves lánya (Zlatarovo zlato) és a Gubec- felkelés emlékét idéző Parasztlázadás Matos legkedvesebb ifjúkori olvasmányai közé tartozott. S ha már a hazai irodalom inspirativ hagyományait említettük, a további, a nyelviekben jelentkező színező elemekről se feledkezzünk meg, hisz a Matos-oeuvre irodalmat forradalmasító voltának titka egyrészt épp a nyelvi eszközök újszerűségében rejlik. Matos kajkavizmusára gondolunk, amelynek összetevői között az élő zágrábi és a régi (XVI—XVIII. századi) irodalmi kaj-dialektust egyaránt megtaláljuk, s amely egészében a költői mondanivaló adekvát kifejezési formájának megtalá- lásában-kial-akításában játszott döntő szerepet. Olyasféleképpen, ahogy Adynál a Károli-Biblia és a kuruc költészet nyelve ... Hazai színek és az európai igényekhez igazodó modernség, azaz: a nemzeti elnyomás, a monarchiabeli függőség megfogalmazása, a hazai szellemi tradíciókhoz való kötődés és szimbolizmus — íme a Matos-életmű legfontosabb tartókövei. Olyan vonások, amelyek szükségszerűen vezettek Krleza fontos felismeréséhez: Matos európai helye a kelet-európai „szimbolista történés” folyamatában jelölhető meg. Ady, Tuwim, Biok, Cankar és mások életművével egy sorban. Ügy hisszük: mindez —mint megokolás — elégséges is Matos keleteurópai szempontú vizsgálatához. Jeleztük már: Matos a horvát századforduló eminens lírikusa, novellistája, sőt kritikusa is volt, viszont lényegében máig sem tisztázódott kérdés, hogy az életmű melyik részelemét illeti meg az elsőség a teljes oeuvre értékrendjében, azaz a lírikusnak, a novellistának vagy éppen a kritikusnak volt-e nagyobb szerepe-jelentősége a kor irodalmi életében? Van, aki a Matos-líra szintetizáló igényét-voltát hangsúlyozza, de ismerünk olyan méltatást is, ameyben a novellista Matos kapja az értékmérés során a kritikusi elismerést. Jure Kas- telan jeles Matos-méltatásokra is hivatkozva írja le (az irodalomtörténész Antun Barac, a horvát expresszionista költő A. B. Simic, s a XX. századi horvát esszét is világirodalmi rangra emelő Krleza szerepelnek példái között), hogy Matos „... temperamentumának, életműve egészének és stílusának alapvető és domináns tónusát költészete képezi.” Ivó Franges, a XX. századi horvát irodalom tudós zágrábi professzora viszont Mariján Matkovic-tyal és Petar Segedinnel egyetértőén azt hangsúlyozza, hogy „.. .Matos talán nagyobb lírikus prózájában, mint költészetében.” Miroslav Sicel —, aki a horvát irodalom fejlődését a romantika korától napjainkig tekintette át irodalomtörténetében — az életmű egészére irányítva a figyelmet viszont azt hangsúlyozza, hogy a szerves 8
