Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Fecske András: Jegyzetek Decsi Ilona hatvani tárlatának ürügyén
IRODALOM MŰVÉSZET Jegyzetek Decsi Ilona hatvani tárlatának ürügyén Van a kortárs grafikának egy fölöttébb érdekes ellentmondása: minél intenzívebb kutatómunka folyik a különböző típiák, nyomatok irányába, annál inkább világossá válik, hogy értékelhető produktumokkal jobbára csak a rajzra, a „disegno”- ra alapozó, klasszikus grafikai műfajok területén találkozhatunk. A rajznak e mostani reneszánsza jó évtizedes alkalmazott grafikai dömping végére tehet pontot. A hetvenes évek elején ugyanis, az amerikai reklámgrafika kisugárzása, valamint a világpiachoz fölfejlődő hazai kereskedelem nyújtotta konjuktúra abba az illúzióba ringatta a pályára kerülő fiatal grafikusokat, hogy pusztán technikai eszközökkel: a sokszorosító eljárások meglévő körének bővítésével — frappírozott, sokkoló „alkalmazásiéval — lényegében minden grafikai feladat megoldható. Gátszakadásszerűen indultak meg a kísérletek — a „minden évben újat” jelszava mindenáron való újdonságkeresésében nyilvánult meg. Ennek köszönhetően aztán hamarosan napirendre is került a grafikai határ- területek kérdése: kiálítótermeink- ben, publikációkban sorra jelentek meg az olyan grafikai munkák, amelyek bevallottan más műfajok, sőt, más művészeti ágak alakító eszközeivel operáltak már (Baranyay András rózsaszínűre színezett fotói). Mint várható volt azonban, az újabb és újabb technikai eljárásokkal csak a határterületek számát lehetett lényegesen növelni (a tisztázatlan problémákkal együtt), továbblépni nem sikerült, hiszen — a megkezdett sort folytatva — a határterületek után újabb határterületek következtek volna, melyek már sehogy sem fértek bele a legtágabban értelmezett grafika fogalmába sem. A végső stáció elkerülhetetlenné vált... Mégis, többen megpróbálták a lehetetlent, s eljutottak a grafikai laptól az általában vett műalkotás tagadásáig (Bukta Imre preparátumai a Stúdió ’80. kiálításon), vagy az akciókig, melyekre már a szimpatizáns kritikusok is fölháborodva ütötték rá a pótcselekvés bélyegét (Váli Dezső boxa a jubileumi Stúdió-tárlaton). Ebben a helyzetben — a hetvenes évek vége felé — szinte a meglepetés erejével hatott, hogy 2
