Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC VIRÁG BENEDEK válogatott művei Nemrég adtunk hírt Vitkovics Mihály válogatott műveinek megjelenéséről és már egy újabb, régi mulasztást pótló gyűjteményes kötetet vehetünk kézbe: Virág Benedek Válogatott műveit. Mindkét kötet szerkesztője, az előszó és a jegyzetek írója: Lőkös István. A nagy tudású egri irodalomtörténész nemcsak a hor- vát és szerb irodalomnak, hanem a régi magyar,_fő- ként a felvilágosodás és a reformkor irodalmának is kiváló ismerője. Vitkovics műveinek kiadásakor a genius locit erősítő értékfelmutató szándék is hatótényező volt a feladatvállalásban. Virág Benedek műveinek sajtó alá rendezésekor a helyi kötődés helyett az országos érvényű szempont volt a kizárólagos indíték. Virág kiszorult az iskolai oktatás anyagából. Az utóbbi fél évszázadban néhány figyelemre méltó tanulmányon kívül a szakmabeliek is alig idézték művét és alakját. Mind ez ideig mostoha volt Virággal a könyvkiadás is. Lőkös István a múlt század elején megjelent első kiadásokra támaszkodhatott elsősorban. Virág műveinek máig legteljesebb kiadását még a múlt század közepén Toldy Ferenc végezte el. Az életmű monografikus feldolgozása még mindig várat magára. Lőkös István munkája enyhíti Szauder József jogos panaszát: „Virággal mostohán, értetlenül bánt újabb irodalomtörténet-írásunk”. A múlt század elején oly nagy népszerűségnek örvendő Virág Benedeket a tisztelet ma is megilleti. Alakja, emberi példája versírásra késztette Kosztolányit: a magyar nyelv és stílus mesterének hódol, a műben az embert ünnepli az Ének Virág Benedekről. A kortársak véleményét jellemezve így foglalja össze Lőkös István Virág első könyvének, a Poétái Munkáknak kortársi visszhangját, Csokonai minősítő értékelését: „Csokonai egyenesen a halhatatlanság költőjét látta a világ elé ily karakteres gyűjteménnyel lépő poétában”. Magyar Horatiusként tartja számon Virágot a szűkülő irodalomtörténeti köztudat. Ezer szállal kötődik nagy latin elődjéhez. Horatius egész életművét magyarra ültette és részletekben meg is jelentette. Az idő és a kor távolán át is rokonítja őket a mély és tiszta érzés, a nemes erkölcsi felfogás, az elvekhez való hűség. Mindketten a szorgos, dolgos élet, az igazságból és erkölcsiségből fakadó költői szépség hirdetői. Horatius felszabadított rabszolga fia, a tehetség és érden emeli magasra. Költői halhatatlanságát főként abban látja, hogy ő szerzett először görög mérték sze- reint latin verseket... Virág jobbágy származású, apja felszabadított jobbágy. Htja az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendbe, a pálos rendbe vezet. Tehetsége, képzettsége és létlehetőségei fordították figyelmét a latinos vagy deákos klasszicizmus híveként a római antikvitásélmény felé. A latin auktorok magyarázatos olvasása dúsan kamatozott: Virág adaptálja a latin klasszikusokat, műgonddal és mérséklettel befogadja korokon túlmutató értékeiket. Életeszményének tudja a gondolkodás, magatartás és életmód horatiusi eszményét: az arany középutat. A horatiusi művek magyar tolmácsolásakor sem adja fel költői egyéniségét, saját verseiben is teremtő utánzásról tesz tanúságot: „a deák Horatiusnak, amennyire tőlem kitelhetik, imitator-ja — de nem servus pecus-a akarok lenni”. Életelvként valósította meg a ne quid nimis (a görög méden agan!) bölcsességét. Valóban semmit sem vitt túlzásba, csak a munkából és feladatokból vette ki derekasan a részét. A szenvedés- és szenve- délymentes élet (ataraxia) híve volt. De hiába vallotta, nem adatott meg neki a horatiusi „procul negotiis” lehetősége. Virág nem kapott birtokot, nem volt Sa- binumja, a falernusi bor magyar változatai is ritkán kerültek asztalára. Legendás szegénységű budai házában három szalmaszék állt a vendégek szolgálatára. Az ő otthonát a barátai ékesítették: jelenlétük tette barátságosabbá, szellemi tűzhellyé. Megfordult itt a kortárs magyar irodalom szinte minden jeles alakja: Berzsenyi, Vitkovics, Szemer Pál, Horvát István, Vörösmarty Mihály, Bajza József és sokan mások. A társaság lelke a „szent öreg”, Virág Benedek volt emberi jóságával, pedagógiai és költői hűségével, szenvedélyével. Szegényen élt, az alkotó függetlenséget még a jólétért sem adta fel. Azt tudta megőrizni a szegénységben, ami Horatiusnak a császári, az augustusi dicsfényben és jómódban megadatott: a műhelymunka független nyugalmát, a szellemi kilátó lehetőségeinek megvalósított növéstervét. Virág összegezte az elődök és kortársak eredményeit. Utat mutatott előre: Berzsenyi és Vörösmarty költészetének irányába. A nemzeti nyelv és kultúra pallérozására hívta fel tanítványait. Toldy Ferenc emlékezése szerint így kötelezte őket a haza és a magyarság szolgálatára: „ ... ne feledjétek, hogy mivel tartoztok a közös édesanyának, s maradjatok hívei érzésben és tettel! Emlékezzetek, mit ígértetek nekem. Számon kérem hűségteket!” A tanítványok igazolták a szelíden szigorú Mestert: kultúrahordozóvá és_kul- túrateremtővé váltak. Irodalomban és közéletben egyaránt hirdették az erény klasszikus eszményét, amelyet Virág egyetlen értékként tisztelt: „A nemes virtus: maga ő magának / Bére, jutalma” (Lantomhoz). Népnyi méretekben akarták érvényesíteni az egyéni és közösségi erényeket mesterük intelmét követve: „Óh sok károd után puhább / Nemzet! Büszke magyar! hát nem okosodol?” Baráti, irodalmi kapcsolatai Pécstől Kassáig, Szép- halomtól Debrecenig és Sopronig terjedtek. Ma már tudjuk, hogy a jakobinus mozgalom utáni időkben versekben állít emléket a jó barát Batsányinak, Ka- zinczynak. A börtönben raboskodók szép allegóriája, A kalitkába zárt Madár előre mutat Tompa Mihálynak a szabadságharc utáni híres allegóriáihoz. A humor, a szelíd irónia sem állt távol Virágtól. Egyéni61
