Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre XIII. Szentmiklóssy Alajos
nyadija egyike a legjobb magyar dolgozásoknak. Minekutána Uram öcsém már fellépett a pályán, nem volna-e kedve, ismét próbálni egyet? Nem lehetne-e Martinuzzit választani themául? Nevezetesen halálát? A théma történetekben gazdag. Izabella, Petrovics szép charactereket adnának a rosszban, maga ez a nagy ember a jóban. És osz- tán Castaldo és az ő gazai. S mely emlékezetek! a nemeslelkű Szolimán, a nemeslelkű Rusztán! A halál, mely extra scenam esnék, tragicussá tehetné a dolgot.” Az előzetes fejtegetés után, ahogy Szentmiklóssy darabját kézhez kapta, s beleolvasott, újabb levélben szól a műről: „ ... éppen délben kezemhez érkezett Hunyadi László. Midőn karom kifárada az írásban, elő elő vettem a könyvet, s elragadtatással olvastam. Melly szép nyelv ez az Uram öcsémé! s melly szép az a két ív, mellyet már elolvastam! Ha végig illyen, úgy nem értem Röslernek a Recensensét. Én minden originális darabjaink köztt ezt tartom legelsőnek. Még eddig csak két reflexióm van: 1. hogy sok hosszú beszéd van benne; 2. hogy az a régi idő nagyon érezteti a mi időnk ízlését, gondolkozását. 3-dik az lehetne, hogy eddig a céltól mellyet sejtek, nagyon eltávozik a Fabula. De várjuk a végét.” Azt már sajnos nem tudni, megírta-e később — a darab alapos végigolvasása után — tüzetesebben véleményét a szerzőnek. Levelezésük eddig ismert anyagából ilyen dokumentum nem ismeretes. Az előzetesen papírra vetett elismerő, ugyanakkor kritikai észrevételeket is tartalmazó vélemény lényegesen aligha változott, legfeljebb a példaanyag szaporodott egyik és a másik oldalon egyaránt. Szentmiklóssy drámája ui. nem a legrosz- szabb egykorú kísérletek közül való. Nyelvezete meglepően gördülékeny, a szöveg nagyobb hányada ma is kellemes, könnyedén olvasható, sőt jól előadható. S bár a Kisfaludy inspirációk aligha tagadhatok e mű létrejöttében, mégis — a nyelvezet mellett — az eredetiség minősül az egyik legfőbb erősségnek... ★ Az eddig vázoltakból úgy tűnhet: Kazinczy talán elfogultan ítélte meg Szentmiklóssy adottságait, hisz irodalmi munkásságának további rétegeiről még nem esett szó. Alighanem elég ama folyóiratok és a korban divatos almanachok, zsebkönyvek felsorolása, amelyeknek Szentmiklóssy munkatársa volt, s máris kirajzolódik az a háttér, amely a Kazinczyval való szellemi és irodalmi kapcsolatokat, illetve azok szintjét, egyáltalán Szentmiklóssy munkásságának értékeit magyarázza. Nos, az a versbe foglalt biztatás, amelyet Virág Benedek még talán 1813—14-ben írt Szentmiklóssynak, nem maradt hatástalan. Az 1815-ös évtől kezdődően szinte minden irodalmi folyóirat közli verseit, az Erdélyi Múzeum éppúgy, mint a Szépliteratúrai Ajándék, az Aurora, a Hebe, a Félső-Ma- gyarországi Minerva, az Aspasia, a Koszorú, s az Urania. Nem érdektelen idézni Virág alkalmi versét (a címe: Primóczi Szentmiklóssinak Egerbe), belőle világosan kiérződik: hogyan ítélt a „magyar Horác” a pályakezdő költő próbálkozásairól, s biztatta szinte már a születő romantika törekvéseit sejtetve a hazafiúi versek szerzésére: Édesen és könnyen foly versed. Lolli, ha vidám Orcával nem mond hálát érette, szagoljon Rózsa helyett tormát, kebelét piperézze retekkel. Mégsem hagyhatom én azt helyben egészen, az okból, Hogy szomorú, panaszos s busong nagy része. Mit? ifjú Szívedet a búnak, s nem örömnek szánod-e? Mátra Árnyékát látod. Nézz a bizonyosra s valóra. A sokaság kedvét ne keresd: példája se légyen Útmutatód. Csapj félre, s erősb hangokkal, enyelgő Lantodat elvetvén, Árpád maradékait ébreszd. Ád Eger, és hajdan bátor védője azonnak, Szép tárgyat; várán késő már sírni, de szánni Még szabad, és a jó Hazafit bíztatni reményre. Int az üdő. Lajos! ezt akarám leveledre felelni. Szentmiklóssy verseit olvasva egyébként azonnal szembetűnik a szerző költői készsége, tehetsége. „Talentomának” számos jegye van s első helyen itt is a nyelv csinosságát, választékos voltát említhetnők, de a prozódiai biztonságot, tudást is. Ez magyarázza azt is, hogy Kisfaludy Aurorájának szinte mindvégig munkatársa volt, az 1822-es évfolyamban pl. nyolc epigrammával s egy sapphoi verssel szerepelt — valamennyi klasszicista ízlésének példája. Az utóbbi, A pillangóhoz sikerültebb versszövegei közé tartozik gondolatisága, nyelve és formája szempontjából egyaránt: Tarka pillangó, ki igen szerencsés Vagy te, nem lévén lenyűgözve hímes Szárnyaid, mindég szabadon, s öröm közt Folytatod élted. A szelíd langyú tavasz aetherében Illatot hintő gyönyörű virágok Kelyhiből nectárt iszol; avagy Ámor Kényeit ízled. Flóra sok színű koszorúja melly díszt Nyer, midőn rászállsz; s mi vígan mosolygnak A Kegy-Istennék, ha magát szemükbe Tünteti képed. Ah, de mint egy szép tüneményes álom Nyílsebességgel rövid édes élted Elrepül, s a bús feledék tavának Száll fenekére. Így temet mindent örökös homályba A halandóság, s csak az érdem által Nyer, midőn rászállsz; s mi vígan mosolygnak Győzi meg éjét. Nem kisebb jelentőségű a disztichonokban írt A bájos kehely c. vers sem, sőt — noha korábbi keletkezésű — jobb is amannál. Az antikvitás tiszta fénye s harmóniája uralja a szöveget, csiszolt- sága is szembetűnő, hisz később majd épp az lesz Bajza Szentmiklóssy költészetét vizsgáló kritikájának egyik megállapítása, hogy e líra számos da53
