Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre XIII. Szentmiklóssy Alajos

már a diákévek alatt írogatni kezd, mi több: igyekszik kapcsolatba lépni Kazinczy Ferenccel és Virág Benedekkel is. Kettejük viszonyának egyébként beszédes dokumentuma az a tézisfüzet, amelyre a bevezető sorokban utaltunk, s amely fényt vet arra is, hogy milyen természetű ismeretanyag birtokosává lehettek az egri jogakadémián Ivánsz- ky tanítványai. Az 1814. augusztusában megtartott vizsgán három fő témakör szerepelt. Az elsőben az alábbi kérdések vonultattak fel: „A Magyar Nyelv eredetéről, rokonságáról, és saját alkotmányáról”; „Az Igék Hajtogatásáról”; „A Magyar Nyelv Tökéletességéről”. A második témakör az irodalmi ismeretanyagot foglalta magába az alábbi felosztásban: „Magyar Literatúra Történeteiről, kiterjedéséről, és előmozdításáról”; „A Magyar Literatúrának Terjedtségéről”; „A Magyar Literatúrának Előmozdításáról”. Harmadik témakör gyanánt — a korszokásnak s előírásoknak megfelelően — stilisztikai kérdések szerepeltek a vizsgán, éspedig a következő súlypontozással: „A Magyar Szép Toll közönséges tulajdonságairól”; „A Magyar Szép Toll különös nemeiről”; „A Beszélgetések”; „A Levelek fő tulajdonságai”.

Igen figyelemre méltó a füzet zárópasszusa, amely egyértelmű biztatás a hazai irodalom tanulmányozására: „Aki a Szép Tolinak előadott nemeiben jeles előmenetelt kíván tenni, szükséges: hogy dolgok isméretével és jó ízléssel bírjon, és a hazai jeles írókat szorgalmatosán olvasgassa”.

Szentmiklóssy igen jó tanítványnak bizonyult. Már 1813. januárjában a nyelv kérdéseiről vált levelet Kazinczyval, s egy verssel is köszönti a széphalmi mestert. Kazinczy nyomban el is újságolja a fiatalember jelentkezését Berzsenyinek — megjegyezvén, hogy „szerencsének” tartja a fiatal jurátus jelentkezését, „örvend ismeretségének”, s biztatja: legyen „dolgozó társa” a nyelv és literatúra ügyéért fáradozók közösségének. Szentmiklóssy- nak írott válaszában pedig nyomban kifejti „a nyelvről”, az „ízlésről” vallott nézeteit s ezzel voltaképpen táborába is fogadta. Ez a levél persze csak a kezdet: 1814-től sűrűn fordul a posta Széphalom és Szentmiklóssy lakhelye között s a levelek egy igen élénk szellemi kontaktusra utalnak — jóllehet, a levelezés anyagának ma csak töredékét ismerjük. Azt mondhatni: 1814 és 1820 között Kazinczy szinte minden vele és körülötte történt eseményről tudósítja fiatal barátját s reflektál annak véleményére, de írásaira is. 1814. január 7-én pl. a Mondolat megjelenéséről tudósítja Szentmiklóssyt; jó hónappal később Berzsenyi leveléből idéz egy a niklai poéta emberi nagyságát és szerénységét méltató sort; majd néhány hét múltán a debreceni festő-tanárnál, Kiss Sámuelnél tett látogatásáról számol be, ahol is klasszicista ízlésével harmonizáló rajzvázlatokat tekintett meg. Arról is sietve tudósítja az akkor már jogvégzett fiatalembert (1814. november 25-én írta e levelét), hogy nála járt barátjával báró Wesselényi, majd — ugyanebben a levélben — arról is vall, mennyire bízik barátai és küzdőtársai, Szemere Pál és Kölcsey ítéletében és ízlésében. Máskor megelégedéssel nyugtázza, hogy Szentmiklóssy máglátogatta Pesten Virág Benedeket és Horvát

Istvánt, mindkettő — írja az 1815. március 1-én kelt levélben — „tiszta lélek” s külön is dicséri Virág költői-írói munkásságát s emberi nagyságát.

Ahogy múltak az évek s maga Szentmiklóssy is aktív részese lett irodalmunknak, Kazinczy nyomban reflektál barátja alkotói produktumaira is. Így nevezetesen Szentmiklóssy Hunyadi László c. öt- felvonásos szomorújátékát nyugtázza megelégedéssel. Két levelében is ír róla. Az első 1820. június 24-én kelt s valójában még csak a mű megjelenésének hírén örvendezik, de úgy, hogy nyomban kis fejtegetés-elemzés lesz a levél a drámairodalomról, ezen belül a kortárs magyar drámairodalom helyzetéről. „Magam adám fel tegnap az Uram öcsémhez írt levelet az Újhelyi postán — olvassuk a levél bevezetőjében —, s alig estem által a dolgon, midőn kezembe adák az Uram Öcsémét, amelyben Hunyadijának megjelenését tudtomra adja. Még nem elég; a Patikariushoz menék, ki egyike a legjobb embereknek, akiket valaha Isten teremtett, s az előttem bontá fel a Budai és Pesti német Újságot, No XLIX. de dato 18 Jun. s míg ő magát az Újságot futá végig, én a Gemeinnützige Blätterbe pillanték, s a Hunyadi László Recensióját kiírtam, hogy ha majd megérkezik Szemerétől a nyomtatvány, azt a Munkával öszvehasonlíthassam. Nagy gáncsok! igazak-e, nem tudhatom.”

Ezután — Szentmiklóssy „talentomait” dicsérve — kezd a drámaírás kérdéskörével kapcsolatos fejtegetésekbe: „Nem Ui’am Öcsém felől, kinek ta- lentomai s gyakorlott s igen szerencsés tolla felől minden jót vártam s várok, hanem más Tragicu- saink s Teremtőink felől szólván, és azt jegyzettem meg már több esztendők előtt, hogy ők igen könnyűnek nézik az igen nehéz munkát, s többére a nagy remekek ismérete nélkül teremtgetnek. Qui stupet in Kotzebüe, hogy a Horatz szavaival éljek, ugyan hogy teremthetne az valami jót? Bessenyei György alig gondolta rá magát, hogy egy Tragoediát kellene írni, s kész volt a munka, Horváth Adám pedig 1790 egy Literatori Ülésünkben, Generalis Gróf Fekete János házánál, Balog Péter és más Nagyok előtt, arra akará magát ajánlani, hogy ő minden héten ád egy originális Tragoediát vagy Comoediát, úgy hogy én, aki éppen ezen kedves barátom mellett ültem, majd eldőlék ijedtemben. Horváth, aki valaha Debreceni Togátus volt, és sokat papolt..., azt gondolta, hogy theat- rumi darabot oly könnyű írni, mint egy talis qua- lis Predikátziót... Azt a híres és közönségesen csudáit német új Schuldot, melyet Döbrentei is, Báró Vécsey Pál is Szerdahelyt Zemplben, egy harmadik és negyedik is nálunk és Erdélyben fordított, én néhol gyönyörködéssel, néhol bosszankodással olvastam. Képzelje ellenben Uram Öcsém, nem kelle-e áldott napomnak lenni annak, amidőn Bécsben 1815 a Congressus alatt, az Udv. Theatr- ban a Göthe Iphigeniáját játszák szemeim előtt, s Iphigeniát Mad. Adamberger adta. Midőn előlépe a Coulisszek közül, háromszor szakasztá félbe szavát a taps. De a theatrumi darabok dolgozása a legnehezebb probléma is, addig fogjuk rossz, igen rossz, jó, fél jó dolgozások által próbálgatni a pályát, míg azt mi is szerencsésen megfutjuk s Uram Öcsém felől én azt hiszem, azt várom, hogy Hu52