Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre XIII. Szentmiklóssy Alajos
delmeztek az Egri Lyceum Palotájában Nemes és Tanult Primóczi Szentmiklóssy Aloyz, Okolicsányi Okolicsányi János, Kóczián József, Melléthei Barna Ignátz, Lászlófalvi Eördögh Menyhárt, II-dik Esztendőbéli Törvénytanuló Urak 1814. Évben Augustus Hónapban, Ivánszky Antalnak, Magyarországon mind a két Bíróságbéli Ügyek Hites Védőjének; azon Egri Lyceumban a Magyar Nyelv és Literatúra Nyilván s Rend szerént való, és a Görög Nyelv Időközbéli Tanítójának Oktatásaiból.” Literatúráról lévén szó, a cím három momentuma érdemel különösebb figyelmet. Az első az egri jogakadémia oktatási rendjével kapcsolatos, ui. már a XVIII. század végén önálló katedrája volt itt a magyar nyelvnek s a nemzeti literatúrának s a tanévek végeztével a hallgatóság nyilvános vizsga formájában tett szerzett ismereteiről bizonyságot. Másodikként szükségképpen a magyar nyelvet és irodalmat tanító tanár személyére (Ivánszky Antal) kell utalnunk, aki a kor olyan közismert írójával, illetve tudósával tartott fenn személyes kapcsolatot, mint pl. Vitkovics Mihály és Horvát István. Harmadik helyen a vizsgázók egyikére kell felfigyelnünk, primóczi Szentmiklóssy Alajosra nevezetesen, aki a XIX. század első felének magyar irodalmi mozgalmaiban vállalt tevékeny szerepet, s nem kisebb személyiségekkel tartott hosz- szabb-rövidebb ideig kapcsolatot, mint Kazinczy Ferenc, Berzsenyi Dániel, Döbrentei Gábor, Vitkovics Mihály és Virág Benedek ... ★ Szentmiklóssy Alajos 1793. október 12-én született a régi Gömör vármegye Királyi nevű helységében. Családja félig-meddig mágnás família, apja Szentmiklóssy László királyi tanácsos volt, anyját Szlavnicai Sándor Krisztinának hívták. Az ifjú Szentmiklóssy Rozsnyón kezdte középfokú tanulmányait, majd Pesten, Nagyszombatban, illetve megyénk második iskolavárosában, Gyöngyösön folytatta. A bölcsészeti osztályt Vácott végezte el. Jogásznak készült, így került Egerbe, ahol 1812— 14-ben az érseki jogakadémia hallgatója volt. Az Egerben eltöltött két tanév meghatározónak bizonyult életében: szépírói ambíciói itt jelentkeztek az intézet kiváló tanára, Ivánszky Antal munkájának eredményeképpen. Ivánszky Antal jeles tanára volt az intézménynek, nyolc nyelven írt és beszélt, kiváló jogász volt s az irodalomnak is avatott ismerője. Nyilvánvalóan tudatában volt munkája jelentőségének s azt is tudta: Pápay Sámuel és Bodnár Antal szellemét, oktató munkájának eredményességét kell folytatnia, illetve biztosítania a katedrán. Még akkor is, ha egyben-másban módszere, szemlélete el is tért az elődökétől. Jellemző pl., hogy a tanári állásának elfoglalását követő években is (1808-ban nevezték ki rendes tanárnak) a literatúra kérdéseiről vált levelet régi barátjával, az Egerből már évtizeddel előbb eltávozott Vitkovics Mihállyal. Vitkovics — aki ekkor már Kazinczy „pesti triászának” tagja — a legfrissebb eseményekbe is beavatja, így Ivánszky a legautentikusabb forrásból szerzi újabb és újabb információit a literatúra dolgairól. 1810. május 7-én kelt levelében írja neki Vitkovics: „ ... a velem való gyakortább levelezést; minthogy én ki a hazai nyelvért élek s halok, azon felül, hogy benne jártasnak méltán állíthatom en- magamat, itt Pesten laktomban sok előkelő literá- torainkkal szoros ösmeretségben élvén, e mostani hivatalodban sokban segíthetek, sokban kalauzod lehetek. Többi közt, Virágon és Verseghyn kívül, Horváth Istvánnal, a nagy Révai volt első tanítványával, sőt a nyelvtudásra nézve szakasztott másával, a mostani országbírája titoknokával; és Szemerei Szemere Pállal barátságban élek, társaságot kötöttem. Mi hárman, kiket ama tudós nagyérdemű literátorunk, Kazinczy Ferenc, kivel két esztendő óta levelezek, »triásának« keresztelt, ösz- szevetett vállal s forró igyekezettel dolgozunk nyelvünk virágzása előmozdításán. Ezt a két hazafit igen szeretem; és te, ki soha nem láttad, hogy távolodban is megösmerhesd őket, róluk bővebben értekezem.” Nem kevébé volt fontos Ivánszky számára a levél Horvát István és Szemere Pál munkásságát bemutató passzusa sem, abból tudhatta meg, hogy Horvát István — Boldogréti Víg László „álnév alatt” — igen „sokat... fáradozott, írt nyelvünk ügyében”, hogy „a nevezetesebb régiségeinket mind által meg által forgatta s kimerítette”, hogy „húsz foliánsnál többet tesznek kéziratai”, mi több: „a tisztelt Révait Verseghy ellen ő mentette leg- hathatósban” s „ő recenseálta” Pápay Sámuel munkáját is, A magyar literatúra esméretét a Hazai Tudósítások c. lapban. Innen tudhatta közvetlenebbül azt is, hogy Szemere Pál személye „azon tudós vitázásbúl” „nevezetes”, „mellyben a Kazinczy és debreceniek között, a Csokonai sírja felírásában előkerült »Arcadia« szó miatt eredt civako- dásba tollal beleszóllott”. A fentieket kiegészíti Vitkovics egyéb, Ivánszky oktató munkája szempontjából különösen fontos információkkal is. A pesti egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékén működő, a kazinczyánus ifjúság által megvetett Czinke Ferencről közöl egy sor adatot — azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy Ivánszkyt óvja a tehetségtelen, Révai Miklós tanszékét bitorló Czinke legcsekélyebb követésétől is. „ ... Czinke verseit és beszédét, az ezekre kijött paródiával és recensióval együtt küldöm, — írja Vitkovics —. Ezek megtanítanak, Czinke grammatikáját soha meg nem venni... Czinke... nem arra való, hogy magyar nyelvet, mégpedig az univerzitásban tanítson. Amint is a paródia és recen- sió olvastával minden hallgatói, kik így is kevesen valának, odahagyták. Így jár az olly tanító, aki készületlenül lévén, mégis nagy elbizottsággal hozzáfog az íráshoz és országos professori tónussal akar demostheneskedni Magyarország szerte.” Ivánszky élt a Vitkovics felkínálta segítséggel, hogy ti. megismerteti őt Szemerével és Horvát Istvánnal személyesen is. Horváttal később levelezést is folytatott. A kapcsolatok ilyetén való ápolása révén a tehetséges tanár korszerű ismereteket nyújtó előadásokat tarthatott s tanítványait a magyar nyelv és irodalom szeretetére nevelte. Munkája eredményességére vall, hogy a fiatal jogász Szentmiklóssy 51
