Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Az idegenforgalom kezdetei Heves megyében
> MÚLTUNK JELENE Az idegenforgalom kezdetei Heves megyében Az első idegenforgalmi eseményeket az 1500-as években élte át Eger népe. Mátyás király feleségének, Beatrix nápolyi királylánynak unokaöccse, Estei Hyppolit, aki tizenkét éves korában lett egri püspök (hatéves korában már bíboros volt) és huszonkét éven keresztül élvezte az egri püspöki javadalmakat, Olaszországban élt, és néhányszor meglátogatta vidám olaszaival Eger várát és városát, farsangi mulatságokat rendezett a várbeli palota előtt, kedélyes lovagi tornákat, amelyeket az egri nép a várfalak tövében nézett végig, majd medvevadászatra hívta meg vendégeit a szarvaskői erdőbe. Három évtized múltán a város és a vár úgyszólván teljesen elpusztult, majd a század végén megkezdődött a kilenc évtizedes török uralom. A történelem e súlyos évszázadaiban csak néhány török, angol és orosz utazóról tudunk, akiknek emlékiratai, utazási naplói eddig napfényre kerültek. Ezek sem valami jó hírét vitték a városnak, kivéve Evlia Cselebi török utazót, aki szerint az egri vár kövei elefánt nagyságúak és az égig érnek. Tudunk egy Robert Townson nevű angolról, aki 1793-ban járt Egerben és Gyöngyösön. Két dologról emlékezett meg, a Lyceumról és a borról. Az előbbit fejedelmi épületnek nevezte, a borról annál rosszabb véleménye volt. „Az egri bor — írta — teljes joggal örvend nagy hírének, vetekszik a burgundival, csak éppen Egerben nem kapható. Szánalomra méltó bort kellett innom a püspök pincéiből, mert a vendéglőben ezt árusítják és csak a püspöknek van italmérési joga. A Lyceumon kívül nincs más Egerben, ami az idegent érdekelhetné. Általában igen silányan épült város, csak a kanonokoknak vannak jó házaik.” 1810-ben Boronyevszky Vladimir cári tengerésztiszt kíséri végig a városon a Triesztből hazafelé tartó orosz tengerészeket, a törökök ellen harcoló földközi-tengeri flotta legénységének egy részét. Ütibeszámolójában megemlíti a Lyceumon kívül a vár romjait, a szállodát (megálltunk a piszkos fogadó előtt) és a fürdőket (a fürdők igen jól építettek, tágasak és tiszták). A víznek nincs kénes illata, de tulajdonságai majdnem olyanok, mint a budai fürdőké. A kertben több ezer narancs- és citromfát láttunk. Az orose tengerésztiszt, miután látta a püspök gazdagságát és a nép szegénységét, sajnálkozás nélkül hagyta el Egert, „ezt a -kis Rómát”, melyre „gőg, fennhéjázás és lealacsonyító ellentétek a jellemzők”. Joseph Krickel bécsi polgár 1827-ben Bécsből Jeruzsálembe indult, a Magyarországon átvezető útjában megtekintette Egert is, amelyet épp akkor nagy tűzvész pusztított el. Ugyanakkor tartotta bevonulását Pyrker érsek is. A XVIII. század elejétől fogva idegenforgalmi idényjellegű tényező Eger iskolaváros mivolta ... Az iskolatípusok szaporodásával és fejlődésével egyre több diák tartózkodik Egerben, akiket a szülők szeptemberben hoznak és az iskolaév végén visznek haza, de a téli és tavaszi iskolai szünetek idején is megfordulnak a városban. A fogyasztók számának növekedését jótékonyan érzi a mező- gazdaság, ipar és kereskedelem, és a lakosság is megtanulja a következő századokban a szállásadás írott és íratlan szabályait. Erre annál nagyobb szükség volt, mivel intemátusok, kollégiumok csak a XIX. század végén és a XX. század elején épültek, s a diákok magánházaknál helyezkedtek el. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy az így kialakult gyakorlat volt a kisiskolája a fizetővendég-szolgálatnak. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Eger megyei és járási székhely. A megye és járás népeinek ügyeit intéző közigazgatási hivatalok és bíróságok ügyfélforgalma nem lebecsülendő a város idegenforgalma szempontjából. De ez még mindig nem a mai értelemben vett idegenforgalom. A szabadságharc után húsz évvel, 1868-ban történt olyan esemény, amely megközelíti az „igazi” idegenforgalom ismertető jegyeit. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri nagygyűlése volt ez az esemény, amelynek oly nagy jelentőséget tulajdonított Eger városa, hogy megemlékezésül márványtáblát helyezett el a városháza előcsarnokában. A nagygyűlésnek pontosan 594 résztvevője volt (Amerikából is egy sebész professzor) és augusztus 4-től 29-ig tizenhárom témakörben dolgozott. Munkájáról testes kötet jelent meg nyomtatásban és egy „Napi Közlöny” hat száma Monte33
