Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Az idegenforgalom kezdetei Heves megyében

> MÚLTUNK JELENE Az idegenforgalom kezdetei Heves megyében Az első idegenforgalmi eseményeket az 1500-as években élte át Eger népe. Mátyás király felesé­gének, Beatrix nápolyi királylánynak unokaöccse, Estei Hyppolit, aki tizenkét éves korában lett egri püspök (hatéves korában már bíboros volt) és hu­szonkét éven keresztül élvezte az egri püspöki ja­vadalmakat, Olaszországban élt, és néhányszor meglátogatta vidám olaszaival Eger várát és vá­rosát, farsangi mulatságokat rendezett a várbeli palota előtt, kedélyes lovagi tornákat, amelyeket az egri nép a várfalak tövében nézett végig, majd medvevadászatra hívta meg vendégeit a szarvas­kői erdőbe. Három évtized múltán a város és a vár úgy­szólván teljesen elpusztult, majd a század végén megkezdődött a kilenc évtizedes török uralom. A történelem e súlyos évszázadaiban csak né­hány török, angol és orosz utazóról tudunk, akik­nek emlékiratai, utazási naplói eddig napfényre kerültek. Ezek sem valami jó hírét vitték a vá­rosnak, kivéve Evlia Cselebi török utazót, aki sze­rint az egri vár kövei elefánt nagyságúak és az égig érnek. Tudunk egy Robert Townson nevű angolról, aki 1793-ban járt Egerben és Gyöngyösön. Két dolog­ról emlékezett meg, a Lyceumról és a borról. Az előbbit fejedelmi épületnek nevezte, a borról an­nál rosszabb véleménye volt. „Az egri bor — írta — teljes joggal örvend nagy hírének, vetekszik a burgundival, csak éppen Eger­ben nem kapható. Szánalomra méltó bort kellett innom a püspök pincéiből, mert a vendéglőben ezt árusítják és csak a püspöknek van italmérési joga. A Lyceumon kívül nincs más Egerben, ami az idegent érdekelhetné. Általában igen silányan épült város, csak a kanonokoknak vannak jó há­zaik.” 1810-ben Boronyevszky Vladimir cári tengerész­tiszt kíséri végig a városon a Triesztből hazafelé tartó orosz tengerészeket, a törökök ellen harcoló földközi-tengeri flotta legénységének egy részét. Ütibeszámolójában megemlíti a Lyceumon kívül a vár romjait, a szállodát (megálltunk a piszkos fo­gadó előtt) és a fürdőket (a fürdők igen jól épí­tettek, tágasak és tiszták). A víznek nincs kénes illata, de tulajdonságai majdnem olyanok, mint a budai fürdőké. A kertben több ezer narancs- és citromfát láttunk. Az orose tengerésztiszt, miután látta a püspök gazdagságát és a nép szegénységét, sajnálkozás nélkül hagyta el Egert, „ezt a -kis Rómát”, melyre „gőg, fennhéjázás és lealacsonyító ellentétek a jel­lemzők”. Joseph Krickel bécsi polgár 1827-ben Bécsből Jeruzsálembe indult, a Magyarországon átvezető útjában megtekintette Egert is, amelyet épp akkor nagy tűzvész pusztított el. Ugyanakkor tartotta be­vonulását Pyrker érsek is. A XVIII. század elejétől fogva idegenforgalmi idényjellegű tényező Eger iskolaváros mivolta ... Az iskolatípusok szaporodásával és fejlődésével egyre több diák tartózkodik Egerben, akiket a szü­lők szeptemberben hoznak és az iskolaév végén visznek haza, de a téli és tavaszi iskolai szünetek idején is megfordulnak a városban. A fogyasztók számának növekedését jótékonyan érzi a mező- gazdaság, ipar és kereskedelem, és a lakosság is megtanulja a következő századokban a szállás­adás írott és íratlan szabályait. Erre annál na­gyobb szükség volt, mivel intemátusok, kollégiu­mok csak a XIX. század végén és a XX. század elején épültek, s a diákok magánházaknál helyez­kedtek el. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy az így kialakult gyakorlat volt a kisiskolája a fi­zetővendég-szolgálatnak. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Eger megyei és járási székhely. A megye és járás né­peinek ügyeit intéző közigazgatási hivatalok és bíróságok ügyfélforgalma nem lebecsülendő a vá­ros idegenforgalma szempontjából. De ez még min­dig nem a mai értelemben vett idegenforgalom. A szabadságharc után húsz évvel, 1868-ban tör­tént olyan esemény, amely megközelíti az „igazi” idegenforgalom ismertető jegyeit. A Magyar Or­vosok és Természetvizsgálók egri nagygyűlése volt ez az esemény, amelynek oly nagy jelentőséget tu­lajdonított Eger városa, hogy megemlékezésül márványtáblát helyezett el a városháza előcsarno­kában. A nagygyűlésnek pontosan 594 résztvevője volt (Amerikából is egy sebész professzor) és au­gusztus 4-től 29-ig tizenhárom témakörben dolgo­zott. Munkájáról testes kötet jelent meg nyomta­tásban és egy „Napi Közlöny” hat száma Monte­33

Next

/
Thumbnails
Contents