Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Bódi Béla: A villamosenergia-termelés hatékonysága a Mátraalján

A villamosenergia-termelés hatékonysága a Mátra alján

Az olajár-robbanás és a nyomában kibontakozó energiaválság új, eddig még nem ismert megvilágításba helyezte az energiagazdálkodás problémáit az egész világon. Ennek természetes következménye, hogy az egyre drágább és ugyanakkor egyre nehezebben beszerezhető kőolaj-felhasználás csökkentése érdekében, mind nagyobb figyelem fordul az egyéb — közöttük az eddig költségesnek, vagy túlságosan gyenge minőségűnek tartott — energiahordozók felé. Így kapott új lendületet az atomenergia-felhasználás újabb lehetőségeinek kutatása (fúziós energia), illetve az atomerőművek építése és az úgynevezett természeti energiák (szél, nap, árapály stb.) hasznosítását célzó kutató-, fejlesztő tevékenység és kísérleti munka. Ma még mindezeknél kedvezőbb eredményt biztosít azonban az a technológia, amely a különböző gyenge minőségű, fiatal szénféleségek (lignit, tőzeg, pala) bázisán létesít új energiatermelő kapacitásokat. Ezen a területen is jelentős szerepe van ugyan az egészen újszerű technológiák kutatásának — mint például a szén föld alatti elgázosításának, vagy a nagy nyomású gázgyártási eljárásoknak — a nagy volumenű villamosenergia-termelés gyakorlati megvalósításának szintjére azonban csak a hagyományos széntüzeléshez hasonló lignittüzelés jutott el. Ezért nyugodtan állíthatom, hogy az erőműépítésben a fő irányzatokat az atomerőművi és a gyenge minőségű szeneket hasznosító erőművi technológiák képviselik ma az egész világon.

Közismert, hogy energetikai szempontból hazánk sem gazdagabb azoktól az országoktól, akik az utóbbi években időszakos, vagy tartós energiakorlátozásra kényszerültek. Sőt, az is ismert, hogy a felhasznált energiahordozók jelentős részét, például a kőolaj 80%-át külföldről kell behoznunk, ami a népgazdaság számára évről évre növekvő terheket jelent. A kényszerítő körülményekre a magyar energiagazdálkodás is reagált, s a számos energiapolitikai intézkedés mellett megtalálható e reagálásban az előbb említett két új tendencia gyakorlati érvényesülése is: Pakson atomerőmű épül, és új, fontos szerepet kapott a hazai szénféleségek felhasználása, s ezen belül a lignithasznosítás programja. Mindezekből tehát könnyen belátható, hogy a Mátra alján, Visonta térségében működő energetikai komplexumot, a Gagarin Hőerőművet és a Thorez Bányaüzemet úgy is kell tekintenünk, mint egy energetikai koncepció — sok tekintetben a jövőre nézve is iránymutató — gyakorlati modelljét. Ez a koncepció — nevezetesen az, hogy lehet a lignitbázison gazdaságosan és kellő biztonsággal nagy mennyiségű villamos energiát termelni — ma már a gyakorlatban beigazolódott. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az erőmű az első blokkjának 10 évvel ezelőtti párhuzamos kapcsolása óta — a művelés alá vont kb. 200 millió tonnás visontai lignitvagyonból — 51 millió tonna lignit felhasználásával 32 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt, s ez évben a szénbázisú villamosenergia-termelés 41%-át biztosítja.

A Gagarin Hőerőmű öt korszerű blokkegységből álló, összesen 800 megawatt beépített teljesítőképességű kiépítése, a külfejtéses bányaüzem létesítése a hazai lignit- vagyonúnk energetikai hasznosításának első nagy méretű és úttörő vállalkozása volt. Indokoltan emlegetjük ezt az

28

energetikai komplexumot úgy, mint a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervének egyik legnagyobb ipari beruházását, és jóleső érzéssel gondolunk arra vissza, hogy ezt az úttörő vállalkozást 1973. május 25-én a teljes üzembe helyezést jelentő átadási ünnepségen Kádár János elvtárs szavai indították útjára. S ez az út nem volt könnyű, mint ahogyan azt mindenki tapasztalhatja, aki korábban nem járt területre lép. A gyakorlati üzem nap mint nap újszerű feladatok elé állította az itt dolgozó embereket. Ugyanakkor az 1970-es évek megváltozott energiahelyzete, a szénfelhasználás erőteljesen megnövekedett népgazdasági jelentősége arra kötelezett bennünket is itt a Mátra alján, hogy az ötödik ötéves terv időszakára kidolgozzuk, majd megvalósítsuk a villamosenergia-termelés növelésének és a gazdasági hatékonyság fokozásának célrendszerét.

Melyek voltak ezek a fő célok?

Az első, s talán legfontosabb a termelés stabilizálásának, az erőmű üzembiztonságának növelését szolgáló célprogram volt. Ezen belül elsősorban a kazánszerkezetek intenzív kopása és egyes technológiai segédberendezések nem kielégítő műszaki színvonala miatti gépállások csökkentése képezte a fő irányt.

A másik alapvető célkitűzés a villamosenergia-termelés tervszerű növelése úgy, hogy a tervidőszak végére az erőmű évi 450—500 millió kilowattórával termeljen többet, mint 1975-ben. (Ez a többlettermelés Budapest teljes villamosenergia-fogyasztását 20 napra biztosítja.)

A harmadik a tüzelőanyag-gazdálkodás hatékonyság- növelésének programja volt. Ennek keretében a külszíni fejtéssel gazdaságosan termelhető visontai lignit meny- nyiségének 28—30%-os növelése és az egyre dráguló olajfelhasználás 30—35%-os csökkentése útján évi 65— 70 millió Ft költségmegtakarítás elérése került meghatározásra.

A negyedik fő cél a termelékenység növelését a vállalat szervezettségi színvonalának intenzív fejlesztése, a vállalati belső mechanizmus korszerűsítése útján határozta meg, annak érdekében, hogy az erőmű termelékenységi színvonala saját kategóriájában elérje, vagy legalább megközelítse a nemzetközi viszonylatban élenjáró erőművek termelékenységi színvonalát.

Kétségtelen, hogy az ötéves tervidőszaknak még nem értünk a végére, az eltelt idő azonban már elegendő annak vizsgálatára, hogy mit sikerült a kitűzött célokból megvalósítani, illetve annak a számbavételére, hogy az erőmű munkájának hatékonyságjavulása mennyiben segítette és járult hozzá a népgazdaság energetikai helyzetének javításához, gondjaink enyhítéséhez.

Ami az üzembiztonság fokozását illeti, jól jellemzi a helyzetet, hogy bár a karbantartási tevékenységek inten- zifikálása a gépegységeknél megnövelt karbantartási állásidőket igényelt, az erőmű összüzemi teljesítménykihasználását az elmúlt három és fél év alatt fokozatosan 78%-ról 94%-ra lehetett emelni, megteremtve ezzel a villamosenergia-termelés növelésének legfontosabb műszaki feltételét. Érdemes megjegyezni, hogy a 85— 90% -os teljesítménykihasználás a nemzetközi megítélés szerint is jó kihasználási értéknek minősül.

A villamosenergia-termelés tervezett felfutása időará