Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kriszten György: A szőlő nemesítése

ellenáll a gombabetegségeknek is. Ennek a tevékeny­ségnek terméke a Kunleány néven néhány éve elismert fajta, amelyik jó minőségű asztali bort ad, és magas fagyállósága van, aminek különösen az Alföldön van nagy jelentősége. Az új, ellenálló fajták íze egyáltalán nem emlékeztet a régi direkttermőkre. Minőség tekintetében felveszik a versenyt a V. vinifera származékokkal, mennyiség, ter­mésbiztonság szempontjából pedig messze felülmúlják. Az amerikai alapanyagból és a kelet-ázsiai alapanyag­ból készült új fajták egyesítése reményt ad arra, hogy a gombabetegBégekkel szembeni ellenállóság és a télál­lóság tulajdonságait egyesítsük. Hasonló keresztezések történtek az Egri Állomás Gyöngyösi Telepén. Az itt kapott egyik hibrid a Csabagyöngyével egyidőben érik, fagy- és gombabetegségekkel szembeni ellenállósága is jónak ígérkezik. A rezisztencia nemesítésnek egészségügyi szempontból is óriási jelentősége van. Ha egyáltalán nem, vagy csak kevesebbet permetezünk, akkor a szőlő és a bor fo­gyasztásakor kevesebb idegen anyag kerül a szerveze­tünkbe. Az új rezisztens fajták elterjedésének egyik nagy akadálya a szakma konzervativizmusa. Több évszáza­dos, nagy hírnévnek örvendő fajtáink vannak, mint pl. a Hárslevelű, Olasz rizüing. Valóban kár lenne, ha fel­hagynánk a termesztésükkel, de a jövőben az új faj­táknak feltétlen nagy szerepe lesz. Olyan ez, mint a klasszikus és a kortárs zene kérdése: meg kell fémiök egymás mellett. Még néhány szót a szölőnemesítőkről A régi nemesítők tulajdonképpen nem voltak képzett emberek, hanem a szőlő szerelmesei, akik ösztönösen dolgoztak. Mathiász János vármegyei tisztviselőként kezd­te. Kocsis Pál festőművésznek készült, Stark Adolf vas­kereskedéssel foglalkozott, Teleki Zsigmond és Sándor pedig szőlőbirtokosok és borkereskedők voltak. Teleki Zsigmond rendkívül jó üzleti érzékkel megáldott ember, aki az előbb említettektől eltérően az előállított fajtákat ügyesen fel tudta használni vagyona gyarapítására. A régi nemesítők nem írtak tudományos értekezése­ket, sőt rendszeres írásbeli feljegyzéseket sem igen ké­szítettek. Ezt az időt nevezhetjük a szőlőnemesítés ro­mantikus korszakának, amikor még kezdetleges módsze­rekkel is nagy eredményeket lehetett elérni. A mai szőlőnemesítők hazánkban, de máshol a vilá­gon is állami alkalmazottak, akik erre a hivatásra szán­ták életüket és tudományos szakképzettséggel rendel­keznek. A fajták, a keresztezés, magoncnevelés, az érté­kelés technikáján kívül alaposan ismerniük kell a ter­mesztés jövőbeni feladatait is. Csak ez biztosíthatja azt a lehetőséget, hogy a ma elkezdett munka célkitűzése kb. két évtized múlva a termelés segítségére lesz. Nagyobb képzettség, anyagi lehetőség ellenére kevés­bé számíthatunk olyan kiugró egyéni sikerekre, mint a szakma régi úttörői, hiszen ma már minden számottevő szőlőtermelő állam foglalkozik nemesítéssel. Vannak azonban a nemesítési munkának olyan jellegzetességei, amelyek egyformán jellemzik az elődöket és az utódo­kat. A nemesítőnek rendkívül kitartónak kell lennie, hi­szen az eredményei sokára születnek meg. Igen sok­szor megkezdett munkát kell továbbadnia az utódja számára. A sikeres munkához az élet minden területén kell egy adag szerencse is, de a szőlőnemesítésben a szokásosnál nagyobb mennyiség szükséges. A világhírű Itália cse­megeszőlőt egy nyolc magoncból álló populációból sze­lektálták ki, más esetben ezrek felnevelése sem ad meg­felelő eredményt. A hosszú várakozás, a magoncokkal való állandó együttélés gyakran erősen szubjektívvé teheti a neme- sítőt. Elfogultabbá válhat a fajtájával szemben, mint szülő a saját gyermekével. Valamennyire éplelkű szülő ugyanis nemigen tűz ki olyan célt maga elé, hogy a gyermeke mindenképpen országos elismerésre tegyen szert. A nemesítő a fajtájával kapcsolatban viszont hi­vatalból erre törekszik. Közben viszont könnyen érhe­tik csalódások, mert a termesztésbe való bevezetés után is előbukkanhat egy addig rejtett hiba, s nagy a nem­zetközi konkurrencia is. Korunk gyakran anyagias szemlélete felveti azt a kérdést is, hogy mit, mennyiért érdemes végezni. Alap­ként rendelkezésére áll egy nem túl magas kutatói fi­zetés. Amikor egy fajtát elfogadnak, a nemesítő díjat kap. A termesztésbe szereplő elterjedt fajta után pedig nemesítési jutalékot. Ezeket a juttatásokat azonban leg­többször a munkában részt vett társaival is meg kell osztania. Egy-egy befutott fajtánál ez eléggé szép össze­get jelenthet, de mire erre sor kerül, az illetőnek már igencsak deresedik a haja. Egy jól szervezett háztáji gazdaság több jövedelmet hozhat, mint amit a szőlőne­mesítés után kapni lehet és emellett könnyebben elér­hető. A nemesítési munkát, akárcsak a többi kutatói fel­adatot, tehát nem anyagiak miatt érdemes folytatni. Ezt a hivatást az teszi széppé, hogy mindig jelentkezik va­lami új, ismeretlen, ami művelője számára a régi fel­fedezők életére emlékeztető színes, fordulatos életpályát biztosít. Kriszten György A GYÖNGYÖSI MÁTRA MŰVELŐDÉSI Központban magánvizsgára előkészítő tan­folyam működik, amelynek tanulói tavasz végén érettségiznek. A 64 résztvevő nagy része az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregy­ségnek dolgozója, ezért a három osztály egyikét ott indították el. A tanfolyam részt­vevői hetente két alkalommal is hallgatnak előadásokat és ráadásul a második és har­madik év anyagából egyszerre kellett felké­szülniük. A forma legnagyobb erényének azt tartják, hogy nem iskolaszerű, nem kíván napi felkészülést, hanem év végén kell osz­tályozó vizsgát tenni. KÜLPOLITIKAI FÓRUMMÜ SOR kereté­ben Gárdos Miklós újságíró Irán, Afganisz­tán és az eurorakéták címmel tartott elő­adást a gyöngyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban. HAGYOMÁNY, HOGY AZ EGRI ÁLLAMI 'ZENEISKOLA továbbtanuló növendékei be­mutatkozó hangversenyt tartanak volt ta­náraiknak. Legutóbb a debreceni Kodály |Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola nö­vendékei adtak számot felkészültségükről hangversenyen. HARMINCÖT ÉVE SZABAD HAZÁNK címmel vetélkedőt rendezett Heves nagyköz­ség lövészklubja. A csapatok tagjai elmé­leti kérdésekre válaszoltak a munkásmoz­galom történetéből, majd lövészeti verseny és tréfás ügyességi gyakorlatok következtek. AZ EGRI VAR TÖRTÉNETE című, állandó kiállítás nyílt az egri vármúzeumban, me­lyet dr. Bakos Sándor kulturális miniszter- helyettes nyitott meg. Kő PÁL, MUNKÁCSI-DÍJAS szobrászmű­vész alkotásaiból rendeztek kiállítást Heve­sen. A tárlat megnyitására a Finomszerel- vénygyár hevesi gyáregységében került sor. Az érdeklődők a művész mintegy húsz al­kotását tekinthették meg egy héten keresz­tül. A műveket ezután a Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központban állították ki. A MÁTRA NÖVÉNYEI címmel tartott elő­adást Szerencsés Imre gyógyszerész a gyön­gyösi Mátra Művelődési Központban. SZABÓ LŐRINC KÖLTÖ születésének 80. évfordulójáról emlékeztek meg Hatvanban a Fegyveres Erők Klubjában, ahol a költő művészetéről Tőzsér Ferenc beszélt az ér­deklődőknek. 27

Next

/
Thumbnails
Contents