Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból
személyvonatok duplájára teszik, nem is szólva arról, íogy átállításuk, rendezésük, kocsinként! szétszedésük, ovábbirányításuk mennyi munkát jelent. A személy- szállító vonatok megszámlálására a vasúti menetrend üapján magam vállalkozom, már itthon, e sorokat írva. \ menetrend szerint Budapest—Hatvan—Miskolc, Hat- l/an—Füzesabony és Füzesabony—Miskolc között és visz- ;za 68 személyvonat közlekedik, míg Füzesabony—Eger iözött hasonló viszonylatban 28. Debrecenből, illetve phafc—Pusztakócsról Füzesabonyba 7, Füzesabonyból oda 10 személyszállító vonatot fogadnák és indítanak. Az élet fölgyorsulását legszembetűnőbben talán a közlekedés fölgyorsulásán figyelhetjük meg. Kivált a budapest—miskolci vonal villamosítása után a füzesabonyi állomás kicsinek bizonyult s jelentős bővítés következett, vágányszámnövelés, biztosító berendezések fölszerelése, szociális létesítmények építése. Az átmenő vonatok fogadásán, „kiszolgálásán” kívül is mennyi munka. Naponta átlagosan 300 teherkocsit kell átrendezni. Budapest, Miskolc, Eger és Debrecen felé reggelenként 9 helyi vonatot indítanak. Villamos és olajmotoros vonatokon kívül naponként Debrecenbe két gőzmozdo- nyos szerelvény is közlekedik, az egyik személy, a másik tehervonat. A vasútállomás jelenleg 235 fővel végzi munkáját, a vontatási főnökségen 180-an dolgoznak. A négy vasúti intézménynél mintegy 5—600 fő nyer foglalkoztatást. S ez óhatatlanul rányomja jegyeit a nagyközségre életvitelben, igényekben, gondokban. Mert a „világjáró” vasutasok: híreket hoznak, szokásokat, sőt divatot tolmácsolnak s honosítanak is meg s szinte öntudatlanul is bővítik az itt lakók látókörét is. A MAV-dolgozók havi munkaideje 191 óra. A szolgálati idő esetenkénti tartama a beosztástól függ. Ha a tényleges szolgálati idő meghaladja a havi 191 órát, természetesen pótlékolják. Ha jól jegyeztem föl, 30 százalék a pótléikolás mérve. Azaz végül is nem keresnek gyöngébben, mint vállalatnál, szövetkezetekben. Ez az általános vélemény. Nem is kell hát megkérdezni: nincs bérfeszültség a vasút s az egyéb alkalmazó szervek között. S bármily furcsán hangzik is ez ma, de így igaz: vasutasnak lenni a munkaalkalmon túl hivatást is jelent. Ha ez így igaz, okszerűen vetődik föl a kérdés: vannak-e még Abonyban vasutas „dinasztiák?” De mennyire. Olyan személlyel beszélek, akinek nagyapja, apja vasutas volt, ő is az, de a két fia is. Abonyban alig van család, amelynek valamilyen formában, családtag révén ne lenne kapcsolata a vasúttal. Kommunikációs érintkezés szempontjából nem csekély jelentőségű az sem, hogy mintegy 200—250 füzesabonyi lakos vasutas Miskolcon teljesít szolgálatot. Abonyban pedig környékközségfoeliek. Valamikor a telep volt amolyan vasutas-kolónia. Ma már szétszórtan laknak, itt is s a faluban is. Elvegyültek. És a munka mögött az ember? A róla való gondoskodás? Természetesen érdekel. Hol van már az idő, amikor a vasutas a szolgálati időre a kosztot a jellegzetes, hosszúkás „vasutas táskában” magával hordta. Van módom ámuldozni, amikor az állomásfőnök szíves kalauzolásával végigjárhatom a szociális létesítményeket. Ragyog a tisztaságtól az 500 fős üzemi konyha és ebédlő, mely méreteiben egy kisebb művelődési ház színpadi nézőterének megfelelne. Klubszobák, tv, képeslapok, könyvek. S a szállóhelyek. Az állomási oldalon a férfiak, túl a nők szobái. Az egyenruhához tapadó katonás fegyelem s szőj ár ás folytán a 3—4 ágyas szobák összességét „fcaszámyá”-nak nevezik. Példás rend és tisztaság itt is. Az ágyneműt naponként váltják, zuhany a tisztálkodáshoz, a ruhának zárható szekrénykék, kettő is, az egyikben az utcait, a másikban a munkaruhát tartják. Kaszárnya. . . A szállodai szoba megnevezést elengedve drága pénzért bár ilyen „kaszárnyában” alhat- tam volna nem kisszámú hazai és külhoni kóborlásaim idején. A vasútnak mindig volt itt Abonyban saját orvosa. Van ma is s milyen körülmények között végzi munkáját! Ritkaságszámba menő vizsgáló és gyógykezelő műszerekkel. Négy-öt helyiségből álló kis rendelőintézet ez. A betegségek bizonyos fajtái nagyjából azonos életmódjuk folytán s környezetbehatásra lassan tipizálód- nak. S ezen belül a jellegzetes „vasutas betegség”? Igen, megvan. S változatlanul a reuma. Egy oldalról a mozdony s a kocsik, más oldalról a külső hőmérséklet közötti különbség, mint betegségforrás belátható időn belül nem látszik kiküszöbölhetőnek. Persze az alkati adottság is döntő lehet, ezért a felvételt megelőző orvosi vizsgálatnál erre külön is figyelemmel vannak. Egy reggel megüti a fülemet a rádió közlése: a magyar vasutaknak 140 ezer dolgozója van s igen szorító munkaerőgondja. Ekkor már „ingázó” voltam Abonyba s persze érdeklődtem. Nyugodt, majdhogy derűs a válasz. „Itt, Füzesabonyban nincs munkaerőhiány. Megoldjuk, hogy ne legyen.” Az állomásépülettől balra drótkerítésekkel zárják el a vágányokat, hogy a balesetveszélyt csökkentsék. De nem tehetik meg ezt az állomás közvetlen előterében, ahová a kijáraton tódulnák ki az utasok. Tavaly négy halálos baleset történt. .. Magas életkor, időjárási szélsőségek a figyelőkészséget s a reflexműködést annyira lecsöikkentik, hogy a balesetveszély permanens. Igen, vasúti aluljáró kellene. Mondják, a fölöttes szervek is támogatják e terv mielőbbi kivitelezését. S bár nem közvetlen vasúti érdek, de az aluljáróval megoldódnék a falu és a telep közötti összeköttetés is. Műemlékeink állapotáról sugárzott tv-adásnál há- nyunikat fogott el az indulat : nem akadt egy vödörmyi habarcs megállítani idejében a későbbi szörnyű állagromlást. Nem volt pár tetőfedő cserép sem s ezalatt ezrével nőttek ki, máról holnapra szinte a hétvégiházak. Ez jutott eszembe — hányszor már —- föltekintve a füzesabonyi vasútállomás homlokzatára, — már vöröstéglái sem bírják a dacolást az idővel. A peron lyukasvásott bádogteteje, mely hosszú évek óta nem kapott festéket... Utoljára — kicsit félénken — ezt hozom szóba. Jövőre kezdik a fölújítását. Hogy objektivem túl hosszan időzött el a vasutasoknál? Végül is Füzesabony emblémája a szárnyaskerék. 3. A megnőtt iramú élettempó, a fölfokozott igények egyre nagyobb próbára teszik a szolgáltató intézményeket, nemkülönben a fogyasztókat, igénylőket. A kereskedelem, miután az áru a raktárba, majd a polcokra kerül, funkcionálisan javarészt maga is szolgáltatást végez s szinte rajtunk múlik: tevékenységére melyik címkét ragasszuk rá? „Tisztaprofilúan” szolgáltatást látnak el itt a központi ABC-áruházzal egy haj alatt levő szolgáltatóház, Gelkával, női-férfi fodrászattal, Patyolattal. Ha mindent számba vettem. S .amire nem jut idő a szolgáltatást ellátó üzemekben, ott segít a „magánkisiparos.” Az idézőjel pedig azért kívánkozik a szóhoz, mert nem túl messzi a múlt, amikor az ilyen foglalatos21
