Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból

ságot űző személyt nem csekély pejoratív hangsúllyal pusztán „maszek”-nek volt szokás nevezni. Ma itt is, egyebütt is édesgetik a bizonytalankodót ne habozzon, váltsa csak ki azt az iparengedélyt. Nem bánja meg. Valószínű, hogy így igaz.. . 1977-ben 65, 78-ban 69 volt a számuk s ma. 1979. november 13-án, 75 magánkisipa­ros tevékenykedik Füzesabonyban. Füzesabony városok „árnyékában” fekszik. Ha a ve­vő nem talál a boltban „az igényeknek megfelelő” hol­mit, amely órában meggondolja magát, vonatra ül s beszalad Egerbe, vagy elnéz a mezőkövesdi Matyóföldi Áruházba. Teheti. Percekbe s egypár forintjába kerül. Válójában nem rossz, sőt jó Füzesabony kereskedelmi ellátottsága. Mint egyéb vonatkozásban, kereskedelem­ben is a hatvanas évek közepén kezdte a gyorsabb ira­mú előrelépést. Nézem a statisztikát: 32 kiskereskedel­mi egység, bolt. . . nem csekélység. S ennek pontosan a fele a vendéglátó helyek száma. Most már, ha van rá pénz, inkább korszerűsítésre s nem fejlesztésre költik. A boltok között kitűnően fölszerelt nagyáruháza — én például a jó tanácsra hallgatva épp itt kaptam meg, amit a Matyóföldi Áruházban heteken át hiába kerestem — s messzeföldön híres bútorüzlete. A modem városrész­re emlékeztető Ifjúsági útra, a könyvtár és a gimnázi­um közelébe „vitték ki” a piacot „bentről”. Betonaszta­lok, betonalapzat. Viszonylag higiénikusan folyhatna itt a piaci élet. Igen, csak folyhatna, de nem folyik. Mint­ha csak összebeszéltek volna az abonyiak. Bár van ki­jelölt piacnap, de az teljesen néptelen. Mondják, né­hány 50—60 éves „ráérő” lézeng arra. Fiatalok szinte soha. Nincs rá idő s különben is az üzletekben mindent megkapnak. Elegendő zöldség-gyümölcs boltot láttam sétáim közben, piacra főként zöldáruért szokás menni, itt azonban ez is szükségtelen. Arra pedig se hajlandó­ság, se idő, hogy a tojás és a sárgarépa megvásárlása között egy kis friss hírt, netán pletykát hallgasson meg az emberlánya. Füzesabonyban „nem lehet elsütni a bóvli dolgokat”. A kereskedelemnek leleményességre és utánajárásra van szüksége, hogy az üzletekben megfelelő árukat tud­ja kínálni eladásra. S nemcsak a minőség, de a meny- nyiség sem érdektelen, mert mint a forgalom számada­taiból látni fogjuk, a nagyközségnek saját népességén túl a vonzáskörzetébe tartozó községek tartós iparcikk­vásárlási igényeit is ki kell elégítenie. Az itteni keres­kedelemnek nem piackutatóra, sokkal inkább áruföl­hajtóra van szüksége. Millió forintókban a korábbi esztendő összes kiskeres­kedelmi eladási forgalma 240 millió forint volt. Ebből bolti élelmiszerre 60 milliót költöttek, 147 milliót pedig iparcikkekre. Óriási arányeltolódás az iparcikkek javára. Ha a járás községeire vonatkoztatva nézzük e két szá­mot: élelmiszerre 157, iparcikkekre pedig 198 millió esik. Nyilvánvaló hát, hogy a környék falvainak lakossága zömmel Füzesabonyban szerzi be iparcikk-szükségletét. Már csak a könnyebb hazaszállítás kedvéért is. Fölvetnek még egy kérdést a székhely nagyközséggel kapcsolatosan közölt számadatok. A 240 millió eladási bevételből az élelmiszerek és iparcikkek együttesen 207 milliót tesznek ki, mire költöttek még 33 milliót? Ter­mészetesen az élvezeti cikkeken túl. . . Ne essünk pánik­ba! Egyöntetűen megerősítik, az abonyiak semmivel sem költenek többet szeszes italra, cigarettára, feketére, mint bárhol az országban. Ha e forgalom magasabb, az kizá­rólag a rengeteg átutazó fogyasztásának tudható be. Füzesabonyban egy bölcsőde van. S van szerencsére GYES. A két óvodában nőtt ugyan a férőhelyek száma, de nőtt az „igényjogosultaké” is. Pillanatnyilag 350 fé­rőhelyre 470 a „jelentkezők” száma. Emelkedik a szüle­tések száma s nem tudunk neki zavartalanul örülni. Megint csak rádióközlés: Heves megyében a következő években hatezerrel nő majd az általános iskolások szá­ma, meg kell gyorsítani az iskolák építését. Élőszavas kommentár: vegyék igénybe a kihasználatlan művelő­dési házakat. A múlt tanévben 792 tanulóra 30 osz­tályterem jutott a statisztikai évkönyv tanúsága sze­rint. Egy tanteremre tehát 26,4 gyermek. Egyáltalán nem rossz arány. Az 1965-ben rendeltetésének átadott gimnázium­szakközépiskolában tavaly 215 fiatal tanult. Heves me­gye gimnáziumai között itt a legalacsonyabb a tanulói létszám. Majdhogy azt írtam: érthető, hisz a statisztika szerint 186 tanuló naponta vidékről járt be az iskolába. Jó képességű s képzettségű a tanári kar, mégis nem egy helybeli „igényes” szülő gyermekét a rangosabb, „pati- násabb” egri gimnáziumok valamelyikébe járatja. A szakközépiskola a postaforgalmi tudományok elsajátítá­sára képesít s aki távolból e tanszak végzésére vágyik, az albérletben lakik valahol a faluban. Nincs ugyanis az intézet mellett kollégium. Az alap- és középfokú ismeretek elsajátításáért iga­zán nem sajnálják a fáradságot. A cigánytanulóknak külön osztályt szerveztek díjtalan napközis ellátással. A gimnáziumban 170 „öregdiák” tanul tovább. Az általá­nos iskola a járási művelődési központtal karöltve he­lyébe megy a tanulnivágyóknak. Két tagozat indult eb­ben az évben is a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárában. Szín: a gyár kultúrterme. Idő: műszakváltás után. A „szabadművelődés” fáklyavivője a művelődési ház. Nemrég 23 tagú társadalmi vezetőséget kapott. Munkáját valóban a szó szoros értelmében a nyilvános­ság előtt végzi. Utcai hirdetőtáblájukon — kedvcsináló­nak — bárki olvashatja a jelenleg működő hat szakkör foglalkozási rendjét s azt a hatét is, amit most szer­veznek. A könyvtár beírt olvasóinak száma átlagosan 1000 fő körül mozog. A lakosság számához viszonyítva igen kielégítőnek mondható. Az utóbbi években nem jártam olyan könyvtárban, mely ne keltette volna a túlzsúfolt­ság benyomását. Itt meg se merem kérdezni, vannak-e kibontatlan könyvcsomagjaik. A könyvtárak falai szi­lárd halmazállapotú anyagból készülnek snem gumiból. Nem tágíthatok. S a könyvek csak jönnek, jönnek. Elönt bennünket a könyv? A kiadók terveik szerint zúdítják a könyvek áradatát. Jól teszik, ez a dolguk. Soha nem találtak még az ínyencek annyi nekik való könyvtáp­lálékot, mint ma. S ez jó. De ha megnézzük a könyv­tári olvasók kívánság és kíváncsiság-listáját, bizony az a könyváradáshoz mérten szűk körben mozog. Hadd ne mondjunk örökké visszatérő szerzőket és műveket. De akkor kinek jelenik meg az a sokszáz szerző? Igaz, a közönségigény se lehet ismérv és mérce. Ez szimplifi- kálná, egysíkúsítaná könyvkiadásunkat. De akkor merre a helyes út? „Lenyűgöző” a tv térhódítása s a rádió „fontolvaha- ladása”. Nem szívesen írkálok le holt számokat, de ez­úttal is kényszerülök. Füzesabonyban 1966-ban 707, 1969-ben 1119, 1977-ben pedig már 1707 bejelentett tv- készülék volt üzemben! A rádió-előfizetők száma 1969— 77 között mindössze 34-gyel emelkedett, 1581-ről 1615- re! Elképzelhető, hogy Füzesabonyban 92-vel több tele­vízió működik, mint rádió? A számok ezt mutatják. Bárhonnan szemléljük is, Füzesabonyt hatalmas víz­tornya uralja. Akár jelkép is lehetne. A magyar falvak 22

Next

/
Thumbnails
Contents