Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból
ságot űző személyt nem csekély pejoratív hangsúllyal pusztán „maszek”-nek volt szokás nevezni. Ma itt is, egyebütt is édesgetik a bizonytalankodót ne habozzon, váltsa csak ki azt az iparengedélyt. Nem bánja meg. Valószínű, hogy így igaz.. . 1977-ben 65, 78-ban 69 volt a számuk s ma. 1979. november 13-án, 75 magánkisiparos tevékenykedik Füzesabonyban. Füzesabony városok „árnyékában” fekszik. Ha a vevő nem talál a boltban „az igényeknek megfelelő” holmit, amely órában meggondolja magát, vonatra ül s beszalad Egerbe, vagy elnéz a mezőkövesdi Matyóföldi Áruházba. Teheti. Percekbe s egypár forintjába kerül. Válójában nem rossz, sőt jó Füzesabony kereskedelmi ellátottsága. Mint egyéb vonatkozásban, kereskedelemben is a hatvanas évek közepén kezdte a gyorsabb iramú előrelépést. Nézem a statisztikát: 32 kiskereskedelmi egység, bolt. . . nem csekélység. S ennek pontosan a fele a vendéglátó helyek száma. Most már, ha van rá pénz, inkább korszerűsítésre s nem fejlesztésre költik. A boltok között kitűnően fölszerelt nagyáruháza — én például a jó tanácsra hallgatva épp itt kaptam meg, amit a Matyóföldi Áruházban heteken át hiába kerestem — s messzeföldön híres bútorüzlete. A modem városrészre emlékeztető Ifjúsági útra, a könyvtár és a gimnázium közelébe „vitték ki” a piacot „bentről”. Betonasztalok, betonalapzat. Viszonylag higiénikusan folyhatna itt a piaci élet. Igen, csak folyhatna, de nem folyik. Mintha csak összebeszéltek volna az abonyiak. Bár van kijelölt piacnap, de az teljesen néptelen. Mondják, néhány 50—60 éves „ráérő” lézeng arra. Fiatalok szinte soha. Nincs rá idő s különben is az üzletekben mindent megkapnak. Elegendő zöldség-gyümölcs boltot láttam sétáim közben, piacra főként zöldáruért szokás menni, itt azonban ez is szükségtelen. Arra pedig se hajlandóság, se idő, hogy a tojás és a sárgarépa megvásárlása között egy kis friss hírt, netán pletykát hallgasson meg az emberlánya. Füzesabonyban „nem lehet elsütni a bóvli dolgokat”. A kereskedelemnek leleményességre és utánajárásra van szüksége, hogy az üzletekben megfelelő árukat tudja kínálni eladásra. S nemcsak a minőség, de a meny- nyiség sem érdektelen, mert mint a forgalom számadataiból látni fogjuk, a nagyközségnek saját népességén túl a vonzáskörzetébe tartozó községek tartós iparcikkvásárlási igényeit is ki kell elégítenie. Az itteni kereskedelemnek nem piackutatóra, sokkal inkább árufölhajtóra van szüksége. Millió forintókban a korábbi esztendő összes kiskereskedelmi eladási forgalma 240 millió forint volt. Ebből bolti élelmiszerre 60 milliót költöttek, 147 milliót pedig iparcikkekre. Óriási arányeltolódás az iparcikkek javára. Ha a járás községeire vonatkoztatva nézzük e két számot: élelmiszerre 157, iparcikkekre pedig 198 millió esik. Nyilvánvaló hát, hogy a környék falvainak lakossága zömmel Füzesabonyban szerzi be iparcikk-szükségletét. Már csak a könnyebb hazaszállítás kedvéért is. Fölvetnek még egy kérdést a székhely nagyközséggel kapcsolatosan közölt számadatok. A 240 millió eladási bevételből az élelmiszerek és iparcikkek együttesen 207 milliót tesznek ki, mire költöttek még 33 milliót? Természetesen az élvezeti cikkeken túl. . . Ne essünk pánikba! Egyöntetűen megerősítik, az abonyiak semmivel sem költenek többet szeszes italra, cigarettára, feketére, mint bárhol az országban. Ha e forgalom magasabb, az kizárólag a rengeteg átutazó fogyasztásának tudható be. Füzesabonyban egy bölcsőde van. S van szerencsére GYES. A két óvodában nőtt ugyan a férőhelyek száma, de nőtt az „igényjogosultaké” is. Pillanatnyilag 350 férőhelyre 470 a „jelentkezők” száma. Emelkedik a születések száma s nem tudunk neki zavartalanul örülni. Megint csak rádióközlés: Heves megyében a következő években hatezerrel nő majd az általános iskolások száma, meg kell gyorsítani az iskolák építését. Élőszavas kommentár: vegyék igénybe a kihasználatlan művelődési házakat. A múlt tanévben 792 tanulóra 30 osztályterem jutott a statisztikai évkönyv tanúsága szerint. Egy tanteremre tehát 26,4 gyermek. Egyáltalán nem rossz arány. Az 1965-ben rendeltetésének átadott gimnáziumszakközépiskolában tavaly 215 fiatal tanult. Heves megye gimnáziumai között itt a legalacsonyabb a tanulói létszám. Majdhogy azt írtam: érthető, hisz a statisztika szerint 186 tanuló naponta vidékről járt be az iskolába. Jó képességű s képzettségű a tanári kar, mégis nem egy helybeli „igényes” szülő gyermekét a rangosabb, „pati- násabb” egri gimnáziumok valamelyikébe járatja. A szakközépiskola a postaforgalmi tudományok elsajátítására képesít s aki távolból e tanszak végzésére vágyik, az albérletben lakik valahol a faluban. Nincs ugyanis az intézet mellett kollégium. Az alap- és középfokú ismeretek elsajátításáért igazán nem sajnálják a fáradságot. A cigánytanulóknak külön osztályt szerveztek díjtalan napközis ellátással. A gimnáziumban 170 „öregdiák” tanul tovább. Az általános iskola a járási művelődési központtal karöltve helyébe megy a tanulnivágyóknak. Két tagozat indult ebben az évben is a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyárában. Szín: a gyár kultúrterme. Idő: műszakváltás után. A „szabadművelődés” fáklyavivője a művelődési ház. Nemrég 23 tagú társadalmi vezetőséget kapott. Munkáját valóban a szó szoros értelmében a nyilvánosság előtt végzi. Utcai hirdetőtáblájukon — kedvcsinálónak — bárki olvashatja a jelenleg működő hat szakkör foglalkozási rendjét s azt a hatét is, amit most szerveznek. A könyvtár beírt olvasóinak száma átlagosan 1000 fő körül mozog. A lakosság számához viszonyítva igen kielégítőnek mondható. Az utóbbi években nem jártam olyan könyvtárban, mely ne keltette volna a túlzsúfoltság benyomását. Itt meg se merem kérdezni, vannak-e kibontatlan könyvcsomagjaik. A könyvtárak falai szilárd halmazállapotú anyagból készülnek snem gumiból. Nem tágíthatok. S a könyvek csak jönnek, jönnek. Elönt bennünket a könyv? A kiadók terveik szerint zúdítják a könyvek áradatát. Jól teszik, ez a dolguk. Soha nem találtak még az ínyencek annyi nekik való könyvtáplálékot, mint ma. S ez jó. De ha megnézzük a könyvtári olvasók kívánság és kíváncsiság-listáját, bizony az a könyváradáshoz mérten szűk körben mozog. Hadd ne mondjunk örökké visszatérő szerzőket és műveket. De akkor kinek jelenik meg az a sokszáz szerző? Igaz, a közönségigény se lehet ismérv és mérce. Ez szimplifi- kálná, egysíkúsítaná könyvkiadásunkat. De akkor merre a helyes út? „Lenyűgöző” a tv térhódítása s a rádió „fontolvaha- ladása”. Nem szívesen írkálok le holt számokat, de ezúttal is kényszerülök. Füzesabonyban 1966-ban 707, 1969-ben 1119, 1977-ben pedig már 1707 bejelentett tv- készülék volt üzemben! A rádió-előfizetők száma 1969— 77 között mindössze 34-gyel emelkedett, 1581-ről 1615- re! Elképzelhető, hogy Füzesabonyban 92-vel több televízió működik, mint rádió? A számok ezt mutatják. Bárhonnan szemléljük is, Füzesabonyt hatalmas víztornya uralja. Akár jelkép is lehetne. A magyar falvak 22
