Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból

Füzesabonyt települósrendileg a statisztika így tagolja: központi belterület, Kerecsendi út, Mátra vidéki Fémművek és Pusztaszikszó. E „külső” belterületi részek a rendszeres autóbuszjáratok révén szoros egységet képeznek a központi belterülettel.

A Tiberis menti városalapítás óta a folyópartokat szívesen népesítették be városok és falvak. Nemkülönben az országutak mentét s legfrissebben, 1825-től, hogy Stephenson föltalálta a gőzmozdonyt, a vasutak környékét is. Ha nem is keletkezés-, de fejlődéstörténetében a vasút Füzesabony életének legjelentősebb szakasza. Hídé t, nevét a világban vasúti gócpont-jellegének köszönhette. Tegyük hozzá: jó ösztönnel s tisztánlátással ezért H község is cselekedett. A vasúti csomópontot a népe- Nbb, fejlettebb Mezőkövesdre akarta vinni az állami í*arat. Levéltári anyag a bizonyítók, hogy a mezőkövesdi szűk látókörű képviselőtestület „Fődet nem ' think!” felkiáltással leszavazta a tervet, amikor a vasit céljaira a kisajátítás szóba került. Bezzeg a füzesabo- ijjyiak szívesen adták földjüket az egri, majd debreceni Saspálya alá.

Mennyiben bír jelentőséggel ma a gócponti szerepkör? Akadnak, akik a közúti közlekedésnek és szállításnak lényegesen nagyobb jövőt jósolnak, mint a vasútinak. Síéhány számyvasút leállítása országunkban is ezt a tendenciát sejteti. Mások a vasút megdönthetetlen elsőbbségére esküsznek. Olcsóbb, biztonságosabb, mondják S valóban így igaz. Személyi forgalomnál is mérhetetlenül kényelmesebb, mint az autóbuszi ülőprés.

S Füzesabonyban? Az egri vonal villamosítása óta ■közvetlen az összeköttetés a főváros és a megyeszékhely között. Ellenirányba, Miskolc felé Egerből mérsékelt az »Utazási érdek. Az Abonyból döcögő vonat két- két és fél órás úti idejével a délibáb révedező messziségébe dobba Debrecent. (E vonal haszna inkább a helyközi forgalom bonyolítása: Poroszló, Tiszafüred, Óhat-Pusztakócs, Hortobágy, Balmazújváros között ingázó munkábajárók, vásárra, boltba igyekvők utazgatása.)

Egernek a múltban pitvara volt Füzesabony, az-e «még, s ha igen, marad-e a jövőben is? A múltat idézve [pitvart írtam az imént? Több volt annál: „purgatóriu- ma” az egri „mennyországnak”. Pusztán ennek érzékeltetése kedvéért legyen szabad személyes példával szolgálni. A hajnali fővonali vonatok elcsattogása után közel egy órát kellett az abonyi állomáson várakozni, míg bedöcögött s kiindult a hatvani „helyi vonat” Eger felé. Három év alatt naponként bejáró joghallgató mivoltomban jó pár száz órát vett el (vett el? — adott!) tőlem s együtt utazó kollégáimtól még az éjszaka fanyar levegőjét őrző vasútállomás, annak is a 2. osztályú váróterméből nyíló folyosórésze, ahol már engedélyezett volt a dohányzás. Ö, a várakozásnak mily boldog órái lettek ezek, évődés, lánymustrálgatás mellett még gyorsan is röpültek a percek, kivált, ha a római jog szub- tilis szabályozásait fejtegető kitűnő professzort utánozva „Nóta beme, uraim, a doktrína kedvéért...” bevezető után dőltek a viccek. A nem mindig legépületesebbek.

Később — hogy elmaradt a naponkénti találkozás — változott a kapcsolatom is a füzesabonyi állomással. A vonatablakból rápillantva még mindig éreztem: a közös múlt jogán összetartozunk. S hogy megadatott pár metropolisz pályaudvarával is a találkozás, — az is ide közelített vissza. Az impozánsnak is bízvást mondható méretek mellett isi van valami pótolhatatlanul f amiliáris az itteni hangulatban. Mit sem von le ennek értékéből

— csak fáj —, hogy a falura szolgáló ajtót kilincs hiányában, a be- és kilépéstől függően csupán taszítani vagy rántani kell. Hogy már kinn, a falról hiányzik a vakolat, a valamikor téglalap alakúra kiképzett falborítás helyén a vöröstéglák is csorbultan nézik a vigasztalan őszi koradélutánt.

Aki azonban nem szemlélődni, hanem étkezni, iszogatni, vagy vásárolni akar, bízvást teheti, benn resti, künn kisvendéglő, ABC- és Nagyáruház, péküzlet, pecsenyesütő s tán még egyéb is a térré öblösödő Rákóczi út elején.

Személyes kifogásom nincs az átkok ellen, sőt szeretem őket, gyermekkori kalandozások színterére emlékeztet, de bizonyára akad, aki, enyhén szólva, korszerűtlennek tartja, hogy az utca mindkét oldalán árok fut. Jó, nincs pénz az eltüntetésére, vagy az általános településképbe beleillik.

Akad azonban, ami nem pénzkérdés — s nem is faluképi — s mégsem lehet eltüntetni. Az Állami Biztosító Casoo-népszerűsítő reklámját a falról: szerfölött rövid kombiné-trikószerű öltözékben a valóságosnál nagyobb méretű delnő „terpeszállásban” igézi a mit sem sejtő járókelőt, miközben ölbehullatott kezében néhány szál virágot szorongat. Az ujjak a legkritikusabb testrész fölött fogódznak.

Íme, az állomás épületéből kilépő első, hirteleni benyomásai. Később visszatérünk a most megszakadt séta folytatására.

*

Voit Pál Füzesabony településjellegét szakszerű szabatossággal így írja le: „Az Eger és Laskó patakok között, vasúti csomóponton fekvő, összetett típusú település, keresztútcás központtal és halmazos részletekkel a déli széléhez közel emelkedő templommal.” A templom elhelyezkedése kétségtelenné teszi, hogy Füzesabony ősi magva itt volt s a vasúti fővonal megépítése után innen nyújtózott be a mai központba.

A Megyei Tanács 6/1972. (III. 31.) számú határozatával a már 1970. január 1. óta nagyközségi rangú Füzesabonyt kiemelt alsófokú központ (KAK) kategóriába sorolta. (Ilyen szerepköre van a járásban még Kálnakis.)

Ez év január 1. óta államigazgatásilag Dormánd is Füzesabony Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozik. Ami azt jelenti, hogy minden „közügyét” Abonyban intézik s a lakosság ügyintézésének megkönnyítésére bizonyos meghatározott napokon hetenként fogadóórákat tartanak.

Füzesabony kiemelt alsófokú központi szerepköréből következik, hogy az alább fölsorolt, vonzáskörébe tartozó községek ellátásáról, szolgáltatási és kulturális igényeinek kielégítéséről is gondoskodik. Ezek a községek: S zihálom, Mezőszem ere, Egerfarmos, Mezőtárkány, Besenyőtelek és Sarud.

Tájékoztatásul folytassuk a leokefölmondást: 1783-ban 152 lakóház volt Füzesabonyban. — 1970 január 1-vel 1921 lákóházban 2076 lakást írtak össze. (Ekkortól a tömbszerű építkezési forma következtében nem célszerű többé lakóházakról beszélni, hanem csak lakásokról.)

Az utóbbi években 50—60 lakás épül s vizsgálódásunk idején a lakások száma egész pontosan 2604. „Túl- jó” ez a szám? Egy lakásra ugyanis 2,8 fő jut. Tehát a férj és feleségen kívül 0,8 gyermek vagy szülő...

A villanyhálózat a település egészén „naprakész”. Szinte minden lakásban van villany, a nagyközséget 430 közvilágítású lámpa, fő utcáját mintegy 2 kilométer hosszan ostornyeles higanygőzlámpa világítja éjjelenként.

17