Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból
Jelentés Füzesabonyból / „Füzes-Abony nagyközség Heves vm. egri járásában (1891j 4116 magyar s túlnyomóan kát. lakossal; posta- és távirdahivatal van benne s vasúti csomópont (az Eger felé vezető szárnyvasút kiindúló pontjaj.” (Pallas Nagy Lexikon, I. kötet, 1893) „Füzesabony nagyközség Heves vm. egri járásában (1910j 5372 magyar lakos, vasúti csomópont a budapest—miskolci vonalon (elágazással Eger és Debrecen felél; posta- és távíróhivatal, telefonállomás. Nevezetesek prehisztorikus leletei; környékén a Csörsz-árka nyomai látszanak.” (Révai Nagy Lexikon VIII. kötet, 1913.) 1. A népdal szerinti búsongó katona, aki a majlandi harminckettő helyett inkább nézné a nagy-abonyi két tornyot, nem Füzesabony után sóvárgott, hanem a történelme folyamán hol Pest, hol Szolnok megyéhez tartozó Abony után. A „történelmi hűség kedvéért” jegyezzük ide a harmadik Abony nevét, lévén ilyen is, — Pozsony megye alsócsallóközi járásában. Múltjából Hevesnél nem sok megye tud több kutatási anyagot fölmutatni. Gondoljunk itt az Akadémiai Ki- adó-gondozta három testes kötetre, a Heves megye műemlékei-re, Eger még mindig kiapadhatatlannak látszó múlt-forrásaira, Soós Imre Heves megye községei 1867- ig című munkájára. Széles kapuk tárulnak e munkákban — annyi között — Füzesabonyra is, az elsőként hivatkozott mű II. (kötetében Voit Pál tollából. Segédletükkel rövid visszapillantás az abonyi múltba. Az öregdombi, szikszópusztai ásatások aggályt elűző hitellel igazolják, az újkőkortól folyamatosan élt ember ezen a tájon. A Nemzeti Múzeum kincsei a bronzleletek, melyeket még 1886-ban ástak itt elő. Oklevélben Qbon már 1261-ben. előbukkan. A jelentéktelen falva csikía (még 1550-ben is csak 12 házas férfi lakja) előbb az egri püspökségé, majd érsekségé. Mint fölvonulási terep s előcsatározási színtér Eger-vár ostrománál elpusztul, kisvártatva azonban újranépesül. Mindhiába. Nomen est omen. S a kegyetlen nőmén itt a török. Midőn Dobó után e „gaz náció”-nak sikerül befészkelnie magát Eger várába s érkezik seregük Bécs alatti megveretésének híre, az aggodalomnak s a bosz- szúnaik megint csak áldozatul esik: 1686-ban teljesen elnéptelenedik a falu, hogy — ezúttal már Abon néven másfél évtized múltán ismét talpraálljon. De mivégre?! Rákóczi Pro libertate föliratú zászlója mögött ide a „mirigydöghalár’, a pestis vonul s a lakók meghalnak, vagy elmenekülnek. „Alig maradt 15 ekésjobbágy” — olvassuk. Három évtized s Abon újfent lakott település. A török óta származásiban, eredetben annyiszor kicserélődött népesség konokul berendezkedik a tartós életre. Micsoda boldog korszak! A határ osztatlan, dűlők, parcellák nincsenek, ki-ki a (szabad foglalás” jegyében szánt-vet! Hamisítatlan aurea aetas. .. Templomot emelnek Keresztelő Szt. János tiszteletére — még találkozunk vele körsétánkon — s pecsétre is szert tesz a falu. íme a pecsét leírása: „Élével lefelé fekvő ekevas, felette fűszál és a nap sugarakkal”. A pecsét körirata: „Füzes Abony 1744”. Falukép 1799-ből: már van kocsma, mészárszék, malom, juhászház, kántorház, gazdatiszti lak, hajdúház. . Sőt utóbb még fogadó is épült Füzes-Abonyban. S erre nem kevésbé megbízható s kitűnő tanúnk van, mint Petőfi Sándor. Hívjuk őt útikalauznak, baráti levelei alapján. 1847. május 4-én Pesten keltezett s Kubinyi Rudolfho; írott leveléből: „A napokban utazom, de még magams< tudom, merre? mert egy levelet várok, mely léptéimé intézni fogja. Azonban e kettő közül lesz egyik a utam: vagy egyenesen Szatmárba, vagy felétek Zemf lénibe...” Eldől a kérdés. Még mindig Pesten, május 8-án Keré nyi Frigyesnek küldött leveléből: „A napokban induló! Szatmár felé, hol egy pár ölelő kar s talán egy pár ól mosbot vár.” II. levél Kerényi Frigyeshez: „Füzes-Abony, május 13., — 1847. — Tennap délután vitte szállásomról holmimat a Fejér hajó fogadóbe Ignác barátom és illetőleg szolgám... Az éjét a fogadóban töltéim. Ma jó korán. .. belépett egy piszkos pincéi szobámba, tudtomra adni, hogy készüljek. Egy óranegyed múlva föltelepedtem a szekérre. Űtitársaim már fönn ültek: ... egy borkereskedő zsidó, egy erdélyi szász kalmár, egy lengyel katonatiszt, s egy tót születésű pápista pap, csinos fiatal húgával ... aminek vallja tisztelendő uram a hölgyet... Gyönyörű kompánia!... Már elhagytuk Gyöngyöst, elhagytuk Kápolnát, midőn egyik-másik útitársammal beszédbe kezdtem ereszkedni. . — Késő este értünk ide Abonyba, hol az éjét töltjük. A fogadóban csak két szoba van; az egyiket én, a szász és a lengyel foglaltuk el, a másikat pedig tisztelendő úr szeretetre méltó húgával. Jó éjszakát, jó mutatást kívánok!” Füzesabony-járási vonatkozása miatt érdemes még ideiktatni a Kerényihez intézett III. levél egy passzusát, mely a következő napon, 14-én Debrecenben kelt: „Füzes-Abonytól, hol a múlt éjét töltém, egy nap alatt értünk ide Debrecenbe. Napkeltekor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá; nem röstelli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők...” 1847-ben tehát nemcsak Füzes-Abonyban, de Poroszlón is volt fogadó. Petőfinek elülhetjük. * Olvasom a tréfás, szójátéknak tetsző megfogalmazást: „Füzesabony Heves megye legdélibb járásának legészakibb csücskében fekszik.” A világból nézvést pedig az Alföld s a Bükk-hegység „kapujában”, a Lasikó-patak s az egri Molnár-árok között. Összterülete 8056 kataszt- rális hold, azaz 4637 hektár. Ebből belterület 871 hold. Határterülete alatta marad járása nem egy községének, megelőzi Besenyőtelek, Üjlőrinofalva, Sarud, nem is szólva Poroszlóról, mely tízezer hektárával a duplájánál is nagyobb területen fekszik, mint Füzesabony. Határai délen Dormánd, keleten Szihalom, északon Makiár, nyugaton Kál, délkeleten Mezőtárkány, északnyugaton pedig Kerecsend. Határvonalain tehát meglehetősen sok szomszédközségi, „bebíró” érdekeltsége van. 16
