Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Szücs László: Három megye: MAB

JELENÜNK

i

I

Három megye: MAB

A Magyar Tudományos Akadémia közel 20 évvel ezelőtt (1961) kezdte meg vidéki bizottságainak kiépítését. Szeged, Pécs, Vesztprém és Debrecen után a sort ötödikként a múlt év novemberéiben megalakult Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) zárta. A cél egyértelmű és könnyen kimondható: Borsod, Heves, Nógrád megyében élő és dolgozó tudósok, kutatók, megyei tudományos műhelyek munkájának koordinálása, elmélyítése és segítése.

Úgy érzem, hogy e közegben és új keretben biztos könnyebb lesz dolgozni, kutatni, eredményt közzétenni, megvitatni, mint pl. akár az egy évtizeddel ezelőtti Heves megyei helyzetben, amikor szinte még alig ismerték egymást és kutatási területeiket a kutatók vagy az azzal próbálkozóik. Pedig vallom, hogy voltak már akkor is — nem is kevesen —, akik ezt az utat járták, és nem is eredménytelenül. Ezzel ki is mondtam, hogy a tudományos összefogást, a vidéki tudományos élet segítését, a sikeres tudományos eredmények propagálását várjuk a MAB-tól szűkebb pátriánkban, itt Heves megyében is.

Megyénkben jelenleg közel 60 főhivatású kutató dolgozik. A tudományok kandidátusa fokozattal rendelkezők száma lassan megközelíti a 40 főt. Tudományos kutatással több mint 300 kvalifikált szakember foglalkozik. S aki egy kicsit is járatos a tudományos életben, jól tudja, hogy vannak bizonyos tudományágazati csoportok, amelyek összefognak egy-egy szerteágazó, de hasonló területet.

E keretben szeretném vázlatosan ismertetni Heves megye tudományos életét és lehetőségeit.

A társadalomtudományok művelői főleg a tanárképző főiskola szaktanszékein, az oktatási igazgatóságon, a megyei levéltárban, a múzeumokban és néhány közép-, illetve általános iskolában dolgoznak, kutatnak. E területen elsősorban ideológiai, munkásmozgalmi, történelmi, irodalmi és nyelvtudományi, pedagógiai (módszertani), néprajzi, tudománytörténeti és művészettörténeti munkálkodások folynak és jelennek meg publikációk.

Az alap természettudományok kutatói helyileg lényegesen kisebb területre koncentrálódtak. Tudomásom szerint itt elsősorban növény- és állattani, földrajzi, matematika, fizikai és kémiai kutatások, tudományos próbálkozások jöhetnek egyáltalán szóba, melynek főleg az egri főiskola és a gyöngyösi főiskolai kar tanszékei a műhelyei. E csoportban a bioszféra-kutatástól a lepkefajok vizsgálatán át a spektroszkópiai kutatásokig sok minden megtalálható és szép eredményekkel, de úgy érzem, még közel sem azonos kutatási intenzitással.

Megyénk közel 150 ipartelepet mondhat magáénak. A tudományos fokozatok megszerzésének lehetőségei viXX.

szd.

szont jelenleg elég kedvezőtlenek a vállalati kutatóhelyeken dolgozó kutatók számára. Ennek több oka lehet, de erősen hozzájárul az idegen nyelvek tudásának hiánya is. A műszaki tudományok kutatása tehát a napi ipari feladatok ellátása mellett nem egyszerű dolog1, különösen nem egy olyan megyében, ahol ennek kimondott kutatóintézete vagy egyetemi katedrája nincs. Ezért e terület még ma is elég szerény múltra és eredményre tekint vissza megyénkben. Talán azt is ki merném mondani, hogy a szó igaz értelmében műszaki tudományos kutatás« nincs is, vagy csak elszórtan egy-két helyen folyik, és inkább csak „szárnyait bontogatja”.

Természetesen a megyei műszaki adaptációk és gyártmányfejlesztések magukon viselik a tudományos tevékenység jellegét és igényét is. Ide sorolnám a Gagarin Hőerőmű energetikai kutatásait, megyei építőiparunk szabadalmait, az ércdúsítás vizsgálatát, számítástechnikai csoportjaink termelésirányító információs rendszereinek kidolgozásait, stb. Sokan panaszkodnak viszont arról, hogy a licenciák, az új külföldi gyártmányok és gyártási eljárások bevezetésével foglalkozó gyártmányfejlesztő és gyártástechnológiai műszakiak ilyen irányú tevékenysége nincs megfelelően elismerve. Pedig az adaptációs tevékenység, a licenciák továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen tudományos munka elismerésre méltó és tudományos tevékenységnek tekinthető.

Mindent egybevetve a műszaki kutatások „oroszlán- körmeit” a megyei próbálkozások már jól mutatják. Viszont nagyon fel kellene e területet karolni, hisz az is mutat valamit, hogy megyénk ipari vállalatainál csupán 1—2 tudományos fokozattal rendelkező szakember dolgozik.

Végre meg kell értenünk, hogy a fejlődés olyan szakaszába értünk, amikor az ipar fejlesztését és a termelés növelését — ezzel a lakosság életszínvonalának emelését — olyan körülmények között kell biztosítani, amikor a megye termelő létszáma már nem emelhető. Módunk van viszont szellemi tartalékaink jobb kihasználására és hasznosítására. Ezért oly szükséges a megyei műszaki kutatások erőteljes támogatása és hatékonyságának emelése.

Az orvostudományok kutatásai városaink kórházaiban és megyénk gyógyintézeteiben talán egyre támogatot- tabban és élénkebben folynak. E területet sajnos, szakszerűen nem ismerem, de korábbi tudományszervezési munkálkodásaim feljegyzéseiből tudom, hogy főleg a kórboncnokok, onkológusok, szemészek, hematológusok, légzőszervi betegségek kutatói és nem utolsó sorban a gyógyvizek hatását vizsgáló reumatológusok számos témán dolgoznak és szép sikerrel.

Az agrártudományok kutatói nagyrészt ma márnem9