Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kovács Gyula: Szépelgő és kesergő?

A kiállított festmények legtöbbjét Egerből kölcsönözték, a Dobó István Vármúzeumban, valamint az egri egyházi- és magántulajdonokban őrzött Kracker-művek közül. Ezen kívül a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, továbbá egyéb vidéki és fővárosi ma- o'ángyűjtemény anyagából kerültek bemutatásra Krackernak 1757—1773 közötti datálású, illetve évszámmal meg nem határozott kis- és közepes méretű oltárképei, ■ ltárkép-vázlatai, s más biblikus témájú festményei. A eles barokk művész munkásságát szemelvény esen érzé- Itető kiállításon még helyet kapott, a mester tanítvá- yának, Zirkler Jánosnak (1750—1797), és Kracker egy ■gri pályatársának néhány egyházi jellegű képe is.

A Nemzeti Galéria Kraoker-emlékkiállításánák figye- :mre méltó részét képezte a — festményekkel együtt repeltetett — szép számú barokk rajz-anyag bemutatása. Ezek az újabban meghatározott lavírozott tolles vöröskrétarajzok a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe tartoznak, melyek ekkor kerültek először budapesti tárlatra. A rajzok között olyan vázlatokat is lehetett látni, melyek cseh- és morvaországi oltárképekhez készültek, illetve ezekkel kapcsolatosak. Ezek sorába tartoznak a brünni, az alsó-sebesi, az alt reisch-i és a jászói templomok oltárképeihez, illetve plasztikai díszítéséhez fűződő rajzok. A magyarországi főoltárkép-vázlatok közül, az egri minorita templom, valamint a tiszapüspöki és mezőt árfkányi római katolikus

plébániatemplomok főoltárképeihez 1769—1773 között készített vázlatokat említjük meg. De Krackernak egyéb oltár- és mennyezetkép vázlatai is ki voltak állítva, melyek szenteket s bibliai jeleneteket ábrázolnak. Mindemellett olyan rajzok is előfordultak a tárlaton, melyek nem egyházi témákhoz kapcsolódtak, hanem arc-, kéz- és drapériatanulmányok voltak.

A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe tartozó értékes barokk-rajzokat Zsótér Andor, szegedi hajósgazda — Mikszáth Kálmán egykori barátja — még a múlt század kilencvenes éveiben ajándékozta a szegedi múzeumnak. E most nagyobb nyilvánosság elé került rajzokról,

melyek ........Kraoker vázlatait, valamennyi korszakát

képviselő tanulmányainak és terveinek válogatását tartalmazza” — Jávor Anna így írt: „Az együtt megőrzött sorozat bizonyára magának Krackernak a gyűjteménye, amelyet fiatal korától kezdve magával hordott és egyre bővített, hogy — a kor szokása szerint — újabb megbízóinak e rajzokkal is bemutathassa művészi képességeit, elgondolásait. Jó néhány magyarországi oltárhoz találunk itt tervrajzot — ezáltal mégis bekapcsolódnak kiállításunkba a monumentális festői műfajok —, egyes korai, vagy csehországi megfelelőkhöz társítható vázlatok pedig indokolják Kracker — immár rajzai által képviselt — teljes pályaképének ismertetését.”

Szelesi Zoltán

Szépelgő és kesergő?

Érzések, gondolatok képzőművészetünk helyzetéről

Rágyújtottam, cigarettám vége már parázslóit is, s még égett az ujjaim között tartott gyufaszál. Nem oltottam el gyors megrázással, néztem, hogy ég, magasodik a lángja. A hamutartóban előttem két szál gyorsan ellobbant, épp csak a fejüknél megpörkölődött gyufaszál pihent. Rájuk helyeztem égő gyufámat, hadd égjen, hadd lobogják a máglya. Égett, lobogott. S mint a hirtelen kutyával találkozó macska háta, görbült meg az egyik gyufaszál. De oly kecses pontossággal is, mint a kínai festő ecsetkanyarintása, aki minden egyes ecsetvonás előtt hosszú ideig koncentrál, de izeg is meg mozog is, hogy jól válassza meg a szándékolt ecsetvonáshoz feltétlenül szükséges testtartást, hogy a képre jelölni akart barackfaág oly kecses legyen, mint egy szépséges hölgy pillantása.

Így rándult előttem a hamutartóban szépívű kecses formává a lángjahagyta gyufaszál. Sokáig néztem akcióm eredményét. Meddig őrizhetem, tarthatom meg ezt a szép formát, hiszen a szobám levegőjének tisztaságát óva, mániákus gyakorisággal ürítem a hamutartót. Vessem a szemétkosárba? Nem vetem, szépelgésre támadt kedvem, hiszen itt most előttem az élő energia heveny tűzláng- lobogása merevítette szénfekete színű, fájdalmat és boldogságot egyaránt kifejező ívvé a hamutartóban előttem heverő két gyufaszál közül a kicsit alul lévőt. Van Gogh napraforgós képein a sárga színek alján a sárgák lobo- gását megtámasztó sötétebb színek hordoznak ilyen bol- dogságos, gyönyörűséges kínokat, s egyben dokumentálják is a vegetáció intenzív létezését.

Akciómnak, a gyufaszál reagálásának magam vagyok a közönsége, bár érzem az elém toluló, szépelgő szavak, a nadragulya lehelletét, de manapság a szépelgés szaga megszokott illat, s ez egyszer nem zavar abban — s a tanulságok miatt talán másokat sem —, hogy megosz- szam ezt a házilagosan előállított élményemet azokkal, akik hajlandók a gyufaszálégetés és a képzőművészet közötti összefüggések vizsgálatára. S akik bizonyos ismereteket szereztek már rokon jellegű esetekről. Akik tudják, hogy milyen kevés esély van arra, hogy a meggyújtott gyufaszál egészen hamuvá égjen, és milyen sok, hogy végig ne égjen egészen, s arra, hogy a sercegve, gyorsan elégő fej hamar lehulljon a testről. De mégis az a leggyakoribb, hogy egyszerre marad hamu, faszén és még el nem égett fa a meggyújtott gyufaszálból. A lehetőségek igen sokrétűen variatívak és kombinatívak. És manipulálhatóak is a gyufaszálégetések. Más és más formai eredményt nyerünk, ha nedvesítjük, megnyálaz- zuk, a gyufára helyezzük az égőt, ha valamilyen rendszerben egymásra rakott gyufaszálakat gyújtunk meg. Amikor is arra a nagy döntést igénylő alkotói választásra adódik lehetőség, hogy a gyufahalmazt melyik oldalról gyújtsuk meg.

Megrázom a fejem, kitörlöm szemeimből a szépelgő álmodozás csipáit. Az olvasótól elnézést kérek, hogy ily sokat foglalkoztam ezzel a megcsavarodó gyufaszállal, meg azért is, ha olykor egy-egy pillanatra hitelesnek tűnt a gyufaszál vallomása, a mákony ellen magamsem vagyok immunis.

3