Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szelesi Zoltán: Kracker-emlékkiállítás a Nemzeti Galériában
IRODALOM MŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET Kracker-emlékkiállítás a Nemzeti Galériában A Hevesi Szemle 1979. decemberi számának címlapját az egri Líceum könyvtárának részletét bemutató fotó díszítette. Ez kapcsolódott ahhoz az íráshoz, melyet Fankas András „Az egri bibliotékától a főegyházmegyei könyvtárig” címmel közölt. Ügy a címfotó, mint az említett közlemény révén felvetődött Kracher János Lukács (1717—1779) neve is, aki a könyvtárterem tridenti zsinatot ábrázoló mennyezet-freskóját, a halála előtti évben, 1778-ban fejezte be. Ezzel a klasszicista elemeket is már „úttörőként” felhasználó pompás barokk alkotással való foglalkozás, némiképp — de minden esetre aktuálisan —, az akkor kétszáz esztendeje elhunyt neves osztrák mesterre történt emlékezésnek is vehető, mivel a szóban forgó cikkben elemzett mennyezet-képet a szakirodalom a művész magyarországi főművének tekinti. Kracker nevére és munkásságára dicséretes visszaemlékezés történt azzal az érdeklődést keltő kiállítással, melyet a mester alkotásaiból 1979 szeptemberében a Magyar Nemzeti Galériában létrehoztak. A tizenkilenc festményt és harminchat rajzot bemutató tárlat katalógusának gondos előszava tömören vázolta fel a művész pályafutását. Kezdve az 1717. március 3-án Bécsben született Krackemak, az osztrák fővárosban végzett — 1738—49 közötti — akadémiai stúdiumaitól (ahol P. Troger és F. A. Maulbertsch gyakoroltak rá nagy hatást), el egészen az ötvenes évekbeli morva- és csehországi munkálkodásán át az 1757-ben való Magyarországra kerüléséig, majd az Esterházy Károly egri püspökkel 1764-ben felvett kapcsolatától, az Egerben történt letelepedéséig és a mesternek itt kifejtett termékeny munkásságát lezáró, 1779. december 1-én, Egerben bekövetkezett haláláig. Amint Jávor Anna művészettörténész, a kiállítás rendezője jellemezte „ ... Kracker János Lukács a közép- európai későbarofck festészet jól képzett, nagy művészi gyakorlattal rendelkező mestereként érkezett Magyar- országra. Európai hírnévvel, jelentős alkotásokkal maga mögött végül Magyarországon találta meg azt a környezetet, ahol lehetővé vált életművének kiteljesedése, és nem utolsó sorban azt a mecénást, aki nemcsak munkaadója, hanem alkotó társa is lett. Közvetítette új hazája számára mindazt, amit itáliai iskolázottságú példaképeitől megtanult, amit a nagy barokk hagyományokkal rendelkező oseh-morva egyházi festészetből elsajátított. Nagy technikai tudású freskófestő; a monumentális témák megvalósításánál gyakran merít rangosabb pályatársainak híres munkáiból — ez a korban általános művészi gyakorlat —, a részletek kidolgozásában azonban mindenütt megnyilatkozik alkotó képzelete. Sokalakos, nagyméretű oltárképei biztos komponálási készségről tanúskodnak, s itt a freskófestés egységes, nagy felületekből építkező színkezelését alkalmazza.” Kracker: Rajáéi arkangyal (1750 körül, tollrajz, a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona) 2
