Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Korompai János: A Göre-történetek Gárdonyi Géza életében
\ Göre-történetek Gárdonyi Géza életében Az egri múzeumban őrzött gazdag Gárdonyi-hagyaték feldolgozása Gárdonyi Géza életének újabb és újabb 'észleteit világítja meg. Annak idején szenzáció volt a itkosírásos feljegyzések megismerése, figyelmet keltett íz ezernél több darabból álló levelezés közlése, új ol- ialáról mutatta be az írót az úgynevezett jegyzetcédu- ák tartalmának feltárása. A most is folyó és előrelát- íatólag még évekig tartó feldolgozás legújabb eredmé- ryei lehetővé teszik, hogy közelebbről megvizsgáljuk íz író életének egyik érdekes kérdését, a Göre-históriák szerepét e sokat vitatott pálya alakulásában. Választ >?agy legalábbis új adatokat remélünk arra a kérdésre, hogy helyesen szemléljük-e ezt a Gárdonyi értékelése tekintetében fontos kérdést, vagy talán itt is indokolt és lehetséges bizonyos korrekció? Idősebb emberek sokszor és szívesen bevallott jóérzéssel emlékeznek a Göre-könyvekre. Gyakran hallhatunk így kezdődő visszaemlékezéseket: „... tulajdonképpen a Göre-kötetekkel szerettem meg az olvasást... soha olvasmány annyi mulatságot nem jelentett számomra, mint Göre Gábor bíró úr dolgai... már édesapám is beszélt Göréékről...” Fiatalok gyakran kérdezik, hogy valóban annyira semmirevaló, megvetett dolgok azok a Göre-írások, mint azt általában az irodalommal foglalkozó szakemberek és könyvek mondják? Miért nem juthatunk hozzá mi manapság, hogy magunk lássuk, mi van ezekben a könyvekben? Az említett hagyaték feldolgozásakor előkerült adatok arra ösztönöztek, hogy minden lehetséges módon, írásban és szóban állást foglaljunk ebben a kérdésben. Fórumunk eddig e tekintetben az egri múzeum évkönyve és a Múzeumi Hónap idei programja volt. Most örömmel használjuk fel a Hevesi Szemle hasábjainak nyilvánosságát. Nem az a szándékunk, hogy az eddigivel mindenben ellenkező véleményt alakítsunk ki és a Göre-eseteket Gárdonyi legértékesebb művei közé emeljük, csupán az a célunk, hogy az író életpályájának ezt a részét kissé jobban megvilágítva, a helyes kép kialakítását elősegítsük. A múzeumi évkönyv számára írt hosszabb dolgozat lektora így véleményezte a Göre-történetekre vonatkozó :édulákkal foglalkozó részt: .........A Göre-könyvekhez fűz ött feljegyzéseket... azért tartjuk lényegesnek, mert a korábbi elítélő vélemények után azt mutatják, hogy Gárdonyi szinte haláláig foglalkozott a Göre-figurával. újból és újból visszatért hozzá és kereste „megújításá- lak” lehetőségét. Ez a tény pedig arra mutat, hogy az ró élete végéig hordozta magában a „szellemi készenét” képességét és igényét.” A Gárdonyit kiválóan isme- ■ő irodalomtörténész a kérdés lényegét emelte ki. Azt :ell keresnünk, hogyan élt Gárdonyiban a Göre-gondolat fagy Göre-gond. Időszerű-e a ma érvényes hivatalos vé- emény, indokolt-e az, ami véleményünk szerint ma a íelyére kívánkozik? A MA ÉLŰ ÉS HATÖ VÉLEMÉNYEK A Gárdonyi-kutatók elég röviden intézik el a Göre- ;önyvek szerepét az író életében. Általában megelég- zenek annak megállapításával, hogy Gárdonyi írói rangéhoz méltatlan színvonalú, olcsó mulattatásra törő írá- ok ezek, amelyek megjelenésük idején, a múlt század tolsó évtizedében, nagyon népszerűek voltak és pénzt hoztak Gárdonyinak. Rendszerint kiegészítik még azzal, hogy később a szerző, szigorú bírálatok hatására és saját meggyőződése alapján is, elfordult a Göre-históriáktól, megtagadta azokat, sőt e könyvek további kiadását meg is tiltotta. Futó Jenő szerint az idős Gárdonyi mosolyogva és bosszankodva, megvetéssel párosult kicsinyléssel gondolt vissza a Göre-levelekre, sőt meg is tagadta őket. Könyve további részében azonban kijelenti, hogy a magyar paraszt későbbi mesteri ábrázolása a Göre-írásokra vezethető vissza és hogy a Göre Martsa lakodalma című kötetnek nagy folklorisztikai jelentősége van. Kifejti még, hogy a Gárdonyi által leírt jelenetek csaknem mindegyike a jelen jól sikerült fényképe. Kispéter András szintén úgy vélekedik, hogy a Göre- levelek a könnyű siker, a népszerűség és az anyagi előny csábítása nyomán születtek, de később teherként nehezedtek Gárdonyira. Könyve további részében már így folytatja: „...legtöbbször még Göre figuráját is félreértik, nem látnak benne többet a parasztot kifigurázó, durva, ízléstelen humornál. Pedig Göre Gábor és társai megszületésében jelentős szerepe van a századvégi magyar valóság egészségtelen alakulásának ... Két „külön világ” kerül szembe egymással: a rohanó, üzleti szellemtől hajtott „kövi emberek” világa és a tempós, ráérős falusi, tanyai világ. A múlt és a jövő, a falusi és városi Magyarország — Gárdonyi művészetének egyik alapvető, valamilyen formában mindig visszatérő problémája.” A keletkezés időpontját tekintve egymástól távoleső, de tartalmilag hasonló vélemények ismeretében érthető, hogy a hatkötetes Magyar Irodalomtörténetben ez olvasható a Göre-történetekről: „... Az 1892-től megjelenő Göre-leveleket Gárdonyi már kedvetlenül, a szerkesztő kívánságára írta. Hiányzik belőlük az igazi paraszthumor ... csak útlevélnek használja a kiadókhoz, később pedig anyagi ügyeinek rendezésére.” A másik alapvető szakkönyvbe, a Magyar Irodalmi Lexikonba ez a vélemény került: „Az újságírás kevés fizetéssel járt, ezért (Gárdonyi) sok olyan írói munkát vállalt, amire később szégyenkezve gondolt. •. ekkor írta nagy népszerűségnek örvendő Göre Gábor könyveit is.” Gárdonyi József az atyjáról írt életrajzi munkájában „Göre Gábor kosztján” fejezetcím alatt foglalkozik a Göre-könyvekkel. Sok dicsérő szóval emlékezik arra, mennyit köszönhetett „Göre asztalának” az Egri csillagok írója. NÉHÁNY ÜJ KÉRDÉS ÉS SZEMPONT A Göre-könyvek a századforduló táján valóban nagyon ismertek és népszerűek voltak. Gárdonyi neve sokak szemében és hosszú időn át egyet jelentett Göre Gábor nevével. A legjobb példa erre az egri múzeum gyűjteményében található, közel ötven Fészty-levél. Feszty Árpádné a jó barátjának számító Gárdonyit több levelében „Kedves Göré”-nek szólítja. Gárdonyi Géza szemében nagyon fontos volt Fesztyék barátsága és véleménye. Nem tételezhető fel, hogy akarata ellenére ragasztották rá a Göre nevet. Ez a bizalmas megszólítás inkább azt bizonyítja, hogy — legalábbis a levelek keletkezésének éveiben — egyáltalában nem szégyellte a Göre-írások szerzőségét. Egri kortársak tanúsítják, hogy 61
