Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Az egri nép szólásainak és közmondásainak világa

szédhelyzetekben is éltek e szólásformán használt nyelvi képletekkel.

Az egri hóstyákon rendezett táncos alkalmakon, s főleg a fertálymester választása utáni bálokban, a megválasztott fertálymester feladata volt rangsorolni a legügyesebben táncoló nőket. Egy alkalommal egy legény ajkáról így hangzott fel az ellenvetés: Pláne, Szidi! A legény tömören ezzel a nyelvi formával mondta el véleményét: egy Szidónia névre hallgató takaros menyecskének kell adni a pálmát. A szólásban kulcsszerepet játszó pláne szóalak latin eredetű ugyan, de az egri nép nyelvhasználatában is szerephez jutott, és ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkedik bele használati értékével: simán, világosan, tisztán, kereken, teljesen, bizonyára. — Az Egerben gyakori Szidi név szerepel ebben a szólásban is: Szidi, zörög a szoknya (a büszke, kényes nőkre mondták).

Bizonyos beszédhelyzetekben kiemelési szándékkal nyomósí tó szóként is éltek ezzel a szóval az egriek, s így a pláne szóalakkal ezekre a jelentésváltozatokra utaltak: ,főképpen, különösen, kiváltképpen, annál inkább, még inkább, éppenséggel, sőt stb.’ Ha a mai egri ember szájára veszi ezt a szólást, már szinte tartalmatlan jelentésben él vele. Legtöbbször csak nyelvi pótlék, töltelék, s arra való, hogy egy-egy tartalmas feleletre nem váró, formálisan megfogalmazott kérdésre válaszoljanak vele: „A boltba sietsz? Dolgozni megyünk?” A válasz röviden, tömören: Pláne, Szidi! Egyik adatszolgáltatóm szerint azok is gyakran emlegetik ezt a szólásformát, akik „műveltkedve akarnak beszélni”.

Ha valaki elkésik valahonnan, kimarad valamilyen eseményből, nem tudja tartani társaival tevékenysége ütemét, késedelmeskedik a munkájában, még ma is gyakran mondják rá az egriek ezt a szóláshasonlatot: Kimaradt, mint Turainé a meleg vízből. Általánosabb értelemben és tanulsággal azok is élnek ezzel a szólással, akik nem ismerik valóságalapját, keletkezésének indítékait.

Eger város régi jegyzőkönyveiben gyakran olvashatunk bejegyzéseket a szólásban emlegetett „meleg vízről”. A szólás keletkezéséhez adalékul szolgálnak ezek a megjegyzések: „Az ruhamosás, vászonfehérítés itten ezen Meleg Vízben úgy engedtetik meg, hogy a Meleg Vizi Malom végett felállíttatott kőfalainkra ruhát mosni, oda ruhákot vagy vásznakot rakni szabad nem lészen” (1710). — „A Meleg Vízben minden fizetés vétele nélkül eddig engedett fürdélés és ruháknak mosása, a vásznak feS-S-n, «9%

hérítése továbbá is megengedtetik ...” (1768). — „Hogy ruhájokat moshassák az asszony népek, hozzanak magokkal székeket, menjenek bé az Meleg Vízbe, ottan azon a székeken moshatják ruháikot, amint tetszik ...” (1797). — „A Meleg Víz használatában az ruha mosásiul és annak fejérítésétül az egri lakosok fizetni kínszerí- tettek” (1798).

Kitűnik ezekből a bejegyzésekből, hogy a régi fürdőházon kívül, „a fürdők és a malom között szabadon az ég alatt levő s közhaszon vételre szolgáló Meleg Víz” nem nagy kiterjedésű területén szorultak össze a mosást végző, sulykoló asszonyok, s ha valaki idejében nem foglalt helyet, akkor valóban „kimaradt” a meleg vízből.

Ez a sajátosan egri mosási mód adott tehát alapot a szóláshasonlatban szerepet játszó nyelvi képnek. A mondás használati értéke, jelentéstartalma ma is egészen eleven azoknak az egri embereknek, akiknek tudatában nem halványodott el az a valóságháttér, amelyben megszületett szóláshasonlatunk. Városunk határán túl nem terjedt el ez a mondás. Az egriek elsősorban a humoros színezettel telített beszédhelyzetekben élnek vele.

Még ma is gyakran hangzik fel ez a szólásforma: Hogy kerülj Egerbe a mízerekhez (kerülj a bolondok házába). Ismeretes ez a változat is: Ez is megjárta a mize- reket. Az egri irgalmasrendi barátok, a mizerikordiánu- sok, röviden a mízerek gondozták az elmebetegeket is. Ez a valóságalapja az Eger határán túl is ismert szólásformáknak. A szólást átkozódásként is felhasználják.

Hasonló használati értékűek ezek a szólásváltozatok is: Kerülj Egerbe a három kereszt alá. — Most jött a három kereszt alól. Ezeknek a Heves megyei betyárfrazeológiában valamikor gyakrabban emlegetett szólásváltozatoknak jelentése: ,kerülj börtönbe, börtönviselt, most szabadult’ stb. A vármegyeháza udvarán állt a megyei börtön épülete, s bejárata fölött három kereszt volt; ma a megyei levéltárnak ad otthont.

Sajátos egri szólásként számolhatjuk el ezt a szólásformát is: Kifutja az angyalos kapu. Jelentése: jól keres, tehetős, van miből gazdálkodnia, költekezhet stb.

A szólásban szereplő angyalos jelző az egri dohánygyár kapuján lévő táblára, illetőleg az ezen látható angyalra vonatkozik. Az egri dohánygyárban dolgozó egri munkásasszonyokra mondták, elsősorban a szivargyárban munkálkodó, a sodrást végző munkásnőkre értették, akiknek a keresete jobb volt, mint a kapásoké.

Eger gazdaság-, folklór- és művelődéstörténeti múltjának egy-egy jelenségéhez is sok szólás és közmondás kapcsolható. Most ezekből válogatunk: Jó lenne kiabálónak (nagy a szája, hangos ember, nagyhangú). Egerben gyakran tartottak kótyavetyéket, amelyeken jószágaikat, ingóságaikat adhatták el. Ezeken az alkalmakon hivatalos ember volt a kiabáló, a kiáltó, a kikiáltó, ezt bizonyítja ez a két levéltári adalék is: „Adatott a kótyavetye kiabálónak” (1783). — „Fizetett a kiabálónak kotya vettyén” (1805).

Ha valakit becsületében megsértettek és ártatlannak érezte magát, gyakran hangzott fel ajkán ez a mondás: Nem álltam én soha látón (egész életemben becsületes voltam, nem loptam, senkinek tulajdonához nem nyúltam). Hogy mi adott e szólás nyelvi formájához és jelentéstartalmához valóságalapot, arról ez a jegyzőkönyvi bejegyzés bizonykodik: „Szalonna lopásban tapasztaltat- ván, másoknak hasznos példájára nyakára köttessen a szalonna, s a Látó helyen egy óráig álljon” (1763).

Nagyon elítélő kritikát fogalmaznak meg az idősebb egri asszonyok ezzel a két szólásváltozattal: Megérde56